Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-18
9 szerint ezt is lehet kérdezni: Egyetérte ön azzal, hogy a ke leti kiterjesztés miatt növekedjenek Ausztria EU iránti pénzügyi kötelezettségei? Ügyes – mondanák Pesten. Haider az osztrák polgár zsebének védelmébe csomagolná az EUkiterjesztés megtorpedózásának politikáját. (…) Velünk szemben Haider a magyar munkaerő állítólagos tömeges beáramlása miatti irreális aggodalmakra játszik. (…) A legutóbbi napok vitái arra utalnak, hogy a magyar, szlovén EUcsatlakozás előtt keresztbe fekvő osztrák szélsőjobb mindezt egy későbbi, tényleges hatalomátvétel eszközének is tekint i.” Érdekes: a magyar munkaerő tömeges beáramlása ezek szerint irreális veszély, s ennek emlegetése a szélsőjobb fegyvere… Értjük. De nézzük tovább! A Magyar Hírlap 2001. augusztus 7i vezércikke a következő megállapítást teszi: „A szélsőjobboldalra által ában jellemző, hogy remekül lecsap a kínálkozó lehetőségre. A sértődött embercsoportok könnyen valami, valakik ellen hangolhatók. Magyarországnak a státustörvény miatt most amúgy is vitája van a környező országok egy részével. Nem hiányozna még egy magyare llenes hullám Ausztriában, ami, ha célt nem is érne, de megkeseríthetné az Európai Unióba vezető utunkat.” Ezt is értjük… A szélsőjobb persze kihasználja a lehetőségeket… Hát akkor nézzük a többit is! Az SZDSZ házi lapjában, a Beszélőben Törzsök Erika imi gyen fogalmaz a 2000/11i számban: „Le Pen Franciaországban, Schönhuber Németországban, Haider Ausztriában és napjainkra Magyarországon a MIÉP és a kisgazdapárt egyes politikusai állítják saját céljaik szolgálatáb a a közvélemény bevándorlással kapcsolatos aggodalmait. Be kell lássuk, a xenofóbia nem csak a román politika hatásosan forgatott eszköze politikai kampányok idején. A szélsőjobboldali pártok sikere pedig beszűkíti a hagyományos pártok mozgásterét.” Hűha, ez egyre érdekesebb, ugye? A szemét szélső jobb ráhajt a xenofóbiára, és ezzel szerez szavazatokat! De még mindig csak az elején vagyunk! Nézzünk most néhány politikusi megnyilvánulást. Az ATV 2000. március 23i adásában a vendég Horn Gyula. A műsorvezető szembesíti Hornt Haider azon kijelentéséve l, amely szerint addig szó sem lehet hazánk EUcsatlakozásáról, ameddig a magyar bérek nem közelítenek az uniós átlaghoz. Horn Gyula erre így reagál: „Ezt Haider mondja, és ez a legnagyobb csalások, szemétségek közé tartozik, tudniillik ha elgondolkodi k Ha ider úr, nagyon jól tudja, hogy ezek a szerencsétlen országok, amelyek olyan óriási áldozatokat hoztak a rendszerváltásért, az átalakulásért, ezek nem boldogulhatnak csak a saját erejükre támaszkodva.” Ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök is interjút ad a Magyar Rádiónak; lényegében ugyanazt mondja, amit Horn: „(…) Hátrányos Magyarország uniós tagsági esélyeire nézve a legnagyobb osztrák kormánypárt álláspontja. (…) Hogyan lehet egy szovjet érdekövezetbe szorított vagy dobott kis kontinenssel, KözépEuró pával szemben, lengyelekkel, magyarokkal, csehekkel szemben azt a követelményt megfogalmazni, hogy csak akkor lehetnek részei az összeurópai politikának, ha ugyanazt az eredményt érik el, mint azok, akik nem szorultak a világ szerencsétlenebbik részébe (…) ?” A rend kedvéért említsük meg, hogy K ovács László a tv2 reggeli adásában már másnap reagál Orbán szavaira, és ezt mondja: „(…) Helyese, hogyha a miniszterelnök akkor tiltakozik, amikor konkrétan Magyarországot esetleg érintő megnyilatkozásról van szó, akkor azt mondja, hogy ez egy kirekesztő dolog, amit Haider képvisel – most egy legutóbbi nyilatkozatára gondolok – , de ha ő nem a magyarokat rekeszti ki, hanem a cseheket, szlovákokat, lengyeleket, szlovénokat, akkor nekünk nincs szavunk, akkor rendben van.” Brutális szembesülni azzal, hogy mi lyen pofátlanul hazudozik Kovács. De most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Horn és a szocialisták akkor felháborodva utasítják el Haider azon kijelentését, hogy ameddig a magyar bérek nem közelítik meg az uniós átlagot, addig szó sem lehet csatlakozásunk ról. Ugyanezek ma a státustörvény és a magyar – román megállapodás kapcsán kijelentik: „A szocialisták álláspontja szerint nincs szükség külföldi munkások százezreire, mivel a hazai foglalkoztatottság i szint elmarad az uniós átlagtól.” (MH, január 5.) Tovább á: „Kovács László (…) hazugságnak nevezte azt, hogy az Orbán – Nastasepaktum nem veszélyezteti a magyar munkavállalók helyzetét.” (MH, január 7.) Ez volt az a sajtótájékoztató, amelyen Hornból feltehetőleg oroszlánt csinált a vodka, és a következő mondatokr a ragadtatta magát: „Módosítani kellene ezt az elcseszett, két bal kézzel összehozott egyezményt.” Persze, ebben sem Horn arcpirító surmósága a lényeg. Ettől kezdve legfeljebb a pufajka után az „elcseszettről” is mindenkinek Horn Gyula jut majd eszébe. De az, hogy a szocialisták az alacsonyabb román bérekre hivatkozva százezrek beözönlésével riogatják a magyar polgárokat, hogy a tébé és a munkaerőpiac összeomlásáról vizionálnak, az az aljasságnak, a demagógiának és a felelőtlenségnek olyan foka, ami egyszer űen lenyűgözi az embert. És akkor még elő sem vettük azokat a nyilatkozatokat, amelyekben mondjuk Filló Pál szocialista képviselő azt firtatja, hogy terv ezie a kormány „a munkaügyi és idegenrendészeti ellenőrzések sűrítését a feketemunkások ellen” (MH, ja nuár 15.), vagy Horn másik beteg mondatát, amely az Info Rádióban hangzott el január 14én, s amelyben azt mondta ez a szerencsétlen, hogy „nemcsak a munkaerőpiacra, hanem az egészségügy és a közbiztonság helyzetére is káros hatással lesz a megállapodás.” (Népszava, január 15.) Értjük. Tehát a külföldi munkavállalók genetikusan kódolt bűnözők netán? Hol van ilyenkor az SZDSZ emberi jogokra oly nagyon érzékeny csapata? Hol van Kaltenbach Ombudsman Jenő? Hol a számonkérő sajtó? Sehol. Mert az emberi jogok is , az európai normák is, a „pc” közbeszéd is kampány- és érdekfüggő ennél az ellenzéknél és ennél a sajtónál. Lássunk erre vonatkozóan még néhány idézetet! A Népszabadság 2000. február 12i számában Szászi Júlia interjúja olvasható Jörg Haiderrel. Szászinak mindjárt az első kérdése igen élesen rávilágít arra, miről is beszélünk: „Ez a téma az FPÖ politikájában fontos szerepet játszik – belföldön az osztrákok munkahelyeit veszélyeztetők beözönlésének rémképe kelt félelmet. A választási kampány ideje lejárt, a szövetségi kormánypárttá vált FPÖ módosítjae a hangsúlyokat?” Ugyan miért nem teszi fel most pontosan ugyanezt a kérdést a Népszabadság a minden mértéket elvesztett Magyar Szocialista Párt valamelyik vezetőjének? Aztán: ugyanez a Szászi Júlia a lap 2000 . április 8i számában hosszú cikket ír Háziállattartók és külföldiek kíméljenek címmel. Ebben olvashatjuk a következőket: „Lejárt az ideje az olyan megnyilatkozásoknak, hogy a »külföldiek tudatosan több gyereket hoznak a világra a nagyobb családi pótlék k edvéért«, »elveszik a munkahelyet az osztrákok elől«, a »románok született zsebtolvajok«”. Tényleg lejárt ezeknek az ideje, Szászi Júlia? Vagy csak az osztrákoknál, és csak 2000ben? Nálunk pedig hajrá, adj neki, hiszen kampány van, és a volt bolsevikokat, az összes moral insanityt vissza kell hazudni a hatalomba?… Mert ugye, Szászi Júlia azt is leírta abban a cikkben, hogy „az ezerszer megcáfolt, egyes esetekben nevetséges állítások behatoltak a polgárok tudatába, gyűlöletet keltettek. Sokakat egyszerűen m egnyugtat, hogy van kit okolni saját romló helyzetükért. Az ellenérvekre kevesen figyelnek, arra, hogy az Ausztriában hivatalosan letelepedett 739 ezer külf öldi ma nagyobb összeget fizet be társadalombiztosítás, nyugdíjjárulék és adó formájában a közösbe, mint amennyit kivesz.” Tényleg, Szászi Júlia? Tényleg, Népszabadság? És most, amikor Mikola István azt állítja, hogy a munkát vállaló külföldiek befizetései növelni fogják a tbkasszát, akkor Kis Tibor így vélekedik a vezércikkben: „mert ha hinni lehet Mi kola miniszternek: Romániából e megállapodás alapján kizárólag a makkegészséges, vasgyúró adoniszoknak lesz esélyük arra, hogy a jövőben
