Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-10
15 kezdettől fogva tudható volt - a magyar induló tárgyalási pozíció sok más eleméhez hasonlóan , hogy e t örvény első fogalmazványában semmiképp sem illeszkedett az EUintegráció szempontjához. Nem is ez volt a célja, hanem - mint az országgyűlési vitában a méltatók megfogalmazták - egyfajta lelki elégtételadás a magyarságot a 20. század folyamán ért sérelmeké rt. Világos volt az is, hogy az első fogalmazványban fölrajzolódó vízió és technika, így a területeken kívüli jogalkalmazás, civil szervezetek és egyházak hatósági jogkörrel történő felruházása, más államok polgárai közti etnikai alapú megkülönböztetés gaz dasági ügyekben (utazásban, egészségügyben) és sok minden más sem illeszthető abba a nemzetközi norma- és előírásrendszerbe, eszmei és értékrendbe, valamint eljárások közé, amit az EU (nem a ködös és elvont Európa fogalma!) konkrétan jelent. Ezért világos kellett volna, hogy legyen, hogy egyetlen felelős magyar kormány sem hányhat fittyet a velencei bizottság ajánlásaira és az EUországok - nem pusztán nyilvános csatornákon jelzett - igényére, mely szerint a törvény kapcsán megromlott szomszédsági kapcsolat okat feltétlenül és késedelem nélkül kell orvosolni. Mint az előzőekből kitűnhetett, ez voltaképp a folyamat második lépcsőjéhez történő visszalépést jelent, hiszen nem lehet úgy az ötödik lépcsőfokra fölhágni, hogy közben az alacsonyabb lépcsőfokok kicsús znak alólunk. E kérdésben - mérete és a belpolitikai konstelláció okán - a román féllel történő megegyezés volt a kulcskérdés. Mivel Romániában a kormányzó baloldali nacionalistáknak szélsőjobb sovén ellenzéke van (már ami a legerősebb volt az elnökválaszt áson is), nyilván nem lehetett elkerülni a kedvezménytörvény két lényegi elemének föláldozását: 1. a magyar igazolvány ottani szervezetek általi kiadását; 2. a munkavállalók közti etnikai diszkriminációt tiltó EUelőírás átvételét. Az egyetértési nyilatkoz at nélkül hazánk EU felé történő menetelése megakadt volna. A nyilatkozat munkapiaccal kapcsolatos része kétféleképp valósulhat meg. Vagy követjük a németosztrák mintát, és szinte senkit se engedünk be legálisan. Vagy komolyan vesszük saját, EUval szembe n képviselt álláspontunkat a munkaerőmozgás szabadságáról. Ekkor azonban ugyanazon okok miatt, amiért a magyarok sem fogják elözönleni Hispániát, hozzánk sem valószínű, hogy "jönnek a csehszlovákok". Részben azért, mert amint a miniszterelnök sietett leszö gezni (rádióinterjújában), a munkapiac liberalizálása román viszonylatban is főleg egy ígéret, ami nem érinti az egész keményen szabályozott voltát. Ha arra gondolok, hogy tanszéki kollégáimnak évente megújulóan miféle Odüsszeiákat kell járniuk az általuk amúgy már betöltött munkahelyhez tartozó engedélyük megújításáért, nehéz lenne kétségbe vonnom a magyar kormányfő szavát. vissza Csaba László közgazdász, egyetemi tanár Rege a csodatörvényről Szabade Aranytól motívumot lopni , midőn méltatlan tollamat a Fidesz státustörvénye és e csodatörvény zseniális miniszterelnöki értelmezése ihleti? Szabad, ha a kormánypropaganda kisajátíthatta magának a szilvesztert, Európát, a haza fényre derültét, történetesen Kölcseytől. Szabad, ha az OrbánKövér páros a csodatörvény meghozatalával "Hunor s Magyar két dalia" eurázsiai honfoglalásánál is nagyobbat tesz: egyetlen jogszabállyal quasi magyar világbirodalmat alapít... Idén április 8ig a globális impériumszerzést véghez kell vinni, máskülön ben az "idegenszerű" ellenzéki pártütők még a Szentkoronát és a palástot is leszaggatnák "Két fiáról szép Enéhnek". Impériumszerzés a virtuális "dunavölgyi alkirályságban" - ebben rejlik a státustörvény zsenialitása. A végén még megéljük, hogy a világ hatm illiárd lakójának kétszáz kormányfője Budapestre látogat és a Föld minden embere magyar munkavállalási engedélyt kap a Magyar (királyi) Köztársaság jóságos uralkodóitól. Hatmilliárd magyar munkavállaló, hatmilliárd státusmagyar - ez a Fideszkormány teljes ítménye, vagy legalábbis egyik "nagy álmodása", hiszen a jövő elkezdődött. Bíztató volt az első lépés, a "dákorománok" bevették, hogy huszonhárommillióan tartósan Magyarországra látogathatnak, (ez, ha szabad mondanom, úgyis régi mániájuk). Áthágván a Kárpá tokat a Feketetengernél tartunk, következhet a hatvanmilliós Ukrajna "a Meóti kis tengerig", ők is történelmi státusmagyarok vagy mi a csuda. Oroszország az első komolyabb menet a Névától az Amurig: szükséges néhány hantimanysi rokonigazolvány, a százötv enmillió látogató és az örök, megbonthatatlan barátság adott. "Puszta martján sós tengernek" haladva az Uráltól a Sárgatengerig másfél milliárd törökmongolhun dolgos rokonunk AttilaDzsingisz kán ősi birodalmába térhet vissza. Japán,
