Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-18
11 liberális volna, akkor ma nem tíz parancsolatunk, hanem tíz javaslatunk lenne. A tények azt mutatják, ha Magyarország polgárait afelől faggatjuk, hogy az anyagi boldogulás tekintetében elégedetteke, sikeresnek érzike az életüket, ma már az emb erek több mint fele azt mondja, ő a személyes anyagi természetű boldogulás szempontjából inkább eredményesnek érzi az életét. Ez egyfelől jó hír, de mutatóujjként emlékeztet bennünket arra, hogy a másik fele még nem így gondolja. Ez azt jelenti, hogy minde n igaz az eredményekre, amit az előbb szóltam, de ez kevés. Négy évre elegendő, de összességében ez még kevés. Azt mutatja, arról beszél, hogy még nagyon sok dolgunk van. Ezért volt ennek a kongresszusnak az a feladata, hogy ismét programba foglaljuk minda zt, amit az emberek a saját személyes jövőjüktől várnak. Ezért kellett ma egy olyan programot megalkotni, amelyben világossá tettük, 2006ig elérjük, hogy az adómentes jövedelem egygyermekes családoknál egymillió, kétgyermekeseknél kétmillió, háromgyermeke seknél pedig hárommillió forint lesz. Ezért kellett ma itt kimondanunk azt, hogy a kiegészítő családi pótlék összegét 2006ig megkétszerezzük, a rászorulóknak ingyenes étkezést biztosítunk a bölcsődében, az óvodában, az általános és a középiskolában. Azért kellett ma kimondanunk: 2006ra elérjük, hogy a magyar polgárok átlagos keresete megkétszereződjön. Ha ezt el tudtuk érni az oly sokak által lehetetlennek mondott, radikális minimálbéremeléskor, akkor higgyétek el, hogy adócsökkentésekkel és béremelésekk el az átlagos bérekkel meg tudjuk ezt majd tenni. Éppen azért, mert az ország fele még mindig nem érzi magát sikeresnek a személyes élete szempontjából, ki kellett mondanunk azt, bele kellett foglalnunk a programunkba, hogy 2006ig elérjük: az otthonteremt éskor a szociálpolitikai kedvezmény összege egy gyermek után egymillió, két gyermek után kétmillió, és három gyermek után hárommillió forint legyen. S azt is elérjük, hogy évente átlagosan 2500 szociális bérlakás épüljön Magyarországon az önkormányzatok kö zreműködésével. Ezért kellett azt is belefoglalnunk a programunkba, hogy 2006ig bevezetjük az egyéni számlás nyugdíjrendszert, és továbbra is töretlenül emeljük majd a nyugdíjak vásárlóértékét. Ezért kellett ma világosan megfogalmaznunk, és az ország tudo mására hoznunk, hogy 2006ig 606 milliárd forint többletpénzt áramoltatunk az egészségügybe: átszervezésre, korszerűsítésre, szakdolgozók és szakorvosok bérének rendezésére. Ezért kellett ma azt is tudatnunk az ország népével: készen állunk arra, hogy a Sz échenyitervet, ami az egész magyar gazdasági modell lelke és motorja, a korábban elgondolt hat évről tízéves hosszúságú programmá alakítjuk át, ilyen hosszú időre terjesztjük ki. S ezért kellett ma azt is elmondani az oly sokszor becsapott és hitegetett v idéki embereknek: 2006ig képesek leszünk arra, hogy nyolcszázmilliárd forintot juttassunk a mezőgazdaságba, és történelmünk során a magyar gazdák először kapnak ilyen mértékű állami segítséget az életükhöz. Mindaz, amit elmondtam, és a többi programpont is, amelyet megalkottatok és elfogadtatok, az előző négy év kormányzati munkáján alapszik. Az a motorja, hogy közös akarat és hit áll mögötte. Nagy célok ezek, komoly elhatározások. Azért leszünk képesek a megvalósításukra, mert az előző négy év is azt biz onyította, hogy a sokak által teljesíthetetlennek mondott célokat igenis, sokak meglepetésére – biztosan közöttünk is voltak ilyenek, akik meglepődnek ezen – sikerült elérni. Ahhoz azonban, hogy a jövő újabb négy évének izgalmas, szép és felemelő céljait m egvalósíthassuk, annak érdekében, hogy a munkánkat folytathassuk, úgy tűnik, még egyszer és – ha az orrom nem csal – utoljára, meg kell küzdenünk a múlt erőivel. Arra kérlek benneteket, ebben a küzdelemben soha ne feledjétek, hogy nekünk a jót kell győzel emre segítenünk, mert a jónak csak ott van élettere, ahol a gonosznak nincs. A jövőt igenekre lehet építeni – nemekre, tagadásra nem. Az emberi élet jóval több a puszta létezésért folytatott küzdelemnél, s ami széppé teszi, az a szívünknek a legfontosabb. A családunk, a gyermekeink, az álmaink, a hitünk, az emberi méltóságunk és a hazánk. De vannak olyanok, akiknek a hatalom, a hatalmuk mindezeknél többet ér. Vannak olyanok, akik erejüket az építés helyett a rombolásra fordítják, vannak olyanok, akik képese k mindent sárba rántani, mindent megtaposni és mindent tönkretenni. Sokat kellett kiállnunk az utóbbi hetekben. Halkan megjegyzem: az előző hónapokban meg években is. Sokat kellett kiállnunk mindannyiunknak a maga helyén. Ahová engem állítottatok, ott a l egkevésbé sem kímélik az embert. Arrafelé naponta ismétlődő kérdés: viselni kell vagy visszavágni? Tettem így is, tettem úgy is. Tettünk így is, tettünk úgy is. Mindig úgy, ahogy közös céljaink és legjobb meggyőződésünk szerint a polgárok érdeke ezt megkív ánta. Így születtek meg Magyarország sikerei. Azonban azt tapasztalom, hogy egyre többen érzitek úgy, hogy eleget tűrtünk az előző hetekben. Úgy látom, hogy egyre többen érzitek úgy, hogy eljött a visszavágás ideje. De én azt mondom nektek: nem úgy van az. Nekünk nem az ellenfeleink által kijelölt utat, hanem a saját utunkat kell járnunk. Ti is tudhatjátok, hogy csak a döglött hal úszik az árral. Ne feledjétek, hogy a választási győzelem felé mutató utolsó útjelző táblára az van felírva: aki sárral dobál, területet veszít. Igen, aki sárral dobál, területet veszít. S nemcsak a lába alól, de az emberek lelkében is. Félreismeri az embereket az, aki azt hiszi, hogy így célt lehet érni Magyarországon. Az első, 1990es választás az újrakezdés választása volt, a második választás a csalódásé, a harmadik a polgári Magyarország választása, a negyedik, a most ránk váró pedig a jövő választása lesz. A FideszMagyar Polgári Párt és szövetségesei választási kampányukat február 23án kezdik meg, amikor választási felhívá s formájában a ma itt elfogadott program rövidített változatát minden újságban, minden napilapban közzé fogjuk tenni. Ahogy így körülnézek, nemcsak itt, a teremben, hanem járva az országot is, nyugodtan mondhatom nektek azt, hogy a jövő erői felsorakoztak. Négy évvel ezelőtt csak bízhattunk az összefogás erejében. A mögöttünk hagyott évek során meg is tapasztaltuk elsöprő, feltartóztathatatlan és nyugodtan hömpölygő természetét. Összefogtunk, mert az erősek