Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-17
10 Három hónappal a választások előtt sem lehet megmon dani, Medgyessy Péter, avagy Orbán Viktor alakíthate kormányt. A közvéleménykutatások hitelét megrendítő vitában hangzott el a gyanús eredményeket magyarázni próbáló feltevés, miszerint a Fidesz kiugró eredményeit alighanem egy trendváltás előjeleként ke ll értékelni. Túl azon, hogy ez a megállapítás a közvéleménykutatási adatok elemzéséből megengedhetetlenül prejudikáló következtetésre jutott, a trend, amiről beszélt, nem is létezett. 1999 végétől, amióta a polarizálódás eredménye "beállt", tartós patthe lyzet alakult ki a csurkistákkal feldúsított kormányoldal és az ellenzék között. Tavaly a jobboldalon belüli erőviszonymódosulások srófolták fel a Fidesz eredményeit: a kisgazdapárt leszalámizása, az MDF megélhetési párttá züllesztése, s feltehetően a MIÉ Pes "rejtőzködés" új módja, amely abban nyilvánul meg, hogy szavazóik magukat fideszessé maszkírozzák. Az adatok ügyes tálalása mindazonáltal változást hozott a győzelmi várakozások terén. Ez pedig akár döntő is lehet, hiszen gyakorlatilag nyolctíz száza léknyi bizonytalan szavazóért folyik a harc. Áthangolásukra alkalmas lehet sokféle "bulvárosítható" médiaesemény: egy robbantássorozat éppúgy, mint egy fontos politikai szereplőt érintő bírósági ítélet vagy vád alá helyezés, netán egy olyan öngyilkos húzás , mint amilyen 1998 elején a Hornféle bősnagymarosi alkudozás volt. Ha igaza van Medgyessy Péternek, amikor a közhangulat megváltozásáról és a Fidesz kifulladásáról beszél, akkor az igazi kérdés úgy szól: ez a változás trenddé alakítható vagy csupán az i dőről időre tapasztalható hektikus ingadozások egyike? A változás két tényező következménye lehet. Az egyik a fölerősödött ellenzéki offenzíva, amely a kormányoldalt védekezésre szorította. A Fidesz sokat emlegetett előnye a "tematizációs" és "mediatizáció s" versenyben veszni látszik. A hangulatváltozás másik tényezője a Fidesz hibasorozata. A realitásérzék hiányát a rádiós tisztogatás mellett leginkább a futballügy jelzi: azt képzelik, népszerűséget hoz, ha ész nélkül újabb közpénzeket folyatnak a közutála tnak "örvendő" focivircsaft fenntartására. De az igazi "nagy ügy" az OrbánNastasepaktum, amelyet kényszer szült ugyan, de olyan kényszer, amelybe saját önteltsége lavírozta be az Orbáncsapatot. A paktummal kapcsolatban már felvethető a kérdés: rálépette ezzel a Fideszkormány a maga "bősnagymarosi" banánhéjára? A veszélyt mindenesetre felismerték, ezt jelzi a propagandahadjárat, amely révén igyekeznek feltápászkodni a hanyatt esésből. A Fideszpolitika kezdettől a polarizációs logikát követte, majd an nak érdekében, hogy a kialakult és rögzült erőegyensúlyt a maga javára elmozdítsa, táborát kibővítse a Fideszagressziót közömbösen vagy csöndes undorral szemlélő választópolgárokkal, elkezdte ezt a merev logikát a paternalistanemzetfelemelő retorikával é s Orbán "pártok fölé emelésével" lazítani. Fideszkörökben az adhat okot a pánikra, hogy a paktum megkötése során elkövetett hibasorozattal ez a folyamat a legrosszabbkor bicsaklott meg. A többségi támogatást bizonyosan nem élvező ügyben nem csak a Fidesz, de Orbán is visszakényszerül a polarizációs logika érvényességi körébe - a kormányfő felelőssége nyilvánvaló. A kormány számára csak az nyújt menekvést, ha egyfelől minél inkább szimbolikussá, ideológiai tartalmúvá teszi a kedvezménytörvény jelentését, má sfelől bagatellizálja a diplomáciai szarvashibák következményeit. Ez a kettősség azonban kényes egyensúlyozást kíván meg, különben előfordulhat, hogy felgerjesztett ideológiai harcban a választók kisebbségét sikerül csak maguk mellé állítaniuk. Az OrbánNa stasepaktum elfogadtatásának egyetlen módja, ha a törvény kiinduló koncepciójához, a jogszabályba nem foglalható "státusmagyarság" gondolatához térnek vissza. A praktikus kedvezményeket kínáló törvény így a "nemzeti összetartozás törvényévé" magasztosult - természetesen a Szent Korona jegyében, amely az államalapító királyunktól az álomalapító Orbán Viktorig húzódó nemzeti vonulatot szimbolizálja. A jobboldali propaganda azonnal a határokon átnyúló nemzetegyesítés programjának megvalósítása gyanánt kezdte méltatni a paktumot, amely lehetővé tette a törvény hatálybaléptetését. A határon túli magyarság képviselőinek felvonultatása, a Fideszhíradóban megszólaltatott külhoni magyarok meghatott nyilatkozatai, az igazolványátvételi ceremóniák, vagyis a kormánypr opaganda minden gesztusa a törvénynek ezt az ideologikus jellegét emeli ki. A legárulkodóbb Csurkakételyek nélküli lecsatlakozása (el lehet képzelni, mit hazaárulózott volna, ha egy szocialistaliberális kormány tesz hasonló engedményeket), valamint a vál asztási kampányok időszakában menetrendszerűen a jobboldal szocialistaellenes vádjait szajkózó Szűrös Mátyás színre lépése. A racionális kifogások és a végrehajtást akadályozó minden próbálkozás nyomban a nemzetellenesség vádját vonja maga után. Az akció h atásmechanizmusa a polarizációt eredményező törésvonal ideologikus tényezőinek előhívása: a nemzeti"idegenszerű" megosztottság és hozzá kapcsolva a polgáriszocialista, a keresztényistentagadó ellentétpárok
