Reggeli Sajtófigyelő, 2002. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-01-10
6 - Nehezen. Reméljük, ha mozgósítjuk a közvéleményt, komoly társadalmi nyomás esetén az Orbánkormány nem meri megkötni az újabb egyezményeket. Szlovákiával még nem fejez ődtek be a tárgyalások. Ha a többi szomszédunk is előáll efféle kéréssel, akkor már nincs jó megoldás. Épp ezért nem lett volna szabad aláírni a románmagyar paktumot. De hiúsági kérdés lett belőle. S a gőgnek most nagy ára van. vissza Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul elmondta: idén január 3ig 400 román állampolgár (85 százalék magyar, 15 százalék román) kért magyarországi munkavállalási engedélyt. Tavaly kb. 16 ezer volt a - főként erdélyi - munkavállalók szá ma. Alföldi szerint ez a szám évről évre 2030 százalékkal nő: "A december 22én aláírt OrbánNastasemegállapodásból azonban még nem következik, hogy a román állampolgárok tömegesen jelentkeznek majd. Hiszen a magyarországi munkahelyek száma továbbra is k orlátozott." A Romániából érkezők főként az építő- és feldolgozóiparban, a fémkohászatban helyezkednek el. A főkonzul úgy véli, az egyetértési megállapodás csak azt jelzi, a román kormány is zöld utat ad a státustörvénynek: "Jelentősége a politikai klíma j avításában van." Dunay Pál: Státustörvényzűr Orbán Viktor szerint a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény nagy siker. Szabályainak túlnyomó többsége helytálló. Ezzel maradék talanul egyet lehet érteni. Hiszen a státustörvény szabályai a határon túli magyarságról való gyakorlati gondoskodás kísérletét jelentik, s jól levezethetők a kormányprogramnak abból a ténymegállapításából, miszerint a "magyar állam és a nemzet nem esik eg ybe". Az ebből fakadó dilemma pedig minden magyar kormányé. Miként kerülhetett a törvény annak ellenére az ellentmondások középpontjába, hogy az Országgyűlés azt a leadott szavazatok több mint 90 százalékával hagyta jóvá, s tartalma ennyire tartalmatlanu l ellentmondásmentes? A határon túli magyar kisebbség megkülönböztetéséhez a törvény olyan eljárást kapcsolt, amely más államok területén igényelt hatósági tevékenységet. Ez okkal keltette fel a szomszédos országok gyanakvását. Az ügy a velencei bizottság elé került, ahol Magyarország - saját véleménye szerint - győzelmet aratott. A magyar kormányfiak csak azt felejtették el megemlíteni, hogy a bizottság feketénfehéren elvetette Magyarország azon igényét, hogy másik országban működő (ajánló) politikai szer vezetek magyar hatósági funkcióra tegyenek szert. A velencei bizottság tehát erőteljesen megvédte az állami szuverenitást egy olyan kérdésben - az emberi jogok érvényesítése területén , ahol eddig éppen e nemzetközi jogi alapelv eróziója uralkodott. Amió ta Velencében "győztünk", majd az európai uniós országjelentés is bírálta a magyar kormányt, sürgős lett annak bizonyítása, hogy nem vesztettünk. Így jött létre az egyetértési nyilatkozat azzal az országgal, amely a határon túli magyar kisebbség majd három negyedének ad otthont. A két kormányfő megegyezett, hogy a román munkavállalók - s nem csupán a magyar ajkú románok - előtt szélesebbre nyílik a magyar munkaerőpiac kapuja. Azóta az ellenzék azt magyarázza, hogy ez elveheti a helyeket a magyar munkavállaló k elől, különösen KeletMagyarországon, ahol a munkanélküliség amúgy is magasabb, mint a Dunántúlon és Budapesten. A kormány pedig hangsúlyozza, hogy ettől nem kell tartani. A megállapodás normatív kritikáját tehát szociológiai alapon utasítja el. A kabine t másik fontos érve szerint közigazgatási eszközökkel megakadályozható, hogy túl sok román állampolgár kaphasson munkavállalási engedélyt. Amikor ezt Orbán Viktor is kimondja, emlékeztetni kell őt arra, amit az ELTE jogi karán menthetetlenül meg kellett ta nulnia. Nevezetesen a kötelezettségek jóhiszemű teljesítésére. Ha megígérte, hogy rövidebbhosszabb időre jöhetnek a román ajkú románok munkát vállalni, akkor nem mondhat olyat, ami ezt kétségessé teszi, hiszen jóhiszeműen tárgyalt, s vállalta a kötelezett séget. Az egyetértési nyilatkozattal azonban súlyosabb bajok vannak, mint amiről a kormány és az ellenzék süketek párbeszédévé vált üzenetei szólnak. Széles körben érint például állampolgári jogokat, s egy helyen azt is megígéri, hogy a magyar fél hat hón appal az aláírás után kezdeményezi a törvény felülvizsgálatát és szükséges módosításait. Ilyen szabályokat nem szabad elfogadni ratifikációra nem szoruló kormányfői megállapodásban. Mikor és ki fogja felvetni, hogy az egyetértési nyilatkozat szoruljon rati fikációra? Vagy senkit sem érdekel, mi lesz április 7e után? A megállapodás kimondja, hogy Magyarország csak a román hatóságok előzetes értesítésével és hozzájárulásával nyújt támogatást a romániai magyar politikai szervezeteknek. Szakértők által előkész ített dokumentumban ilyesmit legalább formálisan kölcsönös kötelezettségként szoktak megfogalmazni. Úgy látszik, Orbánt jégre vitték, mint egykor Grósz Károlyt, aki szintén felkészületlenül tárgyalt román partnerével. Továbbá ha a törvény előírja, hogy a m agyarigazolványt "magyar központi közigazgatási szervtől" lehet igényelni, azon csak a Magyar Köztársaság címere díszeleghet, a korona nem.
