Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-01
6 nemzetközi stabilitás és az integráció függvényében kell viszonyulni a kulturálisa n egységes, de államilag szétdarabolt magyar nemzet jövőjéhez. A törvény előkészítésének utolsó fázisában és elfogadása után tehát elsősorban azokban a körökben csaptak magasra a megbotránkozás és az elutasítás hullámai, amelyekben a rendszerváltozás nem hozta magával a szemléletváltozást. A törvény szempontjából így két nagy csoport alakult ki. Az egyiket a törvény elutasítói alkotják, akiknek egyik része a nemzeti kollektivizmus, másik része az individualizmus (illetve a doktriner neoliberalizmus) eszmé je alapján utasítja el a törvényt. A hazánkkal szomszédos államokban kialakult ellenvélemény elsősorban abból a nemzeti kollektivista hagyományból eredeztethető, amely szerint az állam polgárai fölött az állam gyakorolja a tulajdonjogot, illetve az állam t erületén számbeli kisebbségben élő magyarok fölött a számbeli többségben élő nemzet gyakorolhatja a tulajdonosi jogot. A második világháború után 45 éven keresztül ez valóban így is volt. A másik nagy csoportba azok tartoznak, akik kérték, hogy szülessen meg a törvény – tehát a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarok 80 százaléka. Továbbá a törvényt megszavazó parlamenti képviselők, azaz a magyar parlament 93 százalékos többsége, illetve a törvényt támogató magyarországiak, akik az állampolgárok nak nagyjából a 6070 százalékát alkotják, valamint azok, akik természetszerűen tudomásul vették a törvényt, mert semmi kivetnivalót nem találtak benne. A két csoportból a törvényt elutasítók csoportja az érdekesebb, mert a törvény támogatóinak motiváltsá ga kiolvasható a törvényből. A Magyarországgal szomszédos államok közül leginkább Romániában és Szlovákiában alakult ki ellenvélemény a törvénnyel szemben. Ennek a véleménynek a hevessége attól függött, hogy a két állam közül melyiket vehetik fel hamarabb az Európai Unió tagjainak sorába. Emiatt volt Szlovákiában mérsékeltebb a törvény bírálata, és ezért sorakozott fel a szlovák politika a román álláspont mögé mintegy politikai fedezékbe húzódva. A szlovák véleményben, de a románban is főleg két áramlat j elent meg: a tévedéseken alapuló jogi érvelés és az utóbbi évtizedek hagyományaiban gyökerező politikai vélemény. A szlovák elutasítás leghangosabb szóvivője a külügyminisztériumnak a Demokratikus Baloldal Pártjából származó államtitkára volt, aki – nyilvá n pártpolitikai okok miatt – tromfolta a külügyminiszter, a kormányfő, sőt az államfő jóval körültekintőbb hangvételét. A jogi fenntartások olyan, a törvényből nem kiolvasható hamis állításokat tartalmaztak, miszerint a törvény hatályos a szomszéd államok ban is, vagy diszkriminatív, mert nemzetiségileg megkülönbözteti az állampolgárokat. Ez utóbbi érvelésben ugyancsak a szlovák külügyi államtitkár nyújtott csúcsteljesítményt, amikor a pozsonyi Új Szónak 2001. november 8án azt nyilatkozta, hogy a törvény a zért diszkriminatív, mert nemcsak a magyaroknak nyújt kedvezményeket, hanem a nem magyar nemzetiségű hozzátartozóknak is. A jog köntösébe bújtatott kritika arra is vonatkozott, hogy állítólag a magyar kormány Szlovákia területén a törvény hatálya alá tarto zó jogi személyeket hoz létre, ami Szlovákia belügyeibe való beavatkozást jelent. Ahelyett, hogy vitatkoznánk az állításokkal, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a törvény előkészítésében részt vettek a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar ok parlamenti képviselői is, akik nemcsak jártasak az adott ország törvényalkotásában, hanem képviselői esküjük kötelezi őket államuk törvényeinek betartására. Ők sajátos feladatuknak tartották, hogy semmilyen összeütközésre ne kerüljön sor a törvény és az adott ország jogrendje között. Egyetlen olyan területet érint a törvény, amely igényli a kétoldalú egyeztetést: ez a magyarországi munkavállalás lehetősége és az ehhez kapcsolódó egészségügyi, valamint nyugdíjbiztosítás. Az egyes szomszédos államok joggal tarthatnak igényt a Magyarországon munkát vállaló állampolgáraik kilétének ismeretére, hogy például elkerülhető legyen a munkanélkülisegéllyel vagy más szociális juttatásokkal összefüggő visszaélés.
