Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-22
10 Ám kár lenne elrohannunk néhány megajánlott engedmény mellett! Most csak az öt legfontosabbat említem. 1. Az EU által 1999ben, Berlinben elfogadott bővítés i pénzügyi perspektíva egyáltalán nem számolt azzal, hogy az új tagországok bármit is kaphatnának a területi alapon járó ún. közvetlen (jövedelempótló) támogatásokból. Ha a nemzeti érdek elsőbbséget élvez a tárgyalásokon, úgy már akkor félre kellett volna verni a vészharangot. Ez elmaradt. Most, amikor az EU a maga javaslati szintjén, mindennemű tárgyalás nélkül saját magától feltornázta magát a nulláról 25 százalékra, kicsit nevetségesnek tűnik a magyar pánik. 2. Az agrárpolitika a mai tagországokban telj ességgel harmonizált, nemzeti mozgástér gyakorlatilag nincs. Érdekes engedmény, hogy a jelen EUjavaslat a tagjelölteknek megengedné a plusz saját támogatásokat. 3. Az EU hallatlan szolgálatot tesz a magyar agráriumnak, amikor a támogatási jogosultság ele ddig és a Lajtán túl megkövetelt legkevesebb egyhektáros szintjét a tagjelöltek esetében leviszi 0,3 hektárra, vagyis ezzel mintegy lehetővé teszi azt, amiből a magyar gazdák hozzávetőlegesen fele az egyenlő elbánás esetében garantáltan kimaradna. 4. Az E U a tagjelöltek esetében támogatásra érdemesnek minősít egy olyan réteget, amelyet a maga köreiben eddig nem is ismert: éspedig az ún. őstermelőket, akik egy vázlatos üzleti terv fejében 750 euró, azaz kb. 200000 forint szubvencióhoz juthatnak. 5. Az egyn egyedes szintű, terület alapú támogatások estében az EU lemond a saját gazdáitól megkövetelt adminisztrációról, vagyis a jogosultsághoz nem kell mérleget, számlakönyveket, beszerzési és értékelési naplókat, valamint más technikai kimutatásokat mellékelni. Az olvasóra bízom annak megbecslését, hogy valóban egyenlő elbánás esetén vajon hány magyar gazda lenne képes a kritériumoknak megfelelni, s az EUtámogatásokat igénybe venni. Attól tartok, ebben az esetben a lehetséges támogatásoknak nemhogy egynegyedét, de talán még egytizedét sem tudnánk felszívni. Viszont azonnal kiszorulna a piacról a magyar agrárium szereplőinek 90 százaléka. Nos, ezzel a problémával kell megküzdenie az országnak a torgyáni hagyaték és az orbáni "elfogadhatatlansági lázadás" közepet te. Mivel az EU mostani ajánlattervezete valóban nem túl kedvező, azaz jelentős módosításra szorul - csak rosszabb ne legyen! , a nemzeti érdekérvényesítéshez korrekt kommunikáció is szükségeltetik. A megoldásról viszont már az új kormánynak kell gondosk odnia, melynek a lehetséges körvonalai a következők: a) intenzíven tárgyalni kell, s a tárgyalásokat le is kell zárni ez év végéig; b) az átmeneti idő bizonyosan lejjebb szorítható a most felvetett tíz évről; c) a magyar földpiac csak abban a mértékben liberalizálható, amilyen fokozatossággal a támogatásokhoz hozzájutunk; d) a termelési kvótákban nem szabad alámenni az önellátási szinteknek, sőt, néhány húzóágazat exportpozícióit garantálni kell, amire a jelek szerint van is EUs hajlandóság; e) az átm eneti időben kettős rendszert kell bevezetni, vagyis akik eleget tesznek az EUfeltételeknek, azok legyenek a teljes támogatásra jogosultak, a többiek pedig az egyszerűsített modell szerint gazdálkodhassanak; f) a magyar kormány dolgozza ki az egyeztetett nemzeti agrártámogatás mechanizmusát - beleértve a gyorsított felzárkóztatási programokat - mindazon esetekben, amelyek kívül esnek az eredeti EUrendtartáson. Ezek és/vagy hasonló lépések szükségesek ahhoz, hogy választhassuk is az EUn belüli életet, s ezenközben ne veszítsük el kb. félmillió vidéki honfitársunk megélhetését. A fogcsattogtatás a jelen esetben is rossz módszer, különösen annak fényében, hogy a mai számok ismeretében az EU nagyságrendileg évi 70 milliárd forintra taksálja a 25 százalékos magyar támogatási szint költségeit. Vagyis a mesésnek gondolt EUagrárrendszer Magyarországon 280 milliárd forintba kerülne. Itt viszont felmerül az a kérdés is, vajon mivé lett az a rengeteg pénz, amely a magyar polgári agrárium eddigi támogatására elfol yt, s eközben miért is romlottak a versenyképességi mutatóink. Hiszen a szükséges pénz eddig is megvolt. Igaz, nem kívülről, hanem a magyar adófizetők zsebéből. Ám a magyar vidék siralmas állapotán látjuk, milyen eredményre jutottunk. A rontást viszont nem lehet lázadással helyrehozni. És Orbán Viktornak hiába elfogadhatatlan az EU javaslata, mert az EU számára viszont az elfogadhatatlan, ami Magyarországon agrárpolitika címén zajlik. vissza A szerző országgyűlési képviselő (MSZP ) Egy lobbikörút viszontagságai 20020222 (a nyomtatott MH cikke) Nagyon vegyes eredményekkel zárult Orbán Viktor kétnapos uniós lobbikörútja. Még világosabbá váltak a jelölt országok közötti érdekkülönbségek a csatlakozási tárgyalásokon, egy német eu roatya kérdésére adott válasza pedig, úgy tűnik, az utolsó szeget is beverte a visegrádi országok együttműködésének koporsójába. Az első megbeszéléseken tapasztalt sajnálkozó, együttérző, de támogatást valójában nem ígérő hangot Romano Prodi balegyenese k övette, melyet alig enyhített a holland miniszterelnök némi reménnyel kecsegtető javaslata. Az orbáni kijelentések ugyanakkor másnapra a visegrádi országok hangos tiltakozását váltották ki. A miniszterelnök Dublinban, Brüsszelben és Hágában tett utazása e lején hangsúlyozta: célja egyelőre nem nyugateurópai kollégáinak meggyőzése. Csak tájékoztatja őket az Európai Bizottságnak a bővítés finanszírozására vonatkozó javaslatával kapcsolatos magyar álláspontról. Az első találkozók tükrözték is ezt a
