Reggeli Sajtófigyelő, 2001. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-10-13
3 Amikor 2000 februárjában a négy magyar történelmi egyház (katolikus, református, evangéliku s, unitárius) nyolc vezetője Kolozsváron létrehozta a Sapientia Alapítványt, a csíkszeredaiak aggódva figyelték, hogy milyen is lesz a különböző egyházak befolyása az eseményekre. A nagyon erősen katolikus csíki székelyek igen érzékenyek arra, milyenek a v allási arányok a különböző, őket is képviselő testületekben. Nem volt ez másként a Sapientia Alapítvány kuratóriumával sem. Végül a dolgok elfogadhatóan alakultak: a kuratóriumnak lettek megfelelő székely katolikus tagjai. A kuratórium azután meghirdetett egy pályázatot egyetemi kar létesítésére, amelyre bármely város jelentkezhetett. Magyarán: az eredeti elképzelés nem az volt, hogy Csíkszeredába települ a Sapientia valamelyik kara. De amint a helyiek mondják, nagy szerencséjük volt, mert például Székelyud varhelyen, amely Csíkszeredával ellentétben ősi iskolavárosnak számít, a pályázat idején olyan politikai viharok dúltak, amelyek eredményeképp ott máig nincs ütőképes városi tanács, úgyhogy nem volt megfelelő erő a pályázásra. Valójában azonban még az sem volt eldöntve, hogy a Székelyföld Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely mellett kaphate önálló egyetemi kart. Ebben a helyzetben a csíkszeredaiak szerint az adta a döntő lökést, hogy Hargita megye székhelye a pályázatra viszonylag jól előkészített anyagg al jelentkezett. Nagy munka volt ez, soksok más egyetem tapasztalatainak összegyűjtésével, soksok újrafogalmazással, korrekcióval, annak figyelembevételével, hogy milyen igényei vannak az új szakok indításával kapcsolatban a román Egyetemeket Akkreditáló Legfelső Tanácsnak (CNA). Ezzel azonban még nem hárultak el az akadályok a csíkszeredai egyetemi kar létrehozása elől. Amint a Hargita megyei egyetem pártolói mondták, ők kezdettől tisztában voltak azzal, hogy a kolozsvári egyetem tanárainak nem az az ál muk, hogy erős konkurencia alakuljon ki a Székelyföldön. Jelenleg a Kolozsváron tanuló 67 ezer diák közül 3 ezer székelyföldi (miközben a magyar diákok nagyobb része román nyelvű intézményekben tanul). A helyzetet bonyolította, hogy a többi nagyobb székel y város – a már említett Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós és Sepsiszentgyörgy – ugyancsak szerette volna magának az egyetemet. Marosvásárhely is szóba került: nagy szüksége volna az ottani egyetem bővítésére, mert a magyarság rovására romlóban vannak a z etnikai arányok. Hogy egy egyetembővítés segíte ezen, az más kérdés. Ugyanakkor Csíkszeredában azzal is tisztában voltak, hogy egy erős felsőoktatási intézmény fenntartásához önkormányzati háttérre is szükség van. Nem lehet arra hagyatkozni – mondják – , hogy majd a magyar kormány mindig biztosítja a működéshez szükséges alapokat. Márpedig ha itt a hallgatóknak diplomát ígérnek, akkor azt meg is kell adni. Hargita megye székhelyén azzal is számoltak, hogy sem a magyar kormány, sem a Sapientia Alapítvány kuratóriuma nem fogja vállalni azt a felelősséget, hogy valamelyik székelyföldi várost rokonszenvi alapon ajándékozza meg az egyetemi karral. Ezért úgy érezték, hogy érdemes dolgozni, érdemes áldozni. A városi tanács kötelezvényben vállalta, hogy hét megfe lelő lakást biztosít a majdani professzoroknak. A városi és megyei tanács egy ingatlant és rajta egy megkezdett épületet bocsátott rendelkezésre. Ezeket valamennyi RMDSZes megyei és városi tanácsos egyöntetűen támogatta, úgyhogy amint mondják, a döntés ne m köthető személyek nevéhez, mert az kollektív volt. De még ennél is fontosabb volt az, hogy mindezek nyomán Kolozsváron is egyre erősödött a vélemény, hogy Csíkszereda a megfelelő hely. Annál inkább, mivel a többi székely város várakozó álláspontra helyez kedett, nem csinált terveket. Csakhogy azokból a dossziékból, amelyek Csíkszeredában nagy erőfeszítéssel készültek, még mindig hiányzott egy igen fontos dolog: azoknak a tanároknak a névsora, akik a székelyföldi universitason tanítani fognak. Csak aki tud ja, milyen procedúrát jelent Magyarországon is egyegy új felsőfokú tanintézmény akkreditációjának a kiharcolása, az értheti meg, milyen nagy, egyben nehezen megoldható problémáról van szó. Végül azonban ez is megoldódott. Sikerült olyan tanári névsort öss zeállítani, amellyel már elő lehetett állni. És akkor elkezdett dolgozni a bürokrácia ördöge. A csíkszeredai dossziék Bukarestben, ahol az akkreditáció történik, az iratok legaljára kerültek. Valahogyan azonban „elintéződött”, hogy felülre kerüljenek. Mind ez 2000 karácsonya előtt történt, és január elején már Csíkszeredába is utazott az akkreditációs bizottság, amely jóváhagyta a három közgazdasági szak – a könyvelési és gazdasági informatika, az agrárközgazdaságtan, a vidékfejlesztés – oktatásának bevezet ését. Egy másik bizottság – amely az elsőhöz hasonlóan nagy tudású és tekintélyes professzorokból állt – 2001 márciusában járt Hargita megyében. Amint a csíkszeredaiak mondják, a legnagyobb jóindulattal kezelték a helyi egyetem ügyét. Természetesen mind a megyei, mind a városi tanács elnöke fogadta őket, de nem a protokoll számított, mert szemmel láthatóan segíteni akartak. Azóta is bármiben állnak a csíkszeredaiak rendelkezésére, akár a lakásukon is fel lehet hívni őket egyegy tanácsért. Azonban a román nacionalizmus sem pihent. A NagyRománia Párt azonnal felemelte a szavát: lehetetlen, hogy kizárólagosan magyar nyelvű egyetem jöjjön létre Romániában. Az akkreditációs bizottság elnöke is ennek megfelelően nyilatkozott: ő nem fogja jóváhagyni a csíkszered ai kar létesítését, mert a törvény szerint minden egyetemen és főiskolán kell lennie román nyelvű szakoknak. Igen ám, de a vonatkozó törvényt kifejezetten a Babes – Bolyai Egyetem esetleges szétválására számítva alkották. Akkor ugyanis minden, a helyén létre jövő intézményben kellene román szakot is létesíteni, magyarán a külön álló Bolyain is. Arról azonban ez a törvény nem rendelkezik, hogy az új egyetemen is kötelező a román nyelvű oktatás. És itt szerzett nagy érdemeket az RMDSZ, amely addig a partvonalon kívül állónak érezte magát a Sapientia ügyében. Velük korábban az erdélyi magyar egyetemről nem tárgyaltak. Így aztán a Sapientia Alapítvány kuratóriuma csaknem egy évvel a kellő időpont után kérte meg az RMDSZ vezetőit, hogy segítsenek elintézni az akkred itáció megadását Bukarestben. Így történhetett például az, hogy a marosvásárhelyi egyetemen alakuló két új szak
