Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-15
13 ügyéért fog élni. Mi a véleménye, a kedvezménytörvény hogyan befolyásolhatja a határon kívüli magyar anyanyelvű emberek sorsát? Mit jelent a határon túli magyarok számára? Pusztán egy magyarigazolványt? – Mindent jelent. Az idősebbeknek ez szinte a biblia. 1920 óta gyötör bennünket az a gondolat, hogy mit lehet tenni államhatárokkal szétdarabolt nemzetünkkel. A két világháború között a revízió gondolata győzedelmeskedett, egy rövid ideig érvényesült is a gyakorlatban, de utána egy még nagyobb tragédia köszöntött ránk. A második világháború végén kiderült, hogy az az út, amelyen haladt a magyar politika, nem járható. A beilleszkedés mellett mindenkinek meggyőződése az is, hogy meg ke llene maradni magyarnak, a kulturális identitást meg kell őrizni, a nemzet összetartozását életben kell tartani. Az a helyzet, ami bennünket körülvesz, ellentétes a mi meggyőződésünkkel. Ebben az ellentmondásban gyökeredzik valahol az a gondolat, ami elvez etett a státustörvény megfogalmazásához. Mondhatnánk azt is: nyolcvan évet kellett várni arra, hogy végre megszülessen az, ami nem irányul a szomszédos népek ellen, nincs ellentétben az európai felfogással, összhangban van a magyar nemzet általános akaratá val, tiszteletben tartja a nemzetközi jog doktrínáját, s amellett egyfajta épülési lehetőséget biztosít nemcsak a magyarok számára, de a Kárpátmedencei népek számára is. – Ön az első magyarigazolvány tulajdonosa. Emiatt olyan javaslat is született, hogy zárják ki a parlamentből. Megtörténhet ez? – Nem történhet meg. A szlovák alkotmány és törvénykezés nem teszi lehetővé azt, hogy valakit politikai okokból megfoszszanak a képviselői mandátumától. De ők ezt akarják. Ez azt is mutatja, hogy egyes politikai erők nem jogállami bázison fogalmazzák meg óhajaikat, hanem a gyűlölet alapján. Ez elvezethet oda, hogy az őszi parlamenti választások után nem tudnak szalonképes kormányt alakítani, s mindez ronthatja Szlovákia integrációs esélyeit. – Mit tapasztal, féln ek az emberek a magyarigazolvány átvétele miatt? – A félelem, ami kialakulhatott volna az ellenséges légkörben, nem jelent meg a magyarigazolványok kiváltásánál. Viszont egyfajta szorongás tapasztalható amiatt, hogy mi lesz ennek a magyarellenségnek a köv etkezménye. Mindenesetre a magyaroknak van miért félni, mert vannak keserves tapasztalataik a múltból és még élénken élnek bennük a benesi dekrétumok. Csoóri: Trianon következményeit legfeljebb finomíthatjuk A trianoni döntéssel elcsatolt magyarság a kommunizmus összeomlása után, virulás és megélénkülés helyett továbbra is épp az ellenkezőjét éli: zsugorodik, érzelmileg, gyakorlatilag örökös meghasonlásban él, s jövője a belátható idő távlatában az indiánokéra fog hasonlítani – mondta lapunknak adott i nterjújában Csoóri Sándor. Az írópolitikus szerint elgondolkodtató, hogy Kovács László szocialista pártelnök szívesebben tárgyal Peter Weissszel, minthogy kiállna Durayék mellett. Többen felidézték az elmúlt hetekben azt a politikai botrányt okozó elősz ót, amelyet 1983ban írt Duray Miklós, felvidéki magyar politikus Kutyaszorító című könyve elé. Duray szlovákiai helyzetjelentése egyszemélyes lázadás volt, s az ön tanulmánya megsokszorozta ezt a lázadást. Duraynak ott börtön jutott, önnek szigorú szilenc ium. Nem lepődött meg a váratlan múltidézéstől? – Nem illik bevallani, de örültem neki. Húsz év után némi elégtételt éreztem, hogy talán mégsem volt hiábavaló az a küzdelem, amelybe írói hivatásom miatt keveredtem, s ellenzéki barátaimmal együtt folytatta m négy évtizeden át. Egyszer még talán az is kiderül, hogy az elmúlt tíz esztendő eseményeit, változásait nem kizárólag a demokrácia mikulásai hozták nekünk ajándékba, akadtak más cipekedők is. Ennyit a dolog személyes részéről. Persze rögtön hozzáteszem, a múltidézésből nem lett volna semmi, ha Duray Miklós nem kapja meg a magyar kormánytól azt a magas kitüntetést, amelyet kisebbségi politikusként három évtizedes ellenállásáért megkapott. – A mostani írásokban nem- csak az emlékezés, hanem a nagyon is akt uális jelen is felismerhető. – Jobb lett volna, ha az újságírók lehorgonyoznak a múltnál, és azt tisztázzák. Ugyanis Illyés egyik tanulmányában azt írja, hogy a múltat is teremteni kell. „Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják… Mert a rosszul elrendez ett múlt, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerűen el se megy; ködszerűen üti meg a tájat és az elmét. Barbár, mint a teremtés előtti sötétség…”
