Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-04
14 Magyarországon dolgoznak, a többség Ausztria és fõképpen Csehország felé mozdult. Az egykori szövetségi köztársaság nyugati részében ugyanis sokkal magasabb bérek és könnyebb idegenrendészeti proc edúra várja a szlovákiai érdeklõdõket, mint a kedvezménytörvény nyújtotta keretek között Magyarországon. Szlovák vélemény szerint a magyar jogi norma exterritorialitása az ajánlószervezetek (ez szerepel a törvényben, ezért mellõzöm az információs vagy közv etítõirodák kifejezéseket) és az állampolgárság szerinti ország területén igénybe vehetõ támogatások révén valósul meg. A diszkrimináció elvét pedig a kizárólagosan nemzeti hovatartozási alapon igényelhetõ támogatásokban vélik felfedezni. Ez utóbbira felhí vja a figyelmet a velencei bizottság elemzése is. Ennek a kérdésnek a rendezése csak technikai jellegû, sokkal nagyobb súrlódásra ad okot az ajánlószervezetek mûködtetése. Jaroslav Chlebo szlovák külügyi államtitkárnak igaza van abban, hogy a végrehajtási rendeletek tartalmazhatnak bármit, de nem írhatják felül a törvény szövegét, ezért Szlovákia ragaszkodni fog a magyar fél azon kötelezettségéhez, hogy módosítsa a törvényt. Ennek értelmében hiába határozza meg a kormány 318/2001es rendelete, hogy ki milye n feltételek mellett lehet a magyar- vagy a hozzátartozói igazolvány tulajdonosa, ha a törvényben ellentét van az 1. § 1. és 20. cikkelye között. Erre is a velencei bizottság hívta fel figyelmet: "a törvény 1. cikkelyének 1. §a úgy értelmezhetõ, hogy a ma gyar igazolványért folyamodó nyilatkozata elégséges", ám a 20. cikkely értelmében lehetséges a származás vizsgálata. Abban is igazat kell adni Chlebónak, hogy az ajánlószervezetek nem tesznek eleget annak a nemzetközi követelménynek, mely szerint az állam "nem ruházhat kvázi hivatalos feladatokat egy más államban bejegyzett nem kormányzati egyesületre. Bármilyen igazolás az állampolgárság szerinti államban (in situ) csak a konzuli hatóságok közbejöttével szerezhetõ meg". És éppen ez a szlovák fél egyik komo ly érvelési támpontja, mivel a kedvezménytörvény 20. §a az aláírás hitelességének tanúsítási jogával is felruházza az ajánlószervezeteket. Ezt a végrehajtási rendelet sem orvosolta, hiszen ehhez az ajánlóiroda cégérváltása nem elegendõ. Érthetetlen tovább á, hogy az MK Belügyminisztériuma nem vesz tudomást a velencei bizottság és a szlovák fél fenntartásairól, s expanzív magatartással ezt a közjegyzõi hatáskört több száz laikus személyre (egyes információk szerint Szlovákiában 1500 fõre) terjesztette ki. A szlovákiai központi iroda vezetõjének nyilatkozatából kiderült, hogy "Budapest legújabb döntése értelmében lehetõség nyílik arra, hogy az egyes falvakban külsõ munkatársak nyújtsanak segítséget a kérvények kitöltése során. Sõt a kérvényezõk ezeknek a munka társaknak a jelenlétében alá is írhatják a kérvényeket, nem kell tehát a távoli falvakból a területi irodákba utazniuk a polgároknak." (Helyben is kitölthetõ a kérvény, Új Szó, 2002. 1. 21.) Történik ez annak ellenére, hogy a szlovák államtitkár expressis verbis kimondta, az ajánlószervezetek munkatársainak közjegyzõi teendõkkel való meghatalmazása ellentétes a szlovákiai jogrenddel (Duel alebo dialóg, TWIST, 2002. 1. 11.). De kézenfekvõ a következõ kérdés is: mi indokolja, hogy státuskomisszárok százai szá llják meg Szlovákia déli részét, s akár a föld alól is elõteremtsék az ott élõ vagy rejtõzködõ kb. 520 ezer magyart? Ez már az 50es évek mozgalmi tevékenységét juttatja eszembe, kampányszagú, sõt a nyomásgyakorlás lehetõségét sem zárja ki, ami összeegyezt ethetetlen a szlovákiai alkotmánnyal. Egyértelmû, hogy a kedvezménytörvény velencei bizottság által javasolt megvalósítása esetében Szlovákiában fölöslegesek az ajánlószervezetek irodái, azokat az egyedi eseteket, amikor a magát magyarnak valló, de magyaru l nem tudó személy jelentkezik magyarigazolványért, a magyar konzuli szervek is felvállalhatják. A társadalmi szervezetek igazolása egyéni úton is beszerezhetõ, erre nem kell irodahálózatot fenntartani. Egyetértek Végel Lászlóval (Bizalomerõsítõ válságtörv ény, ÉS, jan. 11.), hogy hasznosabban is befektethetõ az a több százmillió forint, amit a kárpátmedencei irodahálózat kiépítésére és mûködtetésére szán a magyar állam. A felvetett problémák ellenére sem hozhat váratlan meglepetést a magyarszlovák egyetér tési nyilatkozat, az mind Dzurinda, mind Orbán számára megadja a gyõzelem mediális tematizálásának esélyét, hiszen választások várnak mindkét kormányfõre. Végleges megoldás most nem születhet, hiszen azt csak a kedvezménytörvény módosításával érhetõ el, am ire jelenleg a magyar országgyûlés többsége nem hajlandó. A két ország új kormányára vár tehát a részletekre is kiterjedõ megegyezés. vissza Készítette: Boér Krisztina és Csoma Sándorné * a Figyel őben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava
