Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-04
6 – Komoly ígéretet kaptunk arra, hogy a kormányrendelet már nem késik sokat. Eddig kért szakot engedélyeztek, amelyekhez bemutattuk az ideiglenes működéshez szükséges dokumentumokat. Tehát mind a kilenc szak, amellyel indultunk, megjelenik majd a kormányrendeltben is – állítja. Új elem, hogy sikerült az első k olozsvári szak indításához is összeállítaniuk az akkreditációs dokumentumokat, be is nyújtották, s túl vannak már az első szakmai ellenőrzésen. Jóllehet a szakmai jóváhagyást még nem kapták meg, kérésüket nem is utasították el. Bizonyos korrigálásokat kért ek tőlük, amelyeket hamarosan elvégeznek. Tehát Kolozsváron is megmozdult az egyetem ügye, s Tonkék azt remélik: az elkövetkező időszakban ebben a városban is engedélyt kapnak újabb szakokra. Az eltelt két hónapban a román sajtóban többször támadták az egy etemet: az ott lezajlott rendezvényeket román- és Európaellenesnek bélyegezték. Székelyföldi román szervezetek is kifogásolták például, hogy Csíkszeredában a Sapientián tartották a Székelyföld gazdasági fejlesztésével foglalkozó konferenciát, s hogy a Dun a TV november 7én ott mutatta be a Hagymakupol ás honfoglalás című filmjét. A román sajtó szemében e rendezvények a Sapientiához kötődtek, de Teoctist pátriárkának, a Román Ortodox Egyház fejének a tiltakozását is kiváltották. A pátriárka elsősorban a filmben és annak bemutatóján Csíkszeredában elhangz ottakat utasította vissza december 6i kolozsvári nyilatkozatában. Tonk Sándor ezt másképp látja: – A román sajtó támadása egy általános kampány része volt, amibe mi is belesodródtunk. A bírált tudományos konferenciáról az egyetem vezetősége tudott, és ann ak idején a szervezőkkel megállapodott, hogy arra az egyetem épületében, az egyetem keretei között kerüljön sor. Amit rosszallottam, hogy néhány külföldről érkezett tanár ez alkalommal felvetette az autonómia kérdését, holott tudni való, s hogy ez milyen r eakciókat vált ki a román politikusokból. A másik a filmbemutató volt. Meg kell mondanom őszintén, azt magam is rosszallottam. Nem amiatt, mert bemutatták, hanem az azt követő vitafórum miatt, amelyen sok olyasmi elhangzott, aminek nem kellett volna. A meg bízott rektori minőségemben figyelmeztettem a két helyszín dékáni hivatalát, hogy a jövőben ilyesmiket ne szervezzenek. Nincs szükségünk erre, nekünk nem az a fontos most, hogy intézményeinkben rendezvényeket tartsunk. Ott az oktatás most a legfontosabb. A rektor úgy látja: a diákok könnyen beilleszkedtek. Sőt régi tapasztalatát emlegeti, miszerint a diákokkal általában kevesebb a gond, mint a tanárokkal. Igyekezett azonban tudatosítani a diákságban, hogy mekkora ennek az első generációnak a felelőssége. – Csíkszeredában nemrég találkoztam a diákönkormányzat képviselőivel. Kedves, tanulni akaró fiatalok. Remélem, hogy megértették, amit elmondtam nekik, milyen nagy a felelősségük. Ezen az első évfolyamon nagyon sok múlik. Főképp az, hogy a fiatal egyetemünk m ilyen hírnévre tesz szert. Mert ha egy év alatt elterjed, hogy itt komolytalanul folyik a munka, igénytelen az oktatás, akkor a jövőben nehéz dolgunk lesz. Ha viszont azt fogja mindenki tapasztalni, hogy itt igenis színvonalas, komoly az oktatás, akkor gyo rsabban megerősödne a hírnevünk, az intézmény maga – mondja. A tudományos kutatás terén folytatták a már korábban megkezdett munkát. Az alapítvány keretében működik a Tudományos Programok Intézete. Egyelőre nincsenek saját kutatóik. Eddig a romániai magyar tudomány támogatására írtak ki kutatói pályázatokat. Tonk professzor szerint ez azt jelenti, hogy nemcsak a saját intézetük alkalmazottainak a kutatásait támogatják anyagilag, hanem bármely magyar felsőfokú oktatásban részt vevő tanár vagy diák kutatási p rogramját. – Az idén rendkívül színvonalas pályázatok érkeztek. A tudományos életünk elitje – kis munkaközösségekkel, amelyekbe diákokat, fiatal kutatókat vonnak be – végzi a kutatásokat. Jó reményünk van arra, hogy az első eredményeket nemsokára könyv ala kjában is le tudjuk tenni az asztalra. Ez a kötet az elmúlt esztendő ösztöndíjasainak a kutatásait tartalmazó tanulmányokból áll össze – közli nem kevés büszkeséggel. Majd szerényen teszi hozzá, mekkora örömet jelentett számukra, hogy az egyetem megfigyelő i, illetve tanácskozási joggal meghívást kapott a Magyar Rektori Konferencia munkálataira. Ez az intézmény számára rendkívül fontos, hiszen ezzel a gesztussal a magyar egyetemi és akadémiai közösség mintegy befogadta a Sapientiát, s partnernek tekinti. Jöv őbeli terveik közé sorolja a rektor újabb szakok beindítását Kolozsváron. Zenetudományra, zenepedagógiára gondoltak, mert ezt nagyon igénylik, s hiányszakoknak számítanak. Egy médiaszakhoz most készítik az akkreditációs papírokat. Ezeknek még meg kell tere mteni a feltételeket Kolozsváron. Az elmúlt időszakban vádak is érték a Sapientiát. Ezek főképp a magyar költségvetéstől kapott pénzek túlságosan könnyű elköltéséhez kapcsolódtak. Hírek kerengnek a pénzszórásra emlékeztető költekezésről, és a helyi bérekhe z képest meglehetősen magas fizetésekről és tiszteletdíjakról is. Könyvvizsgálók is állapítottak meg hasonló rendellenességeket, a közbeszerzési előírások be nem tartását. Nehéz azonban megmondani: mely hibák történtek szándékosan, s melyek a kezdetekkel e gyütt járó tudatlanságból. Hátránynak tűnik az is, hogy az erdélyi magyar egyetemi oktatók egy része a Sapientiát még mindig nem hajlandó versenyképes felsőfokú oktatási intézménynek tekinteni. Tonk Sándor és csapata azonban mindezekre újabb tervek valóra váltásával válaszol. Kolozsvár, 2002. január Tibori Szabó Zoltán vissza
