Reggeli Sajtófigyelő, 2001. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-10-12
4 megtalálható. A munkanélküliek átlag f eletti arányban panaszkodtak hátrányos megkülönböztetésre, ami azt valószínűsíti, hogy az álláshoz jutásban is szerepe lehet a nemzetiségnek, vagy legalábbis a megkérdezett kisebbségben élő magyarok ezt így érzik. A makacsul érvényesülő hátrányos megkülön böztetés ugyanakkor növelheti az identifikálódás vágyát és szándékát. Ha az identitásköreimet megkérdőjelezik, ha az átlagosnál rosszabbak az esélyeim az előrejutásra, a társadalmi megbecsültségre, akkor jelentkezhet az azonosságtudat kiépítésének fokozott szükséglete, sőt esetenként az elittudat kialakulása is – emelte ki Gereben a diszkriminációra adott egyik tipikus válaszreakciót. A különböző identitástípusok közül, amelyeket a kutatás felállított, az erdélyi magyarokra egyébként a cselekvően vállalt id entitás volt a legjellemzőbb. Megfigyelhető volt, hogy akiket visszatérően ért diszkrimináció, azok az átlagosnál nagyobb eséllyel sorolódtak be ebbe a kategóriába. Ez azt jelenti, hogy a magyarsághoz tartozás számukra küzdelem, helytállás, feladat, olyan érték, amelyet a hátrányos helyzet ellenére védeni, őrizni, ápolni kell, illetve az identitást át kell hagyományozni a következő generációkra. Sokkal kisebb volt azoknak az aránya, akik a maguk magyarságát teljesen negatívan, vagy reflektálatlanul, közömbö sen élik meg, s azoké is, akik a „beleszületés” egyszerű tényével magyarázzák. Ami a nemzeti önkép milyenségét illeti, a kilencvenes évek elején végzett vizsgálatok tanulsága szerint azokban a régiókban, ahol a kisebbségekre különösen erős nyomás nehezede tt, a kollektív önkép az átlagosnál lényegesen pozitívabb volt, ahol pedig a kisebbségi viszonyok demokratikusan alakultak – Ausztria, Szlovénia – , az ott élő magyarok önképe sokkal kiegyensúlyozottabb volt, vagyis az önértéktudat mellett jól érzékelhető ö nkritikával is rendelkezett. Ismételten úgy tűnik tehát, hogy a reálisabb önszemlélet a demokrácia luxuscikke, míg a diszkrimináció ellen a nyomás alatt lévő csoportok kénytelenek megnövelt öntudattal védekezni. A művelődéskutató szerint a határon túli mag yarság Trianon óta – az anyaországi pedig a Rákosidiktatúra óta – kisebbrendűségi komplexussal küszködik. Ez többek között abban is megnyilvánul, hogy állandóan attól félünk – a dolgok igazságtartamától függetlenül – , ha ezt vagy azt mondjuk, illetve tess zük, akkor megsértjük a környező államok érzékenységét. Természetesen senkit nem szabad sértegetnünk, és ügyelnünk kell mások jogos érzékenységeire is, de ez nem lehet gátja annak, hogy amit az emberi és demokratikus jogok megkövetelnek a kisebbségekkel va ló bánásmódban, azt az anyaország és maguk a határon túli magyar kisebbségek ne követeljék meg az elszakított nemzetrészek számára – ecsetelte a szociológus. Hozzátette: a státustörvény éppen azt üzeni, hogy Magyarország felelősnek érzi magát a határon túl i magyarok iránt. A határokon kívül rekedt magyarok nem tehetnek arról, hogy számos anyanyelven elérhető érvényesülési, tanulási stb. lehetőséget elveszítettek. Budapest pedig most nem tesz mást, mint ezeket a hátrányokat próbálja meg némileg kisebbíteni, például az anyanyelvi felsőoktatás lehetőségének gazdagításával – véli Gereben, aki a státustörvényt erkölcsileg, kulturálisan és politikailag is indokoltnak tartja. Mint mondta, meglehetősen furcsa a többség részéről az az érvelés, hogy a jogszabály rá vo natkozóan diszkriminatív. „Bocsánat, de abban a relációban, amelyben a kisebbség támogatást kap, a többség előnyt élvez. Csak arról van szó, hogy a törvény bevezetésével csökken valamelyest a többség előnye, hiszen a kisebbség már nem lesz annyira hátrányo s helyzetben. Nem helyes úgy érvelni, hogy ha a domináns szerepből adódó előnyből valamit elveszítek, azáltal hátrányba kerülök. Aki így érvel, az – bármit állít – valójában mindenképpen uralkodni akar a kisebbségei felett, és nem egyenrangúként, demokrati kusan együtt élni velük – hívta fel a figyelmet a szakértő. Az ezredforduló táján végzett felmérések szerint egyébként a nemzeti önazonosságtudat és önkép valamivel tudatosabbá és pozitívabbá vált, miközben az identitástudat érzelmi elemei – a tevőleges ség javára – némileg visszaszorultak, s ez bizonyos értelemben az anyaország polgáraira is érvényes. (Igaz, csak részben: egy másik tendencia szerint ugyanis itthon nőtt a közöny és az ellenérzés az identitástudat problematikája iránt.) Vagyis a Kárpátmed ence
