Reggeli Sajtófigyelő, 2001. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-09-18
11 megbújó iszlám szélsőségesek ellen. A mozlimokra fókuszáló rendőri vizsgálatok azonban felvetik a diszkrimináció problémáját, ami pontosan e pártok baloldali bázis a számára vörös posztó. Amennyiben a német és francia kormányok kritikával illetik az amerikai ellenoffenzívát, vagy amerikai vélemények szerint nem kellő erélyességgel lépnek fel saját szélsőségeseikkel szemben, úgy az elmúlt évek elhidegülése folytatódi k. Ebben az esetben, az egykét éve megindult folyamat felgyorsulhat, és a megbízható Magyarország jelentősége komolyan felértékelődhet. A szoros magyar – amerikai szövetség megfogható közelségbe kerülhetne. A NATO további bővítése A magyar külpolitika egy másik fontos kérdése a NATO további bővítése. E szempontból is katalizátornak bizonyulhatnak a szeptember 11i események. A NATObővítésről szóló eddigi tárgyalások során az orosz „érzékenység” figyelembevétele komoly szerepet játszott az új tagok kilétér ől szóló vitákban. Oroszország azon döntése, hogy milyen mértékben fogja támogatni az amerikai ellencsapást, valószínűleg meg fogja könnyíteni a bővítés következő köréről szóló döntést. Komoly orosz támogatás akár Oroszország NATOcsatlakozását is megalapo zhatja, míg annak elmaradása esetén az orosz „érzékenység” valószínűleg jóval kisebb szerepet fog játszani a jövőbeli döntések során. Amerika valószínűleg kétféle segítségért fog Oroszországhoz fordulni. Egyrészt szeretnék, ha az orosz titkosszolgálatok i nformációkkal látnák el őket iszlám fundamentalista szervezetekről. A volt szovjet KözépÁzsiában, illetve a Kaukázusban az utóbbi években megerősödött iszlám fundamentalizmus ugyanis már korábban ez irányba terelte az oroszok figyelmét. Ez év júniusában t evékenyen részt vettek a Sanghaji Együttműködési Szervezet létrehozásában, amelynek célja az iszlám szélsőségesek elleni küzdelem. A megállapodást Oroszország, Kína, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán és a Kirgiz Köztársaság írta alá. Így aztán Oroszor szág valószínűleg rendelkezik értékes információkkal a témában. Putyin orosz elnök már fel is ajánlotta Bush amerikai elnöknek, hogy az orosz titkosszolgálatok megosztják a rendelkezésükre álló információikat amerikai társaikkal. Moszkva számára sokkal ne hezebb lesz a második kérést teljesíteni. Az USA az Afganisztán és Oszama bin Laden elleni sikeres akció érdekében valószínűleg kérni fogja, hogy használhassa Üzbegisztán és Tádzsikisztán légterét, illetve a légitámadások vagy az esetleges szárazföldi invá zió támogatásához szükséges ottani földi létesítményeket. Ha erre hasonló pakisztáni felajánlások miatt nem is kerülne sor, az USA akkor is el fogja várni, hogy Oroszország ne ellenezze az amerikai jelenlétet Afganisztánban. Moszkva szempontjából mindkét e setben ugyanaz a probléma: az amerikai csapatok jelenléte KözépÁzsiában. Azok ugyanis csökkentenék az orosz katonai befolyást, sőt hosszú távon akár gazdaságit és politikait is. Ezt pedig Oroszország nagyon szeretné elkerülni. Moszkva nehéz helyzetben va n, hiszen bárhogy is dönt, érdekei valahogy sérülni fognak. Ha Putyin elnök nem ellenzi az amerikai csapatok középázsiai jelenlétét, akkor a közelmúlt amerikai – orosz ellentéteit eltörpítheti a sikeres együttműködés. Ebben az esetben a Bushkormány valószí nűleg jobban figyelembe venné Oroszország aggodalmait a rakétapajzs, és a NATObővítés ügyében. Ennek ára azonban az orosz befolyás hanyatlása KözépÁzsiában. Amennyiben Moszkva úgy dönt, hogy ellenzi az amerikai csapatok jelenlétét a régióban, úgy az hos szú időre késleltetni fogja a nyugati civilizációt jelképező szervezetekhez, a NATOhoz és az EUhoz való csatlakozását. Amerika, a világ vezető nagyhatalma vízválasztónak tekinti a szeptember tizenegyedikei terrortámadást, és felszólította a világ több or szágát, hogy deklarálja, kinek az oldalán áll a terrorizmus elleni globális harcban. Ezt a választást Oroszországnak is meg kell hoznia. Ha Oroszország ellenzi az amerikai csapatok középázsiai jelenlét, azzal megakadályozhatja befolyásának csökkenését a t érségben, de elveszítheti annak lehetőségét, hogy a NATObővítéssel kapcsolatos fenntartásait az USA figyelembe vegye. Ebben az esetben Moszkva NATObővítéssel kapcsolatos kifogásai nem fognak megértő fülekre találni. Hazánk számára nagyon nem érdektelen, hogy mely államok kerülnek be a bővítés következő körébe. Ezért Oroszország reakciója az amerikai válaszcsapásra számunkra is kulcsfontosságú. A magyar – román viszony A szeptember tizenegyedikei események miatt megváltozó amerikai külpolitika kihathat Ma gyarország Romániához fűződő viszonyára is. Pár nappal az USAt ért terrortámadás után Corneliu Vadim Tudor, a NagyRománia Párt elnöke azzal vádolta meg Iliescu elnököt, hogy az 1995ben jóváhagyta palesztin terroristák Romániában történő kiképzését. Ha e hhez hozzáadjuk, hogy Romániának a Ceausescuidőkben nagyon jó kapcsolatai voltak szélsőséges iszlám szervezetekkel, akkor a vád akár igaznak is tűnhet. S ha a vád igaz, akkor Románia egy jó időre diszkreditálta magát az USAnál. Azonban tételezzük fel, ho gy a magyargyűlölő pártvezér valótlant állít. Romániában jól ismert tény, hogy Tudornak szoros kapcsolatai vannak Líbiával és Irakkal, két állammal, amelyek közismerten támogatnak iszlám terroristákat. Nagyon valószínű, hogy az elnökválasztáson majd 30 sz ázalékot szerző Tudor komoly biztonsági kockázattá teszi Romániát az Egyesült Államok szemében. Ugyan Románia felajánlotta, hogy a NATOtagokhoz hasonlóan csapatokkal támogatná az amerikai ellencsapást, de hogyan is oszthatná meg az USA terveit vagy kódjai t egy olyan az ország katonáival, amelynek parlamentjében egy Tudor ül? Mi a garancia arra, hogy egy parlamenti bizottsági ülésen elhangzó katonai titkok nem jutnak el Amerika ellenségeihez?
