Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-08
17 megalakulása és a formanyomtatványok is késéssel érkeztek Magyarországról. Egyelőre gyér az érdeklődés. Magyar és román riportalanyaink vallomá saiból kiderült, nem fűznek különösebb reményeket az előbbutóbb igénybe vehető kedvezményekhez. Legtöbbjük úgy véli: a románmagyar államközi egyezmény ellenére továbbra is a magyarországi feketemunka, illetve az egyéves munkavállalás marad a leggyakrabba n választott forma. Gál Mária NÉPSZAVA - Nem érdekel, hogy milyen reális értéke van, nekem kell a magyar igazolvány. Nem fogok Magyarországon munkát keresni, hál' istennek, jól fizető, biztos állásom van itthon. De jó érzés tudni, hogy végre magyarnak teki ntenek odaát- mondja székelyföldi értelmiségi beszélgetőtársam. - Nem magyarnak, csak státusmagyarnak! - kontrázik hasonló korú barátja. A véleménykülönbségek hamar felszínre kerülnek a különben egységesnek tűnő fiatal székely értelmiségi csoporton belül. Legtöbbjük számára szimbolikus értékű a státustörvény és a magyar igazolvány, de szinte kivétel nélkül fenntartásokkal viszonyulnak hozzá. Egyesek azt kifogásolják, hogy a státus másodrendű magyarrá teszi őket Magyarországon, mások meg attól félnek, hogy a törvény alkalmazásával újabb kitelepedési hullám indul el. Környezetükből az utóbbi években sok fiatal áttelepedett Magyarországra a jobb és könynyebb élet reményében. Mindnyájan ideiglenes munkavállalással kezdték, majd rövidesen a családot is magukkal v itték. Az otthon maradottak úgy látják, hogy ez az "átszivárgás" mármár visszafordíthatatlan folyamattá vált, és a státustörvény semmit sem tesz megfékezéséért. Sőt... A három hónapos munkavállalási lehetőség nem fogja tömegesen Magyarországra csalogatni a székelyeket, de félő, hogy az amúgy is nyugat felé kacsingató végzős diákoknak ugródeszkát biztosít majd az áttelepedéshez - mondja a státusmagyar megnevezést is kifogásoló mérnök. Szavaikból kiderül: a székelyföldiek eddig sem vették igénybe (vagy ha ig en, akkor is elenyésző számban) a szezonális munkavállalási lehetőséget. Az értelmiségiek vagy a legalább középfokú képzettséggel rendelkezők általában az egyéves, eddig is igényelhető munkavállalási lehetőséggel éltek, amelynek vége sok esetben a kitelepe dés lett. Az alacsonyan képzettek vagy szakmunkások - ácsok, asztalosok, kőművesek stb. - általában feketén dolgoznak az anyaországban, a nők pedig gyerek- vagy beteggondozást, házvezetést, takarítást vállalnak, ugyancsak feketén. Beszéltem olyan asszonnya l, aki beteg öreg házaspárt gondoz harmadik éve havi 75 ezerért. Egy hónapot ő, egyet az anyósa marad mellettük Budapesten. Ha a státustörvény adta lehetőséget próbálnák kihasználni, csak évi három, legjobb esetben hat hónapot vállalhatnának. Akkor meg elú szna az állás, amely a béren kívül teljes ellátást is biztosít. - Inkább nem kell a magyar igazolvány, különben sem látom, mi más hasznom lenne belőle. Azt kétlem, hogy ha felmutatom az igazolványt, akkor majd ingyen utazhatom a BKVval. A pestiek meglincs elnének. De amúgy sem hagyhatom magukra az öregeket, a sarki kisboltig megyek le, majd miután anyósom megérkezik, első utam a pályaudvarra vezet - meséli a fiatalasszony. A férfiaktól megtudom, hogy feketén legkelendőbb a kőműves. Ők - négyen - hetedik éve tavasztól őszig Budapesten és környékén dolgoznak. Télen nem mindig van munkájuk, de az utóbbi két évben megszakítás nélkül dolgozhattak belső átépítéseknél. Napi ötezret keresnek, s ez nekik megfelel. Munkaadójukkal megbeszélték a státustörvény adta lehe tőséget, de egyikük sem kíván élni vele. A munkaadó szerint nem könnyű építkezéshez külföldit szerződtetni, a munkaügyi központ azonnal magyar állampolgárt küldene a meghirdetett helyre. Ha mégis sikerül a székelyeket szerződtetnie, akkor csakis alacsonyab b bérrel teheti meg, mert "nagy az adó". Marad tehát minden a régiben. Marosvásárhelyen az 1990. márciusi tragikus románmagyar összecsapás óta erősödött a kivándorlás. Riportalanyaim "csak azért is" az elsők között fogják igényelni a magyar igazolványt. A zt még nem tudják, hogy mire használják majd, de ha úgy adódik, élnek a lehetőségekkel. Egyikük munkahelyén állandó anyagi gondok vannak, sorozatban bocsátják el az alkalmazottakat. Ő gondolkozik azon, hogy megpróbál egy három hónapos munkát elvállalni, s majd ha úgy alakul, akkor a hagyományos munkavállalásért folyamodik és idővel áttelepszik. Vízügyi szakember, s úgy tudja, Magyarországon szükség van ilyenekre. Román barátjával tervezgetnek, otthon is együtt dolgoztak. A román férfi folyékonyan beszél mag yarul, reméli, hogy nemzetisége nem lesz akadály a munkavállalásban. Ő nem tervez hosszú távra, mert attól fél, hogy Magyarországon "nem nézik jó szemmel a románokat". Vannak vásárhelyi román ismerősei, akik feketemunkásként dolgoznak Magyarországon, építk ezésnél, tőlük tudja, hogy magyar ismerős nélkül a románoknak szinte lehetetlen munkát találniuk. De ő mindenképpen megpróbálja, miután barátja megkapja a magyar igazolványt.
