Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-15
11 hagyományozási rendjében és a magyar nyelvű római k atolikus hitéletben fejezték ki. Csak hát a nagyromán nemzetpolitika is épített erre. Románia többségi román nyelvű görög katolikus és kisebbségi magyar nyelvű római katolikus egyházainak viszonyában 1880 után érvényesülni kezdett az erőfölény. Ez a fölény különös áttétellel érvényesült. A csángó faluközösségekbe a római katolikus egyház annyiban tarthatta meg intézményeit, amennyiben visszavonult a magyar nyelvű hitélettől. A maradás vagy a kiszorulás a magyarnyelvhasználaton múlott. Ezt a választási kény szert is a csángók magyarsága bánta és bánja. Sok víz lefolyt azóta a Pruton és a Szereten, a Dunán és a Tiszán. Magyarország és Románia is végigjárta az első és a második világháború, Trianon és a kommunista gyarmatosítás kanyargós útját. A csángók azonb an változatlanul a csángókérdés fogságában küszködnek. Emberi méltóságukat és nemzeti önazonosságukat külső kényszer és belső bizonytalanság támadja, sorvasztja. Tudnának ők szabadon élni és dolgozni. Hétköznap és ünnepnap azonban kusza, rejtelmes és fenye gető viszonyokba ütköznek. Hovatartozásuk önképe is ezt tükrözi. Tartózkodva és tétovázva egyszeregyszer csángónak, magyarnak, románnak, magyarcsángónak, románcsángónak, székelynek, katolikusnak, moldvainak vallják magukat. A lélek szorongása szólal meg ebben. A csángókérdés iszonyatos nyomot hagyott a csángó világon. Magyarország a kedvezménytörvénnyel 2002től esélyt nyitott a természetes közösségi életfolyamat feltámadásának. Ez az új keletű és egyoldalú tett azonban nem ellensúlyozhatja a megkövült kényszerállapotot. Elérkezett az ideje, hogy az egységesülő európai jogrend szabadítsa ki a csángókat a csángókérdés kalodájából. A csángók nem arra várnak, hogy kívülről mások törődjenek velük. Azt szeretnék, ha saját akaratuk szerint magukkal törődhetnén ek. A szerző az Erdélyi Szövetség elnöke A kishitűség vége 2002. február 15. (7. oldal) Pataky István Szlovákiában áll a bál. Még helyén a pozsonyi kormány, de arra semmilyen garancia nincs, hogy Dzurindáék kihúzzák az őszi parlamenti választásokig. S ha mégis, a jelenlegi szlovák koalíció újabb győzelmi esélye a nullához közeli. Meciar pártja magabiztosabb, mint valaha, és az általa használt hangnem meghatározza a politikai közbeszédet. A magyar kedvezménytörvényről tartott parlamenti vitában útszéli nacionalista őrjöngéstől volt hangos a pozsonyi törvényhozás épülete. Szlovákia ismét lefelé tart azon a bizonyos lejtőn. Ez már tavaly kezdetét vette. A közigazgatási reform megvalósításában a Magya r Koalíció Pártja gyakorlatilag egyedül maradt. A nacionalista ellenzék mellett a kormánykoalíció pártjai is a magyarfóbia által vezérelt szellemben szavaztak. Így történhetett meg, hogy Szlovákiában a megyék kialakításakor a meciari érában kitalált terüle ti rendezést szentesítette a parlament. A felvidéki magyarok politikai képviselete ennek ellenére úgy döntött, kitart partnerei mellett. A budapesti kormány joggal tiltakozhatott volna a nyíltan magyarellenes döntés miatt Pozsonynál vagy éppen Brüsszelnél, de nem tette. Ha úgy tetszik: Dzurinda kapott még egy esélyt a kormányzatban részt vevő felvidéki magyaroktól és az euroatlanti integrációs folyamatokban Szlovákiával elkötelezetten együttműködő budapesti vezetéstől. A „mintha mi sem történt volna” jegyéb en folytatódtak a magyar – szlovák kapcsolatok. A státustörvény elfogadása után aztán ismét hallatták jól ismert hangjukat a szlovák nacionalisták. Először csak ők. Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár január végén megígérte a gyors megállapodást. Alig néhány nappal később Pozsonyban már egészen más javaslatok láttak napvilágot. Az MSZP közreműködésével baloldalról érkezett az első magyarellenes támadás, majd beindult a szlovák össztűz. Chlebo ígérete ködbe veszett. A szlovák külügyminisztérium meglepetésének adott hangot Orbán Viktor minapi kijelentése kapcsán. A magyar kormányfő azt nyilatkozta: Pozsony szeretne bekerülni a NATOba, a budapesti parlamentnek pedig meg kell vitatnia, és ha helyesnek tartja, jóvá kell hagynia a szomszédos ország csatlakozását. N em más ez, mint egy ténykérdésre való emlékeztetés. Végre valahára olyan politikai pozícióban van Magyarország, hogy nemzeti érdekeinek érvényesítését bátran felvállalhatja. Hogy egyértelműen számon kérheti a magyarellenességet vagy az ígéretszegést egy o lyan országtól, amely Budapest támogatására számít. A nemzetpolitikai kishitűség ideje lejárt még akkor is, ha ez idehaza sem tetszik mindenkinek. Eörsi Mátyás SZDSZes honatya már a
