Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-19
9 A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból kiderül, hogy a kilencvenes évek elején a népességből még majdnem minden második ember gazdaságilag aktív volt, ami – munkanélküliség nem lé vén – azt is jelentette, hogy a lakosság mintegy fele keresőtevékenységet folytatott. A hazai aktivitási mutató különösen az évtized első felében, 1994 – 95 fordulójáig esett jelentősen. Ez azzal magyarázható, hogy 1993 után a munkanélküliség ugyan zsugorodn i kezdett, de közben nem állt meg a foglalkoztatottak számának a fogyása. Az aktivitási ráta Magyarországon 1997ig folyamatosan csökkent, majd 1998ban és 1999ben lassú emelkedés következett be. A munkavállalási koron felülieknek az évtized elején még k özel félmilliónyira rúgó keresőjéből az évtized végén már csak mintegy 70 ezren álltak munkában. Az idősek kiszorulása a munkaerőpiacról a munkanélküliség felfutásának az időszakára összpontosult, de mind a mai napig nem állt meg. Munkanélküliség: kedvez ő fordulat Az elmúlt néhány évben lényegesen csökkent a munkanélküliség Magyarországon. Míg 1996 végén a nyilvántartott munkanélküliek száma több mint 470 ezer fő volt, és még 1997ben is több mint 460 ezer, addig 1998ban és 1999ben már csak alig több m int 400 ezer. Ez közel 15 százalékos csökkenést jelent. A regisztrált munkanélküliek számának további csökkenését mutatja a KSHadatok szerint, hogy számuk 2000 végére 372 ezer főre csökkent. Igaz, ebben a foglalkoztatási törvény módosításának is szerepe v olt. 2001ben folytatódott a foglalkoztatottsági helyzet javulása. Az alkalmazásban állók létszáma 2001 első öt hónapjában közel 1 százalékkal emelkedett, mely növekedés főként a versenyszférában jelentkezett. A munkanélküliségi ráta 6 százalék alá csökke nt, ami lényegesen jobb, mint az EUtagállamok átlaga, ahol mintegy 7,5 százalékos a regisztrált munkanélküliek aránya. A munkanélküliek számának csökkenése a foglalkoztatottak számának növekedésével párhuzamosan következett be. Ez figyelemre méltó, mivel az elmúlt évtized során, 1998ig a munkanélküliségi ráta csökkenő üteméhez ugyancsak csökkenő ütemű foglalkoztatási ráta párosult. Teljes foglalkoztatottság Budapesten Az országos munkanélküliségi arány mögött igen jelentős területi különbségek húzódnak meg. Míg Budapesten gyakorlatilag a teljes foglalkoztatottságot sikerült elérni, addig néhány megyében továbbra is kritikus a helyzet. Ha a regisztrált munkanélküliek számát tekintjük (az így kapott munkanélküliségi ráta eltér a KSH nemzetközi összeghason lításra is alkalmas mutatójától!), akkor 2002 szeptemberében például Budapesten 2,5 százalék, GyőrMosonSopronban 4,0, Vas megyében 4,8, Fejérben 6,3, ugyanakkor Nógrádban 13,3, SzabolcsSzatmárBereg megyében 16,6, HajdúBiharban 12,6, Békésben 10,5 száz alék a regisztrált munkanélküliek aránya. Míg tehát néhány megyében jelentős igény lenne újabb munkahelyekre, néhány régió ma már kifejezetten munkaerőhiánnyal küzd, elsősorban a jól képzett munkaerőt illetően. Fél százezer külföldi a munkaerőpiacon 199 6ban 20 296 egyénileg kiadott munkavállalási engedéllyel rendelkező külföldi vállalt munkát Magyarországon. 2001ben ez a szám elérte a 47 692t. Az emelkedő tendencia elsősorban a gazdasági növekedés kísérő jelenségeként értékelhető. A KSH vonatkozó ada tai alapján megállapítható, hogy a munkaerőigény jelentős hányada a dinamikusan fejlődő térségekben koncentrálódik. A külföldi munkavállalók többsége (több mint 50 százaléka) a fővárosban jelentkezik, illetve Pest megyében (15 százalék körül). A keleti meg yékben legálisan munkát vállaló külföldiek megoszlása az összes, Magyarországon munkát vállaló külföldi arányában 1996 – 2001 között a következőképpen alakult: Békés megyében a vizsgált időszak egyetlen évében sem haladta meg az 1,5 százalékot. Csongrád megy ében ugyanez a szám 3 – 6 százalékos értéket mutat, HajdúBihar megyében és SzabolcsSzatmárBereg
