Reggeli Sajtófigyelő, 2001. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-10-22
5 Kovács Bukarestben Adrian Nastaséval is tárgyalt. Adrian Nastase román k ormányfő megismételte: a jogszabályt lényeges pontjaiban kell módosítani, hogy az a velencei bizottság által kifejezett szempontoknak megfeleljen. A román politikusok szerint egyébként Románia győzött Velencében, ahol a nemzetközi szaktekintélyekből álló b izottság kimondta, „a státustörvény túllépi az európai normákat”. kolozsvári tudósítónktól vissza Győzelemről győzelemre A magyar és a román diplomácia vezetői a velencei bizottság ajánlásainak nyilvánosságra hozatala óta egyfolytában és egyformán ragyognak az örömtől, kölcsönösen teljes sikerről biztosítják közönségüket a státustörvény kapcsán. Martonyi János arról győzködi a magyar közvéleményt, hogy az ET konzultatív testülete „lényegében elfogadta a magyar álláspon tot”. De ugyanezt állítja bukaresti kollégája is, csak ő persze a román politika velencei diadalát ecsetelve jut ilyen következtetésre. Ez a helyzet lassan kezd arra a napra emlékeztetni, amikor a bősi magyar – szlovák jogvitában ítéletet hirdetett a hágai bíróság. Pozsony és Budapest képviselői akkor is diadaltáncban törtek ki, miközben persze garantálták, hogy most már gyorsan megoldják majd a vitás kérdéseket. Azóta láthattuk, mi történt a bősi rendezésért – mint tudjuk: semmi. Vajon ugyanez a sors váre a velencei ajánlásokra is? Ez nem zárható ki, legalábbis az egymásra fenekedő ellenfelek jól kiépített hadállásait figyelembe véve. Szemmel láthatóan mindkét oldal meg van győződve a maga igazáról, és ebben a nemzetközi testület dokumentuma a jelek szerin t cseppet sem ingatta meg őket. Ellenkezőleg, Budapest és Bukarest mintha még inkább el volna szánva akarata érvényesítésére. Ami persze nem sok jót ígér a kedvezménytörvény számára, még kevesebbet a romániai, de talán a szlovákiai és a vajdasági magyar ki sebbség szempontjából. Mert bármennyire bizonykodik is Németh Zsolt, e pillanatban egyáltalán nem tetszik teljesen abszurdnak az a variáns, hogy a státustörvény életbe lép ugyan, csak éppen egy maroknyi csoporton kívül nem lesz olyan romániai magyar, akine k módjában állna majd igénybe venni a kedvezményeket. A szituáció olyan, hogy jó sokáig el lehet majd huzakodni e jogszabályról, ha úgy tartja az érintett kormányok úri kedve. S miért ne tarthatná úgy – példának okáért – Nastase úri kedve? Kormánya van an nyira sikertelen otthon, hogy a már annyiszor bevált recept szerint a román nacionalizmus meglovaglásával próbáljon kompenzálni. Arról már nem is beszélve: az Orbánkormány elkövette vele szemben azt a hibát, hogy erőből próbálta letuszkolni torkán a státu störvény békáját. Mindezt Bukarest eddig is rosszul tűrte, Velence után pedig még inkább így lesz. Az ETajánlások után legfeljebb annyi mondható bizonyossággal: Orbánnak – már ha tényleg státustörvényt akar az erdélyi és a szlovákiai magyaroknak – végre k omolyan tárgyalnia kell ennek módozatairól. Ezzel talán még nem késett el végzetesen. Sok függ persze attól, hogy a státusviták idején milyen publikumnak akar majd elsősorban tetszeni Orbán Viktor. Az európai és a kisebbségi elvárásoknak próbále megfeleln i, vagy inkább a választási szempontoknak rendeli majd alá a státusproblémát? Az első esetben a helyzet viszonylag egyszerűnek látszik: elmélyült tárgyalások esetén talán kialakíthatóak lesznek a kompromisszumok a legsértettebb szomszédokkal is. De mi van akkor, ha Orbánnak más megfontolásai vannak? Ha a kormányfő – a teljes jobboldal megtartása, összekovácsolása jegyében – inkább erőt akar mutatni, s az esetleges konfrontáció éleződésétől reméli vezérszerepe szilárdítását a politikai játéktéren? Működése a lapján nyilván ez a verzió sem zárható ki automatikusan. Különösen, ha azt is beszámítjuk, hogy az eddigi erőpolitika feladása az ő részéről felérne egy önkritikával, a konzultációk halogatása vagy elmulasztása miatti felelősség beismerésével. Akarhatjae ezt egy Orbántípusú politikus, fél évvel a választások előtt? Az esedékes döntések előtt azt is meg kellene nézni: mit gondol most a státustörvényről a magyar közvélemény? S persze arról sem lehet megfeledkezni, hogy ez hatalmas parlamenti többséggel meg szavazott elképzelés, vagyis a jogszabály nemcsak a Fidesz édes gyermeke, hanem az Országgyűlés közösen vállalt felelőssége is. Olyan törvény, amelynek, ha úgy tetszik, foglya lett szinte az egész magyar parlament. Szabadulni tőle most már nem lehet (nagy valószínűséggel nem is szabad), legfeljebb alkalmazása válik problematikussá ittott. Például akkor, ha a magyar diplomácia továbbra is ragaszkodik ahhoz a fixa ideához, hogy e téren nem megegyezésre, hanem győzelemre kell törekedni a szomszédokkal szembe n. Még a velenceihez hasonló egykét nagy győzelem, és végképp lőttek a státustörvénynek. Hát, csak rajta. Kis Tibor vissza
