Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-11
15 polgárai a valóságban kapnake kedvezményeket, az a jelek szerint Bukarestben nem sokat számít. De térjünk vissza az ellenzék re, jelesül az MSZPre. Már annyira megszoktuk, hogy modernista, diszkriminációellenes és jogvédő, vagyis afféle "politically correct" párttal van dolgunk, hogy egészen elfeledkeztünk róla: az MSZP voltaképpen nem ilyennek, vagy legalábbis nemcsak ilyennek tekinti magát, hanem elsősorban is baloldali, szociáldemokrata pártnak. Márpedig az európai politikai spektrum ezen felén már jócskán volt példa a nemzeti szempontok érvényesítésére. Menjünk csak vissza néhány évet az időben! Emlékszik még a nyájas olvasó Karl Stixre, Burgenland tartományfőnökére? Ez az úriember néhány éven át a mumus szerepét játszotta az európai uniós felvételre vágyó Magyarországon. Olyanokat mondott, hogy a bővítés katasztrófát jelent a tartomány számára, amelyet majd el fog özönleni a z olcsóbb keleti, elsősorban magyar munkaerő. Csak nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy a magyar munkaerő még az ország egyik feléből a másikba sem igen özönlik át, nemhogy Ausztriába. Nos, ez a honfitársaiért aggódó s a gaz külföldieket lángpallossal tá vol tartó honatya nem a soviniszta Haiderpárt, hanem az Osztrák Szociáldemokrata Párt, az SPÖ tagja, mi több, alelnöke volt. De emlékezhetünk arra az - lényegesen újabb keletű - európai uniós döntésre is, melynek értelmében a majdan felveendő keleteurópa i országok munkavállalói a szervezet elveinek dacára sem "áramolhatnak szabadon" a régi tagállamokban, hanem várniuk kell - legrosszabb esetben hét évet. E döntést sem Haider vagy az obskurus német szélsőjobboldali pártvezérek kezdeményezték (bár persze sü rgősen lecsatlakoztak hozzá), hanem Gerhard Schröder német kancellár, a politically nagyon correct SPDelnöke. De vajon miért? Az ok igen egyszerű: a politikát nem fennkölt ideológiák diktálják, hanem a hatalmiválasztási szempontok, vagyis a gyakorlatban a választói bázis érdekei. Igaz ugyan, hogy mind az SPÖ, mind pedig az SPD néppártnak, azaz az egész társadalom érdekeit kifejező szervezetnek tekinti magát, ám bázisát, vagy ahogy a németek mondják, a klientúráját inkább a munkavállalók, az alkalmazottak, a szabadfoglalkozásúak stb. teszik ki. (Amitől az SPDnek még nyugodtan lehet vállalkozói tagozata is.) Nos, ez a klientúra megijedt: félt az olcsóbb, igénytelenebb keleti konkurenciától, féltette hosszú munkajogi küzdelmekben kiharcolt nyugateurópai bér színvonalát. A bázis félelmeinek hangot adtak a szakszervezetek, és sem Karl Stix, sem Gerhard Schröder nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket a - részben irracionális - félelmeket figyelmen kívül hagyja. Itt Magyarországon is ez történt? Nos, mi már ann yira hozzászoktunk a bal és a jobb fogalmának összezavarodásához, er edeti jelentésétől való eltávolodásához, hogy amikor egy baloldali magyar párt - konkrétan az MSZP - saját tulajdonképpeni bázisának érdekében lép fel, akkor csak csodálkozunk. Mutatis mutandis hasonló eset a Fideszé is. Mert nyilvánvaló ugyan, hogy a romá n nemzetiségű munkaerőt beengedő egyetértési nyilatkozatot a Fideszkormány zavarában, sarokba szorítva írta alá, ám annak tartalma nem ellentétes e kormány klientúrájának érdekeivel. Éppen ellenkezőleg! Hozzunk itt is külföldi példát! Az osztrák munkaerőp iac megnyitását alapvetően két párt ellenezte. Az egyik - mint láttuk - az SPÖ volt, a másik pedig Haider pártja, a populista FPÖ. Legliberálisabban az amúgy egyáltalán nem liberális Osztrák Néppárt, az ÖVP állt hozzá a dologhoz. Nem véletlenül. Mert bár a z ÖVP - ahogy neve is mutatja - szintén néppártnak tartja magát, de azért alapvetően mégiscsak az ipari és mezőgazdasági vállalkozók érdekkijárója. Márpedig egy vállalkozónak az az érdeke, hogy minél több munkavállaló közül válogathasson. Hiszen akkor tudj a kiválogatni közülük a legmegfelelőbbeket és - legfőbbképpen - alacsonyan tudja tartani a béreket. És ki mondja azt, hogy Orbán Viktor és a Fidesz nem képviseli a magyarországi vállalkozókat? Jó, jó, természetesen a Fidesz is néppártnak mondja magát, sőt az embernek időnként az az érzése, mintha kifejezetten szociáldemokrata (máskor pedig populista) babérokra törne. Ám azért, ha feltesszük a kérdést, hogy ki tartozik inkább Orbán Viktor klientúrájába: a vállalkozó, avagy inkább annak alkalmazottja, akkor n yilvánvaló a válasz: az előbbi. Miniszterelnökünk már a múltban is kimutatta, hogy nem érzéketlen a gazdaság igényei iránt. Emlékezzünk csak tavaly júniusi beszédére, amelyet a magyarországi amerikai befektetők üzleti ebédjén mondott! Hazánkban jelenleg mé g munkanélküliség van - fejtegette , de hamarosan munkanélküliség léphet fel. Ennek enyhítésére a kormány kész megfontolni a bevándorlási szabályok módosítását, egyfajta pozitív diszkriminációtól sem visszariadva az ország számára szükséges munkaerő megsz erzése érdekében. Orbán hozzátette még, hogy e szempontból elsősorban a szomszédságban élő mintegy négymillió magyar jöhet számításba.