Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-24
6 bizottságának vezetője állítja, lehet hogy nem kell várni 2007ig. Ugyanakkor figyelmezteti a lakosságot: Romá nia 2007es esetleges csatlakozása nem jelenti majd azt, hogy az életszínvonal megközelíti a nyugati szintet. Csupán arról lehet szó, hogy akkorra valóban működő piacgazdaság lesz Romániában, és remélhetőleg a román termékek jó része versenyképes lesz a ne mzetközi és benne az európai piacon. Ellenkező esetben az ország NyugatEurópa gyarmatává degradálódik, véli a kormánypárti politikus. Jonathan Scheele, az Európa Tanács Bukarestbe delegált küldöttségének vezetője úgy gondolja: "az ország 2007es csatlako zása ambiciózus terv, de nem megvalósíthatatlan". Ő is a piacgazdasági konszolidálást és bizonyos uniós játékszabályok feltétlen betartását jelöli meg Románia számára legfontosabb feladatként. Ezenközben a romániai lakosság kétkedve figyeli az optimista el őrejelzéseket. Az emberek saját bőrükön tapasztalják, hogy az életszínvonal jelenleg is folyamatosan csökken. A vásárlóerő az uniós szinthez képest 1995ben még 32 százalékos volt, 2000ben már csak 27 százalékos. A nyugdíjak siralmasan alacsonyak. 2001 jú niusában az átlagnyugdíj körülbelül 40 eurónak felelt meg, ami 30 százaléka az átlagfizetésnek. Az oktatás és az egészségügy terén krónikus munkaerőhiány keletkezett, hiszen ezekben a szektorokban igen alacsony szintűek a fizetések. 1997 óta az országban először tavaly nőtt - 1,6 százalékkal - a nemzeti jövedelem, de ezt egyáltalán nem érezte meg a lakosság. A munkanélküliségi ráta egy ideig csökkenő tendenciát mutatott, mára viszont - az 1999es 6,8 százalékról - 7,7 százalékra emelkedett. Az infláció - b ár csökken - még mindig komoly rizikófaktor a román gazdaságban. Az idén szeptemberig 37 százalékos szintet ért el, tavaly ilyenkor 46 százaléknál tartott a román pénznem 2000es értékvesztése. Bár az export látványosan, az idén eddig 14,6 százalékkal bővü lt (tavaly összesen 22 százalékkal), mégis az import szintjének gyorsabb ütemű növekedése miatt a külkereskedelmi mérleg jelentős deficitet mutat az év első tíz hónapjában. De a román gazdaság legkomolyabb bajai nem az említettek, hanem az adósság, amely szinte teljes egészében megbénítja a kereskedelmi életet. Főként a közszolgáltatások terén vannak komoly gondok. Ezen a területen 2001 első negyedében 50 százalékkal nőttek az adósságok. Március végén a nagy állami vállalatok adóssága 3,2 milliárd euróra r úgott, ami a GDP 7 százalékát jelenti. Mindezt részletesen elemzi az Európa Tanács 2001re vonatkozó, Romániáról szóló jelentése, mint ahogy azt is, hogy a román pénzügyi rendszer fejletlen, nem képes eredményesen közvetíteni a megtakarítani kívánók és a beruházók között. 2001 nyarán a bankok mérlegfőösszege a GDPnek mindössze a 24,7 százalékát tették ki. (Ez az arány Magyarországon 70 százalék, NyugatEurópában 140200 százalék. - A szerk.) Ilyen körülmények között minduntalan feltevődik a kérdés: vane reális esélye Romániának arra, hogy 2007ig leépítse az uniós csatlakozás elébe tornyosuló akadályokat? A Nastasekabinet komoly lépéseket tesz annak érdekében, hogy a különböző területeken az ország felzárkózzon az európai standardokhoz. Románia eddig a csatlakozási feltételek nyolc fejezete esetében zárta le ideiglenesen a tárgyalást a csatlakozási biztosokkal. Hét témával kapcsolatban folynak az egyeztetések, és 16 fejezet esetében még el sem kezdődtek a tárgyalások. Bizonyos reformtörvények bevezetésév el a Nastasekabinet elérte, hogy az idén eddig 3,5 százalékos volt a GDPnövekedés. Viszont az országról szóló jelentés még mindig túl lassúnak tartja a közigazgatási reformot, túl magas szintűnek az inflációt, és megállapítja: alig mutatkoznak a korrupci óellenes harc jelei. No meg az igazságszolgáltatás függetlensége is megkérdőjelezhető. Románia tehát egy rögös út elején áll. Máthé Éva / Marosvásárhely vissza A kínlódásba keseredtünk bele Az erdélyi magyarság és a kivándorl ás gondolata Jövő márciusban Romániában népszámlálást rendeznek. Egyesek – köztük Gheorghe Funar, Kolozsvár magyargyűlölő polgármestere – máris az erdélyi magyarság látványos csökkenését jósolják. Érveik: a születések alacsony és az elhalálozások magas száma, illetve a magyaroknak a románokénál jóval nagyobb arányú kivándorlása. Ha ezek a jóslatok igaznak bizonyulnának, az Erdélyben maradt magyarság bizonyos jogai is veszélybe kerülhetnek. Például azok, amelyeket a nehezen kiharcolt jogszabályok húszszáz alékos arányhoz kötnek. Kolozsvári tudósítónk írása száraz tényadatok és szubjektív vélemények tükrében a romániai magyarság kivándorlási szándékának alakulását és annak okait vizsgálja. Kolozsváron gyalogolok, gyermekkorom utcájában. Az egykori Magya r utcán igyekszem a Fő térre, miközben rádöbbenek, hogy akiket ezen a fertályon ismertem, elsodorta a történelem szele másfelé. Csak a kövek maradtak meg utánuk, amint azt Wass Albert megjövendölte. Az eltántorgottak emlékét rajtam kívül talán csak Gaal Gy örgy tanár úr könyve őrzi.
