Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-22
5 S záztíz gát Egyszerre kétfelé futni nyilván csak a politikában lehet, de ott se könnyű, ha több, bennünket gáncsolni próbáló ellenfelet is gáncsolgatni kell közben. Ráadásul az uniós csatlakozás célegyenesében a versenybírák tologatják az akadályokat, a gá tak magassága hullámzik, a vizesárkot hol feltöltik, hol leszivattyúzzák. Nem éppen olimpiai sportág ez, nem is a részvétel, hanem a győzelem a fontos, méghozzá a végső: aki 2004ben a brüsszeli célvonal mögé jut, attól már senki nem veheti el az aranyérme t. Szépen csillog majd bármilyen pártmezen, pedig csak ezüst lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az unión belül eleinte a vártnál kevesebbet kapunk a pénzből, a véltnél nehezebbek lesznek a versenyfeltételek, és kiderül, hogy bent megint emelkedőkön kell kapas zkodni. A nyertes azonban hivatkozhat arra, hogy azért sok lesz a kapott pénz, szabályosabb a verseny, és a felkapaszkodásnak a puszta esélye is csak bent nyílik meg. De ez még odébb van, most még csak az uniós előselejtező zajlik, ezért kell kétfelé egysz erre futni. Az egyik irány az, hogy irány az unió, hiszen aki elszúrja a bejutás esélyét, az abszolút vesztes lesz. A másik irány viszont nem az igazi pályán, hanem a nézőtér felé vezet: a közönségünknek meg kell mutatni, hogy nem a bírák, hanem az ő kedvü kért sietünk. Persze csak annyira, hogy a gáncsolandó gáncsoskodókat ne kelljen előreengedni. Így eshet meg, hogy a mostani magyar kormányt mostani ellenzéke túlzott sietséggel és Brüsszel iránti engedékenységgel vádolja – vagy azzal, hogy késlekedik, és t úl sokat makacskodik. Ha netán áprilisban majd helyet cserélnek, a szerepek is cserélődnek majd, de a kétirányú bírálatok biztosan megmaradnak (ez utóbbiak még akkor is, ha Pesten nem lesz helycsere). Így eshet meg, hogy amiért Brüsszelben dicsérik Magyaro rszágot – nehéz csatlakozási fejezetek gyors lezárása, Orbán és Nastase alkuja – , azért Budapesten az ellenzékben bírálják, miért enged könnyen a kormány külső kívánalmaknak, hisz’ nem belső érdek ez. Amiért viszont Brüsszelben megróják Magyarországot – , n em jó, az lassan, emez kevés, amaz túl sok – ellenzékben az ígérik, hogy majd ők jobban és gyorsabban eleget tesznek a külső kívánalmaknak, hisz’ belső érdek az. A kormány visszavagdalkozik, suhint itthon, suhint Brüsszelben, ahogy ellenzéke is. Kint persz e elnézik, tudják, bent kampány van, vége lesz egyszer annak is. Brüszszelnek amúgy mindegy, milyen pártmezben „enged” neki Budapest, már ha mindenképpen méltatlannak akarja érezni a hetyke magyar, hogy egy csomó pénzt kap, pedig kettőt kért. Mindeközben V arsóban, Pozsonyban és Prágában ugyanezt a sportágat űzik. Vigyázó szemüket kifelé is bandzsítva, egymásra és Budapestre is vetve. Persze, jó lenne négyesben egyszerre beérni, de ha ez valamiért nem megy, legalább mi beérjünk. Különben is: most se vagyunk, a célban se leszünk egyformák. Bárhogy igyekszünk leplezni, sandít a szemünk. A lengyelekről, csehekről, szlovákokról is úgy látjuk, hogy a szemük se áll jól. Kicsit más szemmel nézik ugyanazt, na. Minden minősítés helyett elég a tény: a visegrádi négyek nem képesek, nem is lehetnek úgy egyszerre kétfelé futni, hogy közben ne taszigálják egymást. S bármelyik botlik, a többiek fülig érő sajnálkozással faképnél hagyják. Hiába, nem csapat, hanem egyéni sportág ez, még ha a bírák olykor szeretnék is nyájban l átni a versenyzőket. S ahogy Pesten, úgy „Visegrádban” se jó sehogy se: vagy az a baj, hogy túlságosan összekötjük magunkat a többiekkel – vagy az, hogy elszakadva tőlük, magunkra maradunk. Ha te engedsz, az nekem baj, ha én keménykedek, neked baj, fordítv a dettó, sebaj, ennek is vége szakad egyszer, az év végére kiderül, hogy ki jut a döntőbe, a többi csak rossz emlék marad, legalábbis a győztesnek. A vesztes óvhat ugyan, de őt már nem óvja meg senki, csak biztatják majd: imhol még száztíz gát. Uccu neki. vissza Füzes Oszkár Havel kizárja a szudétanémet kárpótlást 2002. február 22. 7:48 MTI Václav Havel úgy véli, a cseh társadalomnak folytatnia kell az önvizsgálatot a szudétanémetek második világháború utáni kitelepítéséről, de a vagyoni kárpótlást kizártnak tartja. "Nem zárom ki, hogy van még lehetőség továbblépni az önvizsgálat útján. Ugyanakkor nem gondolom, hogy mérlegelni lehetne valamiféle anyagi követelést vagy kárpótlást " - jelentette ki a cseh államfő abban az interjúban, amelyet csütörtök este adott a Frekvence 1 kereskedelmi rádiónak.
