Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-08
8 többségi etnikum (az oroszok, a szerbek, a csehek) hegemóniáját voltak hivatottak garantálni a kisebbségi nemzetek fölött. Szétesésüket kizárólag ennek, és korántsem a föderalizmus valamiféle kérlelhetetlen logikájának köszönhett ék. A valóban föderális államok ezzel szemben tényleg az újkori stabilitás mintapéldáinak bizonyultak. A miniszterelnök úr föderalizmus elleni kirohanásai a nemzetközi közösségben - melynek vezető hatalmai, az Amerikai Egyesült Államok és Németország (mit ad Isten!) föderális államok (Spanyolországról, Belgiumról, Angliáról és a föderalizációval kacérkodó Olaszországról vagy magáról az Európai Unióról nem is beszélve) - csakis ellenérzést, esetenként rosszalló mosolyt válthattak ki. Nastase úrnak a közelj övőben, úgy tűnik, ismét hangnemet kell majd váltania. Ahogyan lassacskán a szlovák kormányzatnak is visszakoznia kell. Hiszen a kisebbségek által lakott területek adminisztratív szétdarabolását ma már a nyugati liberális politikaelmélet legtekintélyesebb képviselői is "nyilvánvaló igazságtalanság" gyanánt bélyegzik meg. Nem csak azt szögezik le (,név"re szólóan), hogy a román, a szlovák (és más keletközép európai) államok a "másféle nemzettudat szétrombolása által igyekeztek megvalósítani a közös nemzet et", nem csak a betelepítési politikát ítélik el, de a kisebbségek által lakott területek többségi közigazgatási tömbökbe való betagolásának gyakorlatát is: "Az adott területre koncentrálódott nemzeti kisebbségeket tömörítő államban a belső közigazgatási e gységek határai lényegbevágó fontossággal bírnak. - írja az European Journal of Philosophy 1999es 1. számában a legújabb politikatudományi irodalom következtetéseit összegezve Will Kymlicka és Christine Straehle. - Mivel a nemzeti kisebbségek zöme általáb an bizonyos területeken él, ezek a határok megvonhatók abból az elgondolásból kiindulva is, hogy azok hatalma ne szenvedjen korlátozást, vagyis olyan közigazgatási egységek hozandók létre, amelyekben a nemzeti kisebbségek helyi többséggel rendelkeznek, s m elyek azután a tényleges autonómia és az önkormányzat kiinduló pontjaivá válhatnak. Sok országban azonban a határok megrajzolása a hatalomkorlátozás elve alapján történt. Például a kisebbségek által lakott területeket több darabra felosztva lehetetlenné vá lik az egységes politikai fellépés (ami megtörtént a forradalom utáni Franciaországban, amikor az ország területét több mint nyolcvanhárom kerületre osztották, szándékosan felszabdalva a baszkok, bretonok és más nyelvi kisebbségek által eredetileg lakott t erületeket); vagy fordítva: ezeket a kisebbségek által lakott területeket egy nagyobb közigazgatási egységbe olvaszthatják, amelyben mint egészben a kisebbségek szavazata jelentéktelenné válik (ez történt a 19. századi Florida spanyol közösségeivel). Még ott is, ahol ezek a határok többékevésbé megegyeznek a kisebbség által lakott terület határaival, az autonómia jelentősége aláaknázható azáltal, hogy a központi kormányzat elbitorolja a hatalom egy részét, akár teljes egészét, megszüntetve ezáltal a kiseb bség hagyományos önkormányzati rendszereit. (É) Ez a hatalombitorlás nyílt igazságtalanság (É) Mindez a polgári és politikai jogok megsértése nélkül is megvalósítható. Ameddig az egyes egyéneknek jogukban áll szavazni, panaszt emelni, addig a többség szám ára nem jelent különösebb akadályt a belső közigazgatási egységek hatalmának és határainak a kisebbségek erejének megtörése érdekében történő önkényes megváltoztatása." Azaz az egyéni jogokra alapozott politikaelmélet és politikai gyakorlat ezeknek a kise bbségellenes visszaéléseknek nem képes elejét venni. Mindezt korábban is tudtuk, de ennyire világosan és félreérthetetlenül nyugati szakemberek eddig nem mondták ki. Ilyen körülmények között a Romániában, Szlovákiában, Szerbiában gyakorolt kisebbségellene sség jóval nehezebben tartható fenn, sőt úgy vélem, távlatilag már sehogyan sem. Románia, akárcsak Szerbia és Szlovákia kényszerpályán halad. Kénytelen alkalmazkodni ahhoz a nemzetközi közösséghez, melynek segítsége nélkül ma már kormányozhatatlanná válna . És nem csupán az átmenet gazdasági és társadalmi nehézségei miatt. A globalizáció korában erős
