Reggeli Sajtófigyelő, 2001. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-12-03
4 egyértelmű. Már csak azért sem, mert a pozsonyi hivata l egyelőre csupán a lényeges adatok egy részét tette közzé. Nem tudjuk például, mennyien vallották magukat magyar anyanyelvűeknek, holott ezek az adatok a nemzetiségi arányszámokkal összevetve fontos tényeket árulhatnának el a feltételezett asszimilációról . Nem hozták nyilvánosságra a községsoros bontásokat sem, pedig ezek képet rajzolhatnak azokról a kistérségekről, ahol a legnagyobb mértékű a fogyatkozás, vagy a nemzetiségi arányok változása. Csekély vigasz, ám tény: a szlovákiai magyarság népmozgalmi ada tai még ma sem annyira kedvezőtlenek, mint a Kárpátmedence legtöbb vidékén. Ugyanis Magyarországon 1981 óta számottevőbben csökken a lakosság száma, a Vajdaságban és Erdélyben pedig – részben hasonló, részben pedig eltérő okok miatt – minden túlzás nélkül drámai a magyarság fogyatkozása. Szlovákiában – ha csökkenő mértékben is – egészen 1995ig növekedett a magyarság természetes szaporulata. A kilencvenes évek derekától azonban évről évre kevesebb magyar születik, mint amennyi meghal. Ezért például Gyurgyi k László neves szlovákiai magyar szociológus, a budapesti Teleki László Intézet tudományos munkatársa ezeket a népmozgalmi adatok ismeretében eleve számított az idei népszámlálás rossz eredményeire. Több fontos mutatót ő sem ismer, ám mégis nagy valószínűs éggel állítja: három fő ok miatt fogy az itteni magyarság. Az első mindenképpen a szlovák – magyar vegyes házasságok állandóan növekvő száma. Ugyanis az ilyen családokban született gyermekeknek mintegy nyolcvan százaléka hiteles felmérések szerint szlováknak vallja magát. Az unokák pedig rendszerint már az egyik nagyszülő magyar anyanyelvét sem beszélik. További súlyos körülményként említi: az egykori Csehszlovákiában szinte minden területi átrendezésnek és az új közigazgatási egységek meghatározásának egyik szempontja az volt, hogy lehetőleg minél kevesebb legyen a színtiszta, vagy a többségében magyarok lakta járás. E rossz szellemet Szlovákiában sem zárták vissza a palackba. Meciar kormánya 1996ban szintén nem az ország történelmi – gazdasági és egyéb szem pontból ma is együvé tartozó – tájegységei alapján húzta meg a nyolc kerület (megye) határait, hanem északdéli irányban, hogy a magyarság arányszáma lehetőleg egyik helyen sem haladja meg a húsz százalékot. Ezt az alig titkolt a szándékát csupán Nyitra me gyében (itt a magyarok arányszáma jelenleg 27,6 százalék) és a nagyszombati (Trnava) régióban (23,7%) nem sikerült teljes mértékben valóra váltania. Nyáron a Dzurindakabinet és a kormánypárti többségű pozsonyi parlament sem volt képes kizárólag szakmai sz empont alapján dönteni. A korábbiakhoz hasonló elfogultságok miatt a közigazgatási reform részeként létrehozott nyolc megyei önkormányzattal és a változatlanul hagyott megyehatárokkal valójában szentesítették a meciari elképzeléseket. Egyetlen szlovák korm ánypárt sem támogatta a többségében magyarok lakta RévKomárom megye megalapítását, sőt – a szlovák kereszténydemokraták (KDH) kivételével – végül Meciarékkal együtt leszavazták a tizenkét megyés modellt is, amely a mostaninál lényegesebb kedvezőbb helyzet be hozta volna a gömöri, a nógrádi és a bodrogközi magyarságot. A nyolc megyére voksoló honatyák azzal sem törődtek, hogy a szepességi és a zempléni, többségében szlovák nemzetiségű régiókat is. A helyzet azért is nyugtalanító, mert a felmérések egyértelmű en azt igazolják, hogy azokon a településeken, ahol a magyarság lélekszáma ötven százalék alá csökken, felgyorsul az asszimiláció, megszűnik a magyar tannyelvű iskola, egyre kevesebb a magyar mise, illetve az istentisztelet. Pozsonyt és Kassát kivéve ma má r nincs egyetlen olyan szlovákiai településen sem tanulhatnak a gyermekek az anyanyelvükön, ahol csak 30 százalék körüli, vagy ennél is alacsonyabb a magyarság lélekszáma. A szülők itt legfeljebb arról dönthetnek, hogy a helyi szlovák iskolába íratják be ő ket, vagy naponta ingázásra kényszerítik őket a lakóhelyüktől tíz, olykor húsz kilométernél is távolabbi magyar oktatási intézménybe. Feltehetően leginkább ezeken a szórványokon – a Nyitrához közeli Zoboralján, Pozsony, Kassa és Losonc környékén – fogyatko zik leginkább a magyarság. Itt rövidesen valószínűleg leveszik a kétnyelvű információs táblákat is, mert a magyar kisebbség arányszáma több helyen már nem éri el a törvény által megszabott húsz százalékot. Harmadik okként Gyurgyik László a meciari rezsim n acionalista törekvéseit, főleg a magyar anyanyelvi oktatás megszüntetését célzó intézkedéseit, és a déli régiók állami támogatását visszafogó politikáját említi. Ezek a megnyilvánulások – a feszült társadalmi légkör jelenlegi oldódása ellenére – feltehetőe n sok magyart mindmáig megfélemlíthettek, s akár nemzetiségi hovatartozásának az eltitkolására, sőt megtagadására is késztethették őket. Ezt a feltevést támasztja alá az a tény is, hogy az idei népszámláláskor 53 ezren nem tüntették fel, hogy milyen nemzet iséghez tartoznak. Nem kizárt, hogy közülük nem is kevesen éppen magyarok vagy magyar anyanyelvűek voltak. A szociológus cáfolta azokat az egyes szlovák célzatos vélekedését, amelyek szerint a magyarok azért lettek kevesebben, mert közülük többen immár rom ának vallják magukat. Ez a feltevés azért sem helytálló, mert a romák az elmúlt tíz év alatt hivatalosan mintegy 14 ezerrel szaporodtak. Nyilvánvalóan a sokgyermekes családok és nem a nemzetiségi hovatartozás megváltoztatása révén. Duray Miklós viszont azt hangsúlyozza: a felvidéki magyarság fogyatkozásának legfőbb oka az, hogy a fiatalok elhagyják a szülőföldjüket. Sokan Magyarországon tanulnak, mások pedig Csehországban és Ausztriában találnak munkát, s közülük egyre többen ott telepednek le. A szociológu sok erre azt válaszolták, hogy valóban létezik ilyen jelenség, és fel kell figyelni erre is, ám a kedvezőtlen hatása jelenleg nem számottevő, mert a külföldön tanuló vagy dolgozó fiatalok döntő többségének az állandó lakhelye ma még valamelyik szlovákiai t elepülés. A népszámláskor ők személyesen vagy a családtagjaik töltötték ki a kérdőíveket.
