Reggeli Sajtófigyelő, 2001. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-10-03
7 Csíkszeredában, Kolozsvárott, Nagyváradon és Marosvásárhelyen. A pénzügyi források tehát jövő év végéig biztosítva vannak. Bár elvi lehetőség van rá, kicsi az esély arra, hogy a román állam is támogassa a magyar magánegyetemet. Annál is inkább, mert a romániai magyarság, illetve az RMDSZ nem mondott le az eredeti célról, egy áll amilag finanszírozott magyar tannyelvű egyetem létrehozásáról. Az illetékesek most azt várják, hogy az EMTE előbbutóbb saját maga fedezni tudja majd működési költségeit, s a fejlesztéseket kell majd egy folyamatosan csökkenő magyar költségvetési keretből fizetni. Máté József Hovanyecz László Ami azelőtt történt Az erdélyi felsőoktatás problémái szorosan összefüggnek a térség sajátos történelmi fejlődésével, a velük együtt járó konfliktusokkal. Az első, egy a Királyhágón túli felsőoktatási intézmén y létrehozására irányuló kísérlet Erdély első fejedelme, az 1556tól 1571ig uralkodó és a reformációt támogató János Zsigmond nevéhez fűződik. A kolozsvári diéta (országgyűlés) 1565ben döntött úgy, hogy meg kell szervezni egy főiskolát. A döntés azonban vallási ellentétek miatt nem valósulhatott meg. Így történt, hogy az intézmény az 1575ben lengyel királlyá is megválasztott katolikus Báthori István (1571 – 1586) uralkodása alatt született meg 1581ben. Az 1582ben a pápa által is elismert kolozsvári Farka s utcai Kollégiumban az akkor mindössze negyven esztendeje alakult jezsuita rend papjai tanítottak. Ez is hozzájárult, hogy az intézmény a reformáció által nagymértékben meghódított Erdélyben nem érte el a tőle várt eredményt. Amikor protestáns fejedelmek kerülnek Erdély trónjára, változik a helyzet. Bethlen Gábor uralkodása idején (1613 – 1629) Gyulafehérvár lett a fejedelemség szellemi központja. 1622ben alapította Bethlen az ottani protestáns Kollégiumot. A kitűnő magyar és külföldi tudósok a kálvinizmus, egyszersmind a vallási türelem eszméinek jegyében oktatták és nevelték az ifjúságot. 1773ban, amikor XIV. Kelemen pápa megszüntette a jezsuita rendet, Mária Terézia egy felekezet feletti főiskola létrehozását tervezte. Ez neki sem sikerült. Ám az 1776b an a piaristák által kézbevett intézményt már a jezsuiták működésének eredményeképp európai színvonalú universitassá vált. Ennek a sikeres működésnek vetett véget II. József, aki 1781ben a latin helyett a német nyelvű oktatást tette kötelezővé, majd 1784ben, mivel a birodalom egyetemeinek a számát háromra csökkentette, megszüntette az intézményt. A kolozsvári egyetem újraindítása 1848ban, Magyarország és Erdély uniójának, újraegyesítésének követelésével kapcsolatban került a politikai viták előterébe. A szabadságharc leverése ennek a törekvésnek a megvalósulását is a későbbi jövő feladatává tette. A kiegyezés idején Magyarországon egyetlen egyetem volt, a pesti Tudományegyetem. Román és német nyelven a dualizmus korában Erdélyben nem lehetett felsőfokú k épesítést szerezni. Ezt a problémát egyébként világosan látta például Herman Ottó, aki még 1871ben is elképzelhetőnek tartotta egy román és egy szász egyetem létrehozását Erdélyben. Kolozsvárnak 1850ben 17 ezer, 1890ben 38 ezer, 1910ben 61 ezer lakosa volt. 1872ben 258 hallgató iratkozott be az egyetemre, 1893ban 640, 1911ben 2400, közte 26 nő. Zömmel erdélyi fiatalok. A múlt századfordulón Kolozsvár Magyarország vezető kulturális központjává, egyeteme országos jelentőségű intézménnyé vált. Erdély 1918 decemberében történt román megszállásakor még nem lehetett tudni, mi lesz az egyetem sorsa. Az 1918 – 1919es tanév második félévére még 2570 hallgató iratkozott be. Nicolae Iorga, az európai műveltségű, ám erősen nemzeti elfogultságú történész, aki 193 1 és 1932 között a miniszterelnöki pozíciót is betölti, 1919 tavaszán még úgy nyilatkozik, hogy a „kolozsvári egyetemnek a magyarok birtokában kell maradnia”. A politikai akarat azonban nem Iorga véleményéhez igazodott. 1919. május 12én a román katonaság megszállta az egyetemet. 1919 őszén az erdélyi románság régi vágya teljesült: több mint 2000 hallgatóval megindult a román nyelvű egyetemi oktatás. A baj az, hogy nem a magyar nyelvű mellett, hanem a helyett. A megszüntetett magyar egyetemet professzorok egy csoportja a kolozsvári református tanárképzőben próbálta életben tartani. Sikertelenül. Az Erdély fővárosában létrejött román intézményt Kolozsvári Királyi I. Ferdinánd Egyetemnek nevezték a Hohenzoller házból származó uralkodóról, aki 1922ben Gyulaf ehérváron koronáztatta magát NagyRománia királyává. A Ferdinánd Egyetem azután igen erős támogatásban részesült. Kiváló tanári gárdát szerveztek, gyakran külföldi egyetemekről hívtak haza ott sikeresen működő román tudósokat. Bukarestből került Kolozsvárr a Victor Babes, aki meglehetősen magyarbarát román értelmiségi családból származott. Babes európai hírű bakteriológus és orvos volt, Bécsben született, ott tanult és kezdte pályáját, majd Budapesten 1881ben lett egyetemi magántanár, bakteriológus volt a K orányi klinikán. 1926ban hunyt el. Róla nevezték el a második világháború után az akkor még különálló kolozsvári román egyetemet.
