Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-04
12 Róma vagy Görögország között, mintha Kaposvárról Kiskőrösre menne. A kitárgyalt kivételek miatt még nem mindenben teljes körű EUtags ág ugyanezért leghamarabb éppen itt lesz képes tudatosulni. Ráadásul jó eséllyel a "Schengentagság" még a csatlakozás után is jó pár évig -- egyes félelmek szerint akár 2010ig is -- várathat magára. És ez esetben végképp még csak nem is azért, mert vala kik nem akarják, hanem mert egy adott helyzet, s mert az előre átlátott (és belátott) játékszabály egyszerűen nem tesz lehetővé mást. Az egész "Schengenország" logikája, hogy a hamburgi, az antwerpeni vagy a lyoni polgár azért tud nyugodtan aludni az EUn belüli francia, német vagy belga határellenőrzés felszámolása után is, mert többékevésbé biztos lehet abban: az EU "szélein" -- például Ausztria és Németország keleti határain -- ugyanolyan alapossággal ellenőrzik a forgalmat, mint ahogy azt a "fiúk" te nnék a francia-német, vagy belga-luxemburgi határon. Bizalmi kérdés ez, ami ahhoz, hogy megszilárduljon, egyfelől időben elnyúló megtapasztalást, másfelől minden irányban hermetikusan záró külső határvonalat feltételez. És hát éppen itt a baj: a hermeti kus külső határzárnál. Magyarország ma teljesen logikus módon azt mondja, hogy költséges beruházásokat feltételező "Schengenhatárt" csak azon országok felé épít, amelyek a közeljövőben biztosan nem lesznek "Schengentagok", tehát Ukrajna, Románia, Jugoszl ávia és Horvátország felé. A szlovén és szlovák oldalon megspórolja ezt, hiszen luxus volna néhány évre beruházni, hogy aztán -- az utóbbiak "Schengentagsága" is bekövetkezvén -- az egészet el kelljen bontani. Mindez az említett hamburgi, brüsszeli, lyon i polgár számára azt is jelenti azonban, hogy ha elbontják a jelenlegi osztrák-magyar "Schengenhatárt", akkor magyar térfélen Szlovénia és Szlovákia felé a külső vonal lyukas lesz majd. Ami nem gond, ha e két ország külső határai hozzák a "Schengennormá t". Ez minden bizonnyal meg is lesz a szlovén-horvát, vagy szlovákukrán határon, de ugyanígy az is biztos, hogy a magyarhoz hasonló megfontolás miatt Pozsony sem fog drága "Schengenhatárt" építeni az amúgy is EUtaggá váló Lengyelország felé. Ezzel vis zont újabb lyuk nyílik a "Schengenhálón": a lengyel-fehérorosz, meg persze a lengyel-litván. És így tovább, felfelé, egészen Észtországig. Amiből végső soron az is következik, hogy vagy Magyarország -- nagyon sok pénzért -- mégiscsak felépíti a szlovák iai "Schengenhatárt" is, vagy pedig beletörődik, hogy az EU külső határlánca csak akkor fog hermetikusan zárni, amikor valamennyi keleteurópai EUtag elkészül a maga külső határaival. És ez különösen Lengyelország esetében szakértők szerint eltarthat aká r az évtized végéig is. Addig viszont továbbra is áll a hegyeshalmi "Schengenbástya", és vele a polgárok mindennapi érzete, hogy még mindig nem vagyunk "igazán" benn… Azért nem árt talán ezzel számolni, mert nem ez lesz az egyetlen ilyen. Itt a másik pél da, a közös pénz: az euró. Aminél persze mindig lehet azt mondani, hogy de hiszen akadnak EUországok is, amelyek kívül vannak az eurózónán. Csak éppen arányait tekintve több magyar jár Ausztriában, Németországban, netán Olasz, vagy Göröghonban, mint fenn az északi svédeknél, dánoknál, briteknél. Következésképpen itt is gyakori élmény lesz, hogy bár tagok vagyunk, ám nekünk mégis váltani kell, pedig "ezek" egymás között közöset használnak… Ha aztán ehhez hozzávesszük az osztrák vagy német térfélen csatlak ozás után munkát vállalni akarókat érő első évi korlátozásokat, vagy hogy a győri fuvaros alkalmasint még a tagság után öt évvel sem biztos, hogy zavartalanul szolgáltathat Burgenlandban -- nos, akkor előre kiszámítható módon jöhetnek majd a kérdések is. H ogy voltaképpen mit is hozott "nekem" ez az egész EUtagságosdi. Merthogy a számomra -- számára -- fontos előnyök továbbra sem használhatóak. Tudjuk, hogy mindennek oka van. Józan ésszel belátható, világosan elmagyarázható oka. Csak mintha éppen ennek a m agyarázatnak egyelőre inkább híján volnánk. Márpedig az osztrák példa arra int, hogy valamikor ezt sem árt elkezdeni. Ausztriában a népszavazásra készülve nagyon intenzív sikerpropaganda folyt. Meglepően magas arányban be is szavazták vele az országot az E Uba. A tájékoztatásnak aztán jószerével véget is vetettek, és így -- hogy sem
