Reggeli Sajtófigyelő, 2001. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-10-09
7 valamint az 1995ben megkötöttromán – magyar alapszerződés s zellemével – jelentette ki a hivatalos pozsonyi látogatáson tartózkodó Valer Dorneanu román házelnök. Hasonló hangnemben nyilatkozott vendéglátója, Jozef Migas is. A pozsonyi parlament elnöke közös sajtótájékoztatójukon azt fejtegette, hogy a készülő jogi norma újabb feszültséget teremt a szlovák – magyar kapcsolatokban, egyúttal pedig sérti azoknak az országoknak a szuverenitását, ahol magyar nemzeti kisebbség él, ezért meggátolhatja a visegrádi országok ígéretes együttműködésének további bővülését. Mindkett en úgy vélekedtek, hogy az lenne a legésszerűbb megoldás, ha a térség stabilitását szem előtt tartva Budapest mégsem léptetné életbe a törvényt. Újságírói kérdésre válaszolva közölték: nem törekednek valamiféle státustörvényellenes nemzetközi koalícióra, ezúttal is mindössze véleményt cseréltek a mindkét ország számára fontos kérdésről. vissza Szilvássy József A bizonytalan és változó világ Halzl József a határon túli magyarság támogatásának lehetőségeiről 2001. október 9. 1:0 0 Lázár Fruzsina Hogy miért pont Rákócziról kapta nevét a rendszerváltozás évében létrejött szövetség? Mert a nagy szabadságharcos életének jelentős részét Felvidéken és Kárpátalján töltötte. Azokon a helyeken, amelyeknek segítését – többek között – a szervezet a legfontosabb feladatának tartja. És azért, mert Rákóczi pontosan tudta, hogy magyarok, szlovákok, ruszinok és románok egymás mellett is élhetnek békében, perlekedés nélkül, sőt ha kell, még össze is fog nak a mindenekfeletti közös cél, a szabadság érdekében. A Rákóczi Szövetség eddig elért eredményeiről, jövőbeli terveiről Halzl Józseffel, a szervezet vezetőjével beszélgettünk. Tizenkét évvel ezelőtt a szövetség célja a felvidéki és a kárpátal jai magyarság támogatása volt. Változott ez azóta? – Sokféle változáson mentünk át az elmúlt több mint tíz évben. Kávéházi baráti társaságból országhatárokat átívelő szervezet lettünk. A másik nagy változás, hogy korábbi céljaink köre jelentősen kibővült. Kezdetben a Felvidék és Kárpátalja támogatását tartottuk a legfontosabb feladatunknak, ez érthető is, hiszen a szervezet alapítói többnyire a Felvidékről elűzött, vagy kitelepített családokból származtak. Később aztán egyre többen csatlakoztak hozzánk oly anok, akiknek nem volt felvidéki családi gyökerük, az ügy iránti rokonszenv hozta őket hozzánk. Elsőként azok a felvidéki fiatalok kérték, akiknek táborokat szerveztünk, hogy kapcsolataik bővítése érdekében hívjunk meg erdélyi, vajdasági fiatalokat is. Maj d fokozatosan kialakultak azok a programok, amelyeket már Kárpátmedencei méretekben szerveztünk. Ezenkívül még egy fontos tevékenységgel bővült a Rákóczi Szövetség munkája. Meglepő ugyan, de csak néhány éve került be az alapszabályunkba Rákóczi szellemi ö rökségének ápolása. Ez ma már odáig jutott, hogy 2003at, a szabadságharc 300. évfordulóját Rákócziévnek hirdettük meg. – 2001ben milyen régi és új programokkal, rendezvényekkel segíti a szövetség a határon túli magyarságot? – Folytattuk jó néhány olya n program szervezését, amelyeket már az elmúlt években is rendszeresen megtartottunk. Például ilyen a március 15i diákutaztatási programunk, amellyel kb. ezer diákot juttatunk el határon túli magyar középiskolákba közös ünneplésre. Szentendrén minden évbe n középiskolai tábort szervezünk magyar és szlovákiai diákok részére. Sátoraljaújhelyen hasonló tábort szervezünk, ami azonban már az egész Kárpátmedence magyarjait érinti. Lassan hagyománnyá válik körünkben a kispaptábor, illetve a középiskolai tanárok t ábora Pannonhalmán. Esztergomban anyanyelvi táborunk, Szentendrén főiskolás táborunk van. Állandó programunk Rákóczi szobrának megkoszorúzása Budapesten, illetve Rákóczinapok tartása Gyömrőn, Körömön, Majkon. – Melyek voltak a Rákóczi Szövetség legidősze rűbb tennivalói ebben az esztendőben? – Szlovákiában az idén népszámlálás volt, ami az ottani magyarok helyzetét nagyban befolyásoló esemény. A legnagyobb energiát talán az iskolai beiratkozási programunkra fordítottuk. Ez az Illyés Közalapítvány jelentős hozzájárulásával folyt. Határainkon túli partnereinkkel együtt nem kisebb célt tűztünk magunk elé, mint hogy minden határon túli magyar iskolaköteles gyermeket megszólítsunk, ahol lehet, a családot is fölkeressük, és feltárjuk mindazokat az érzelmi és rac ionális tényezőket, amelyek a magyar iskolákba való beiratkozást szolgálják. Változó világban élünk, és ennek a világnak
