Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-15
5 véli, Középlok kiváló menhelye lehet a moldvai, gyimesi és hétfalusi csángók kultúrájának, ezért nemze tközi kulturális és szabadidőközpontot álmodott a település közepére. A művészeti iskolának, könyv, videó- és hangtárnak, stúdiónak helyet adó intézmény alapkövét Németh Zsolt külügyi államtitkár tette le július végén, s a Nemzeti Kulturális Örökség Minis ztériuma által elkülönített évi százmilliós „csángókeretből” valószínűleg komoly öszszeg jut az építésre. Az idén tizenegyedszer megtartott nemzetközi tánctábort jövőre ott rendezhetik meg. Tavaly olyan távoli országok fiai voltak kíváncsiak a gyimesi és m oldvai dallamokra, mint a kínaiak és ausztrálok. A legújabb jogsérelem a csángók sok évtizedes vágyával, a szabad anyanyelvi vallásgyakorlással kapcsolatos, és a diktatúrában használt módszereket idézi: román nyelven prédikáló papjaik megfenyegették azoka t, akik részt akartak venni (illetve részt vettek) a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Lujzikalagorban például egy Gabor Alexandru nevű minorita ferences atya azt állította szentmiséjén, hogy a magyar politikusok jelenléte izgató politikai eseménnyé tette a búc sút. A világot elárasztó „sátánista téboly” pedig magyar találmány, és a zarándokok útjukon ennek befolyása alá kerülhettek, így igen súlyos bűnt követtek el. Ezért addig nem áldozhatnak (ez a köztudottan igen vallásos csángók estében súlyos szankció), amí g meg nem gyónják, hogy ott voltak a búcsún, és feloldozást nem kérnek „bűneikért”. Barátiban, a másik csángó településen zarándoklatot szerveztek a csíksomlyói búcsú idején, hogy megosszák a híveket. Az utólagos dorgálásnál jóval hatékonyabb módszert alka lmazott Nicolae Balcescu község plébánosa: egyszerűen leállított két, a somlyói búcsúra induló autóbuszt. Közben Európa lassan felfigyel a csángókra is: az ET parlamenti közgyűlése Tytti IsohookanaAsunmaa aszszony kezdeményezésére ajánlást fogadott el a csángók védelmére és támogatására. A finn képviselőnő jelentésében rámutatott, hogy mára mindössze hatvanhetvenezer csángó beszéli az archaikus magyar nyelvet, nincsenek politikai követeléseik, ám a szülők többszöri kérése és a hatályos román törvények el lenére a gyermekek nem tanulhatnak magyarul, és anyanyelvű vallásgyakorlásukban is akadályozzák őket. A közgyűlés azt ajánlotta Romániának, hogy biztosítson lehetőséget a magyar nyelv használatára az iskolákban és a templomokban, támogassa a csángó szervez eteket, segítse elő a modern kommunikációs eszközökhöz való hozzáférésüket, különös tekintettel egy helyi rádióállomás működtetésére, valamint havi rendszerességgel megjelenő folyóiratra. Az európai képviselők szükségesnek tartják, hogy Romániában tájékozt atási kampány induljon: a többség ismerje meg a csángók speciális helyzetét és értékes kultúráját. Nyomatékosítják, hogy a csángók lakta, gazdaságilag rendkívül elmaradott térséget kis- és középvállalkozások létesítésével kell támogatni. A finn diplomata előterjesztését óriási felháborodással fogadta az ET román delegációja. A nacionalizmusáról híres Corneliu Vadim Tudor, a NagyRománia Párt vezére egyenesen hazugsággal vádolta az előterjesztőt, szerinte ugyanis csángók nincsenek, vagy ha vannak is, akkor alig kétezren. A román képviselők igen nyers hangja élesen elütött a parlamentben addig használttól. Sok nyugateurópai képviselőt épp ez az érthetetlen vehemencia győzött meg arról, hogy komoly a probléma. Az ajánlást – amely jelentős diplomáciai siker – a román sajtó agyonhallgatta. Még a csángók többsége sem hallott róla, hiszen Moldvában nemigen jutnak hozzá magyar nyelvű sajtótermékhez. A csángó szövetség most fordítja a dokumentumot, hogy eljuttassa az érintettekhez. Nemrég újabb aláírásgyűjtést szerv eztek a magyarul tartandó misék érdekében, de a iasii római katolikus püspökség – mint már annyiszor – most sem válaszolt beadványukra. Bartha András csángó vezető szerint furcsa, hogy Bákó megyében nem tartják be a román törvényeket. Ezek értelmében ha e gy megyében hét szülő kéri az anyanyelvi oktatást gyermeke számára, akkor kötelező a megfelelő osztályt beindítani. (A Hargita megyei Ditróban egyetlen román diákért is megtették.) A helyi hatalom arroganciája odáig fajult, hogy bántalmazással fenyegették a három bukaresti minisztérium és a kisebbségvédelmi hivatal képviselőiből álló ellenőrző csoportot, akik a szülői kérvények hitelességéről kívántak meggyőződni. Klézsén nem engedték be a szülőket a delegációhoz, a küldötteknek pedig nem
