Reggeli Sajtófigyelő, 2002. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-02-15
8 A legfontosabb elem persze maga az erdélyi magyarság, s mind közül ez a legkényesebb probléma. Ha valamely kérdésben egységre volna szükség, az épp a Sapientia ügye. Hiszen az elvándorlás csak akkor állítható meg, ha anyanyelvén piacképes diplomát szerezhet szülőföldjén a diák, s el is tud helyezkedni, élhető életet tud biztosítani magának és családjának. A Sapientia képes lesz a korábban gyakran ésszerűtlen diplomavágyat csillapítani, ami az erdélyi magyarsá g rendkívül összetett gondjának csak egy részét képezi. Igaz, a kolozsvári BabesBolyai Egyetemen számos színvonalas kar, szak működik, ahol magyarul szerezhetnek diplomát a diákok. De ezek közt több is akad, amelyiken csak a hallgatói létszám bevételnövel ő hatásának bűvöletében élnek. A három székely megye szempontjából pedig nehézséget jelent az a szak is, ahol valóban magasabb szintű oktatás folyik: az igazán tehetséges diákok többnyire Kolozsváron helyezkednek el, vagy kivándorolnak, s nem térnek vissza szülőföldjükre. Vétkes ebben a szülőföld is, ahol eddig kevés perspektíva nyílt a jól képzett értelmiségiek számára - többnyire külső okokból. A Sapientia csíkszeredai campusa sokféle módon igyekszik orvosolni a bajokat. Elsősorban olyan szakokat indítot tak, amilyenekre a térségnek nagy szüksége van, s magyar nyelven máshol Romániában nem tanulhatnák őket. Ezzel a szándékkal indult gazdasági informatika és vidékfejlesztő szak is, aminek egyetlen hibája lehet, hogy a román szaknyelv elsajátítására kis hang súlyt fektetnek. A székelységnek nagy nehézséget okozott mindig is, hogy a gyermekek csak az iskolában kezdtek ismerkedni az államnyelvvel, s így a nyolcadik osztályban bevezetett képességi vizsgán - ami a líceumba jutás előfeltétele , a pótvizsgázók kil encven százaléka épp román nyelv és irodalomból bukott meg. Nem is csoda, ha a tanügyben több száz üres romántanári állás van, amit képzett pedagógusok hiányában csak érettségivel, jobb esetben más jellegű diplomával rendelkező helyettesítő tanárok töltene k be, akik maguk sem bírják megfelelően a nyelvet. A Csíkszeredában indított angolromán tanári szak épp az égető nyelvtanárhiányt igyekszik orvosolni. A képzési terv összeállítása során figyelembe vették a székelység kétnyelvűségéből adódó módszertani ne hézségeket csakúgy, mint a magyartól egészen eltérő szerkezetű, kulturális hátterű nyelv oktatásával kapcsolatos szempontokat. A terv színvonalát jól mutatja, hogy egy sor neves román professzor vállalt szerepet óraadóként. Azzal pedig, hogy jól képzett, a magyar, a román és az angol nyelvet egyaránt jól ismerő tanárokat adnak majd Székelyföldnek, egy csapásra több ügyben is nagy előrelépés történhet. Az első évfolyam persze majd csak három év múlva végez, s addigra a környezetnek fogadóképessé kell válnia , különben például a vidékfejlesztők - akiknek magyar mintákon alapul a képzése - nem maradhatnak meg helyben, hanem a megélhetés parancsát követve Magyarországra kell távozniuk, s akkor hiába volna minden küzdelem. Az egyetemnek tehát kifelé is meg kell m utatnia arcát, ráadásul vonzó módon. Mert mikor a város legerősebb gimnáziumának végzőseit kérdeztük a Tilos irodalmi kávézóban, továbbtanulási terveikben szerepele a Sapientia, bizony nevetgélésnél több választ nem kaptunk... Csíkszeredának egyetemi váro ssá kell fejlődnie, s a vidék gondolkodásában változásra van szükség, mert az egyetem még mindig Kolozsvárt jelenti a szülőknek és a diákoknak. Az egyetem politikai környezetén belül is mintha érzékelhető volna ez a szemlélet, ami nem is csoda, ha azt vess zük, hogy a kolozsvári székhelyű, az egyetemet alapító Sapientia Alapítvány vezetésének tagjai rendre a kolozsvári BabesBolyai Egyetem professzorai. Gyakran hivatkoznak arra, hogy a kincses városban ma több mint hatezer magyar egyetemista tanul anyanyelvé n, s a szakemberek java is ott él és oktat. Így hát jogosan vetődik fel: hol van hát a magyar egyetem? De ezen az alapon akár az is megkérdőjelezhető, érdemes volte egyetemet indítani egy kis megyeszékhelyen, ahonnan a diákok mindig elmentek, s nem tértek vissza. A cél persze éppen az aggasztó helyzet orvoslása volna. S ezen sok kitűnő ember dolgozik Csíkszeredában önfeláldozó módon. A már említett szakokon túl egyes tervek szerint további húszat indítanának a távolabbi jövőben. De már néhány év múlva köz el ezer oktatót és több ezer hallgatót kívánnak a városba csábítani az egyetem fejlesztése révén. A legfontosabb előfeltétel a jó oktatói kar kiépítése, ami átgondolt, megtervezett módon történik. Számos ösztöndíjjal, kutatási támogatással alakítják ki az egyetem hátterét adó értelmiségi réteget, amiből aztán kikerülhet majd az oktatói kör. Néhány hete nyílt meg az egyetemi könyvtár is, amely a kor követelményeinek mindenben megfelelő szakkönyvtárrá fejleszthető a közeljövőben. Az állomány gyarapítása első sorban nem univerzális könyvtári szempontokat követ, hanem a már elkezdett képzések szakmai anyagait igyekszik hozzáférhetővé tenni a hallgatók és a kutatók számára. Hamarosan több mint százezer kötetből, közel kétszáz román és magyar folyóiratból válogath at az ide látogató.
