Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-23
4 A közösségi élet egyre több területén kezdenek érvényesülni a szakmaiság szempontjai, itt is, ott is megvillantják arcélüket az önkéntességi alapon szervezõdõ munkaközösségek, és - ha minden igaz - magyar tannyelvû egyetemünk is van, ráadásul, a körülmé nyek sajátos összejátszásának eredményeként, olyan szabadságfokokat lehetõvé tevõ intézményes formák között, amelyek keretében nem lehet majd rajtunk kívül álló okokat, fölöttes hatalmakat hibáztatni az ott kialakuló állapotokért: kiderülhet végre, mire va gyunk képesek, mire futja emberiszellemi tartalékainkból. S noha gond és baj van bõséggel, hiszen az ország egészét sújtó, mély gyökerû válság és az önmagát a maga valóságában fölfogni, megérteni és értelmezni képtelen kisebbség szellemi helyzetének elbi zonytalanító kilátástalansága továbbra is súlyos adottságként nehezedik mindennapjainkra, ennyit talán visszatetszés nélkül el lehet mondani, ha másért nem, önmagunk bátorítására legalább, hiszen az a kevés, ami történik, az uralkodó eszmék, az emberek lel kébe mélyen beivódott perspektívátlanság ellenében van, annak cáfolataként is felfogható. A tündéri tájakon a normalitás lassan kibontakozó jelei fölött ráadásul szerencsés csillagzat látszik kirajzolódni. Az anyaországban joggal lehet az utódállamok magya rsága iránt felelõsséget mutató, áldozatokra kész, a külpolitika színterén magamagát markánsan artikuláló nemzeti kurzusról beszélni, Európában pedig, ahová több mint ezer éve tartozni szeretnénk, a társadalompolitikai innovációnak a lázas igyekezete tapas ztalható, amelyre mintha az a fennhangon egyelõre megfogalmazhatatlan meggyõzõdés nyomná rá a bélyegét, hogy a társas lét eszményi formái iránt való elkötelezõdés nem az államok vagy államalakulatok mindenáron való, feltétlen fennmaradásában, hanem az embe rek, emberi közösségek jólétében, harmonikus egzisztenciájában érdekelt mindenekelõtt. Erdélybõl, a titokzatos, a magyar szellemtörténetben maradéktalanul soha meg nem értett, megannyi ellentmondással terhes vidékbõl kitekintve úgy tûnik tehát: sok minden együtt van ahhoz, hogy a kulturális értelemben vett magyar nemzet rekonstrukciójának az esélyeiben középtávon bízni lehessen. Kérdés azonban, hogy az uralkodó diskurzus fennforgó fogalmaiban elgondolt nemzeti integráció mit tartogat az elszakadt nemzetrés zek közösségei, tagjai számára. S noha az alkotó energiák jelentõs részét végre célirányosan összefogó, szerencsésnek látszó körülmények jótékony hatását kétségbevonni minden bizonynyal a nemzeti közösség érdekei ellen való fellépés bûnével volna egyenérté kû, megítélésem szerint nem kisebb vétek nem szembenézni azokkal az adottságokkal, amelyek a nemzet határok fölötti újraegyesítésének útjába gördíthetnek nehezen megkerülhetõ akadályokat, illetve amelyek, kellõ körültekintés híján, a történelmi progresszió irányának a félreismerését eredményezhetik, rágondolni is rossz, hogy hányadjára immár a történelmünk során. A magyar és státusmagyar közötti különbség állami intézményesítésének az elõestéjén, amikor az anyaország nevében eljáró magyar állam közjogi vis zonyt készül létesíteni az azt igénylõ kisebbségi sorban élõ magyarokkal, nem minden kockázat nélkül való kísérlet megpróbálni lefújni a port Hamvas Béla Az öt géniusz címû magyar nemzetkarakterológiájáról. A "Magyarország szellemi földrajza"ként is emleg etett írásmû természetesen tele van tetten érhetõ túlzásokkal és elfogultságokkal, amelyek kizárólag a hamvasi formáció belterjes világában realizálhatják maradéktalanul jelentéstartalmaikat. A mû egészének kritikai értékelése és eszmetörténeti elhelyezése ennek folytán bonyolult feladat, amely messze meghaladná ennek az alkalomnak mind célját, mind kereteit. Léteznek azonban Az öt géniuszban olyan egyértelmû megfogalmazások is, amelyeket nem csupán a Scientia sacra korokon átívelõ üzenetére való nyitottsá g és a lényeglátó beállítottság alaphelyzetébõl lehet értelmezni, hanem amelyek elnyerik teljes jelentésüket a profán történetírás regisztereiben is. Hamvas szerint a magyar nemzettestet az öt géniusz egyidejûsége adja, amelyeket legtömörebben a következõ képpen határoz meg egy helyen a szerzõ: "Az öt géniusz ereje a derûs életeszmény (dél), a kultiváltság és a szociális egyensúly (nyugat), a természetközelség és érzékenység (észak), a szabadságvágy (kelet) és a szövevényes gazdagság (Erdély)." (Életünk kön yvek, 1988, 61. o.) Dél géniusza Hamvas szerint Magyarországot Horvátországgal és Dalmáciával, Isztriával és Olaszország délibb részével, Görögországgal, Szerbia déli részével, Provenceszal, Spanyolország keleti részével és Kisázsia nyugati sávjával fogla lja egységbe. Nyugat géniusza a "tulajdonképpeni", a KarolingEurópát foglalja magába, de kisugárzik DélAngliára, Dániára és Svédország déli részére
