Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-15
7 Nyugatra csak korlátok közé szorítva mehetett. Erdély a rossz infrastruktúr ából következően inkább a kalandot keresőket vagy az ottani magyarokat "felfedezni szándékozókat" vonzotta. Szlovákiát azonban valóban milliók keresik fel. A '90es években lanyhult a keleti felfedezőkedv. A mai huszonéveseknek, harmincasoknak e térségekbő l nagyobbrészt ismét nincsenek közvetlen élményeik. A személyes érintettség háttérbe húzódásával, leépülésével párhuzamosan nyilvánvalóan felértékelődnek az ideológiai képződmények - a "csonka Magyarország"képektől az alapszerződési kisebbségvédelmi klauz ulákon át a mostani státustörvényvitáig. A kisebbségpolitika ebben a miliőben végső soron egyfajta gigantikus kisegítő iskolaként, egy történelmi igazságtalanság áldozatainak járó, gazdaságilag és kulturálisan többszörösen hátrányban levők számára felaján lott esélyjavító lépéssorozatként fogalmazódik meg. Erre az indoklásra a magyarországi közvéleménynek egyébként különösebben már azért sincs füle, mert egyébként sem az a tapasztalata, hogy a történelem általában igazságos volna. A ráfordított összegeknek leginkább látható, szimbolikus része mindeközben elhanyagolható. Az egész térségben néhány ezer értelmiségi létfeltételeinek minimális javítása, néhány tucat magyar lap kiadása, a Duna Tv fenntartása, néhány száz ösztöndíj a költségvetés szempontjából érd ektelen. A státustörvény a költségeket persze emeli, de nem drámaian. A státustörvény valójában csak akkor tud kezdeni valamit a kisebbségekkel, ha azok gazdaságilag is a padlón vannak. Ha valakinek éppen jól megy a sora (Burgenland, Szlovénia), akkor e m egközelítés egyszerűen működésképtelen. Következésképpen ez a kisebbségkezelési stratégia paternalista, tehát aszimmetrikus, magyarországi szociálpolitikai párhuzamokban gondolkozik. Mindez tulajdonképpen az egész ügy szempontjából másodlagos. Hiszen a ki sebbségvíziókat - nem önmagukban, hanem más elemekkel együtt - elsősorban a magyarországi politikai osztály a szélesebb dunai régión belüli szerepe lehetőségeinek kitapintására használja. A magyar politikai gondolkodásnak a kilencvenes évek óta egyik főpro blémája a nyugati integráció és a keletközépeurópai hatalmi ambíciók egyeztetése. Hol kerülnek ezek szembe egymással, s hol egészítheti ki esetleg az egyik a másikat? A jelenlegi jobb- és a baloldal egyformán a kettő valamilyen elegyet kedvelné. Orbánék annyira szeretnének Kárpátmedencei kisfőnökök lenni, hogy ezért egy bizonyos határig akár a nyugati integrációs lehetőséget is kockáztatnák. Egyébként mulatságos, hogy azok az ideiglenes előnyök, amelyeket a konzervatívok különféle módokon - ezek egyike a státustörvény - most be szeretnének a következő időszakra is fagyasztani, olyasmiből következnek, amelyet egy valódi nemzetinek elvben utálnia kellene. Régióbeli gazdasági pozícióink egykori kádárista reformokból és a multik jelenlétéből vezethetők le. P olitikai pozícióink - ha ilyenek valóban vannak - szomszédaink szemében pedig egyszerűen a német érdekek feltételezett képviseletét jelentik. Egy friss román liberális írás például azért hívja fel az ottaniakat a státustörvény elfogadására, mert Románia sz ámára a francia patronátus hatásfoka nem kielégítő, s végül is a térségben a németek a meghatározó "európai" játékosok. Hozzájuk pedig - a román elemző szerint - éppen a magyarokon keresztül lehet közel kerülni. Azt mondja, hogy a pesti politikusok egy hat árig csinálhatnak magyarjainkkal amit akarnak, ha cserébe valóban helyzetbe hoznak bennünket müncheni vagy berlini patrónusaiknál. A státustörvény végrehajthatóságát végül is nagymértékben az ilyen vélt, vagy valóságos különalkuk rajzolják majd ki. Nem re gionális kapcsolataink függenek majd kisebbségpolitikai vállalásainktól, hanem fordítva, azok rendelődnek alá szükségszerűen a pesti elit önigazolási szükségleteinek. vissza Történelem és oktatás Pósa Zoltán Munkatársunktól Felküldve: 2001. augusztus 15. 15 . oldal A pannonhalmi bencés főapátságban negyedízben rendezi meg a Rákóczi Szövetség és a Pro Iuventute - A Jövőért Alapítvány - A történelemtanítás útjai a Kárpátmedencében című konferenciát. A szombatig tartó szimpózi umon gyakorló történelemtanárok és történészek egyaránt részt vesznek, így értelemszerűen elhangzanak a középiskolai történelemoktatás módszertanát taglaló gyakorlati és a legújabb történelmi kutatások eredményeit összegző elméleti fejtegetések is. A nyitó napon, kedden Tőkéczki László egyetemi docens a Történelem, a pártos tudomány, Rókusfalvy Pál professzor Identitástudat a történelemtanítás és az Európai Közösséghez történő csatlakozás tükrében címmel tartott előadást. Izgalmasnak ígérkezik ma délelőtt A középiskolai oktatás helyzete Magyarországon című elaborátum, amelyet Kaposi József, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetőhelyettese tart. A státustörvényről és annak hatásairól beszél Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Csütörtök ön délelőtt a kisebbségi magyar tannyelvű iskolák magyar történelemoktatásának kérdéseit járja körül egy pedagógusokból álló kutatócsoport Jakab György budapesti, Szamborovszkyné Nagy Ibolya beregszászi, Tóth Lajos szabadkai pedagógus részvételével.
