Reggeli Sajtófigyelő, 2001. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-11-16
10 mai napig nem találta meg a megfelelő választ a bővítés egyre kínzóbb politikai dilemmájára. Arra ugyanis, hogy az egyik oldalon a bővítési folyamat dinamikája, immár beleértve az előrehaladott csatlakozási tárgyalásokat i s, aligha állítható meg, sőt a csatlakozási időpont elhalasztása sem vállalható súlyos következmények nélkül, mert egy ilyen lépés aláásná az európai stabilitást éppúgy, mint az Európai Unió szavahihetőségét. Másrészt azonban - minden ellenkező politikai n yilatkozat dacára - Brüsszel és a tagállamok többsége nagyon is tudatában van annak, hogy milyen veszélyekkel járna a nagycsoportos bővítés mind a kontinens stabilitását, mind az unió belső kohézióját, mind pedig a kevéssé felkészült csatlakozó országok ga zdaságát és társadalmát illetően. Nem kétséges, hogy a kiút a kiscsoportos bővítés, mégpedig az európai jövő szempontjából meghatározó szerepet játszó Lengyelország kivételével. Ezt a változatot azonban a politikai szempontok alapján mérlegelt bővítés sose m vette figyelembe, sem az EU, sem pedig Németország erre nem készítette fel a lengyeleket. Ma pedig egy ilyen lépés melletti döntés, majd a döntés megfelelő kommunikálása a lengyel társadalom felé egyértelműen elkésettnek és súlyos következményekkel terhe snek tűnik. A gordiuszi csomó azonban egy esetben átvágható. Ha ugyanis olyan első körös bővítésre kerül sor, amelyben egyetlen visegrádi ország sem vesz részt. Azt, hogy Észtország, Málta, Szlovénia, esetleg Ciprus EUtag lesz, a lengyelek elviselik, azt azonban nehezen emésztenék meg, ha Magyarország és Csehország is beléphetne a klubba, amely a lengyelek számára még néhány évig zárva maradna. Ebben az összefüggésben van jelentősége a magyar belpolitikai fejleményeknek, továbbá a "státustörvény" tetszőleg es, meghatározott politikai érdekeken alapuló értelmezésének. Ha Magyarország úgy tüntethető fel, mint regionális kockázati tényező, kihagyható az EUbővítés első köréből, vagyis megvalósulhat a "Visegrád nélküli" bővítés. Arról nem is beszélve, hogy egy i lyen bővítést gyakorlatilag meg sem érezne az EU, hiszen mind pénzügyi, mind intézményi, mind döntéshozatali, mind mezőgazdasági vonatkozásai rendkívül szerények lennének. Rendkívül sajnálatos, hogy a hivatalos magyar politika mind a mai napig nem érzékeli ezt a veszélyt, amelynek valószínűségfokát nehéz meghatározni, de létezését tagadni történelmi hiba lenne. Éppúgy, mint egy olyan belpolitikai helyzet következményeit sem a választásokat követően, amelyben gyakorlatilag kényszer lenne a MIÉPpel való közv etlen vagy közvetett kormányzás (az utóbbira már ma is számos példa van). A választások tétje tehát jóval több, sőt minőségileg más, mint egy "normális" négyéves politikai ciklusváltásé. Arról van szó, hogy a magyar társadalomnak döntenie kell: vagy az eur ópai integrációs tagságra, vagyis a stabilitásra, a modernizációra és a fokozatosan növekvő jólétre szavaz, vagy a regionális instabilitásra, az elmaradottságra és a növekvő gazdasági nélkülözésekre. A miniszterelnök NyugatEurópában is megdöbbenést keltet t nyilatkozata, valamint az országjelentés immár komolyan veendő figyelmeztetése tükrében ez a döntés nem halasztható. Az ország hosszú távú jövője a tét a tavaszi választásokon. Inotai András vissza
