Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-18
6 ezután következik, mégis, amerre Csíkban jártunk, mindenfelé fel vannak túrva az utak: most vezetik a vizet. Ezután maguk az utak k erülnek sorra. Amint Zsombori mondja, sikerült elérniük, hogy Hargita megye felé is jusson egy útelágazás abból az európai E4es folyosóból, amely Konstanca kikötőjéből kiindulva Bukaresten és Brassón át halad majd Arad, illetve Szeged felé. Ez az elágazás Kovászna megye székhelyét, Sepsiszentgyörgyöt érintve jut el Csíkszeredába, s megy onnan tovább Gyergyószentmiklóson és Maroshévízen át Besztercébe, így a jelenleginél sokkal jobb közlekedési lehetőségeket biztosít az egész Székelyföld számára. Ehhez jön a tervek szerint egyegy regionális szeméttároló Székelyudvarhely, illetve Csíkszereda közelében, amely hosszú időre megoldhatja Hargita megye gondjait. Mindez – amit infrastrukturális fejlesztésnek nevezhetünk – a lakosság közvetlen kényelmén túl természe tesen más célt is szolgál. Például a Székelyföldben rejlő óriási idegenforgalmi lehetőségek kiaknázását. Zsombori Vilmos szerint hiába vetekednek Székelyföld szépségei Svájcéival, nem igazán vonzóak a modern turizmus számára. A modern turista azt szereti, ha a vadregényesség az összkomforttal párosul. Még a kalandtúrák résztvevői is szeretnek zuhanyozni. Sokan imádják az istállószagot, ám a szobájukban a legyeket és a bűzt már nem annyira. Bugaci élményeiről számol be az elnök, és azt mondja, hogy a Székely földön persze jóval nagyobb attrakciók várják az érdeklődőt, mint Magyarországon a Kiskunságban, csakhogy jóval kevésbé higiénikus viszonyok. És amíg ezek nem változnak meg teljesen a megyében, amíg a székelyföldi ember számára is nem lesz magától értetődő a legteljesebb körű higiéné, addig a Hargita ormai és völgyei nem lesznek eléggé vonzóak nem csupán a nyugati, de még a magyarországi turisták számára sem. A skanzen szintű elmaradottság lehet érdekesség, de nem valóban jövedelmező idegenforgalmi érték. Z sombori Vilmos újra és újra hangsúlyozza, hogy nagyon sokat tanulnak Magyarországtól, hogy nagyon sok segítséget kapnak a testvérmegyéktől, SzabolcsSzatmárBeregtől, Somogytól és Zalától, továbbá attól a harminc településtől, amelynek testvérkapcsolatai v annak a Hargita megyei helységekkel. Szakembereik rengeteget tanultak Zala megyei kollégáiktól például arról, hogy miként kell kistérségi pályázatokat készíteni. Ugyanakkor mindig oda lyukad ki az elnök, hogy a legfőbb tanulság mégiscsak az számukra: „Önma gunknak kell megtanulnunk halászni, mert mástól nem várhatunk halat.” Éppen ezért értékeli óvatosan a státustörvényt. Zsombori azt mondja, bennük, székelyekben igen jó érzéseket keltett, amikor Antall József kijelentette: ő tizenötmillió magyar miniszterel nökének tekinti magát lélekben. A státustörvény azonban komplikáltabb dolog. Végezzünk egy számítást – javasolja. A 100 ezer hektárnyi közbirtokossági erdő, amelyet mostanában kapnak vissza Székelyföld lakói a román államtól, felbecsülhetetlen értéket képv isel. Azt a 30 millió dollárt is nehezen tudnák nélkülözni, amelyre a gázvezeték kiépítéséhez a kormánynak kell garanciát adnia. Ugyanígy vannak az útépítéshez szükséges 70 millió dollárral is. Bizonyos szemszögből nézve mindehhez kell viszonyítani szemben annak a 7 milliárd forintnak az ideeső részét, amelyet a státustörvény hat Kárpátmedencei ország magyarjainak együttesen szán. Zsombori szerint Németország példamutatóan segített a romániai szászokon és svábokon. Minden településen, ahol németek élnek, i gen megbízhatóan tudják a papok és lelkészek, kik a németek. Ők adnak egy papírt híveiknek, akik ennek birtokában a nagyszebeni német konzulátuson minden nehézség nélkül kapnak egy esztendőre szóló vízumot Németországba. Nincsen csinnadratta, nincsen konfl iktus. „Ha csendben, a papok és lelkészek segítségének igénybevételével ugyanezt megcsinálta volna Magyarország, akkor talán könnyebb helyzetben lettünk volna. Nekünk Bukarest felé, román kollégáink és politikai partnereink felé is kell tekintenünk. Jó pol itikai kapcsolatok nélkül sokkal nehezebb az itteni magyarság érdekvédelme, sőt elképzelhetetlen Székelyföld felemelkedése” – mondja Zsombori. A megyei elnök szerint a státustörvény mellett nagyon nagy szükségük volna egy székelyföldi magyar konzulátusra é s legalább annyira egy ottani magyar bankra. Végül az új romániai magyar magánegyetemről is szót ejtünk. Azzal tisztában kell lennünk – mondja Zsombori – , hogy a legjobb képességű székelyföldi diákok nagy valószínűséggel továbbra is Kolozsvárra vagy Bukare stbe mennek tanulni, mert ragaszkodnak a magasabb szintű oktatáshoz. A székelyföldi tömbmagyarság önérzetét persze erősen növeli a csíkszeredai magyar egyetem, annál nagyobb baj volna, ha nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket. Az elnök tapasztalatai sze rint egyre kevesebben hajlandók csupán a szülőföld, a székelyföldi magyarság üdvéért cselekedni. Vagyis ha jó képzésre tartanak igényt a csíkszeredai egyetemen, meg kell fizetni az oktatókat. Zsombori tájékozódott, és ki is alakult az ezzel kapcsolatos jav aslata. Mivel Erdélyben és Bukarestben nincsen megfelelő számú kvalifikált tanár, magyarországi tudósokkal kellene a probléma orvoslását kezdeni. Információi szerint havi 1500 dolláros díjazásért volnának hajlandóak megfelelő felkészültségű magyarországi o ktatók Csíkszeredában eltölteni és tanítani háromhat hónapot. Itt az a lényeg, hogy ezt az időt valóban ott töltsék, mert az időnkénti „lejárás” semmit sem old meg. Nos, ezt a havi 1500 dollárt kellene Magyarországnak addig fizetnie, amíg ki nem alakul a helyi utánpótlás. A magyar állami támogatásból tehát magyar állampolgárokat javadalmaztatnának, akik a honoráriumuk jó részét ráadásul haza is vinnék. Ennek fejében viszont magas szintű tudást hagynának Székelyföldön. „Ez is, mint a gáz, az út, a víz, a sz eméttelepek, a turizmus fejlesztése térségünk Európához való közeledését szolgálná", mondja összegzésül a Hargita Megyei Tanács elnöke. vissza Csíkszereda, 2001. december Hovanyecz László
