Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-01
9 ruhákba öltöz ve előadták az István, a király című rockoperát. A keleti végeken, hétszáz kilométerre Budapesttől egy emberként énekelte a közönség az istváni fogadalmat… Az időjárás nem volt túl kegyes, a hegyekben megszokott kiszámíthatatlansággal hol sütött a nap, hol ömlött a nyári zápor. A legjobban talán a státustörvény vitájakor (az egyik előadó, Tőkés László királyhágómelléki református püspök meg is jegyezte, hogy nincs köze az égzengéshez), de a hallgatóság feltalálta magát: a sátor alá szorult több száz ember népdalokkal szórakoztatta magát az eső elálltáig. Apropó, státustörvény: kimondvakimondatlanul erről szólt az egyhetes együttlét. Az erdélyi magyarok arra próbáltak választ találni román társaiktól, hogy a bukaresti hatalom rizikófaktornak tekintie őket (ilyen logikával érthető a kedvezménytörvény iránti berzenkedés) vagy a stabilitási tényezőnek. A románok pedig amiatt aggódtak: mi lesz akkor, ha sok millió ember fedezi fel magában a hun gyökereket, és új igazolványával nyugatabbra akar menni dolgozni? A tábor péntek este dugult be végképp. Bár a megszaporodott biztonsági emberek jól állták a rohamot, a hely szűknek bizonyult a sok ezer rockrajongónak. A színpadon eddás és omegás zenészek kezdtek, majd jött Schuster Lóri, és megtáncoltatott mindenkit, ak i élt és mozgott a környéken. A hangerőt legjobban a környékbeli medvék sínylették meg (a helyi polgármester szerint tizenkét családot számoltak a környéken), mert a ropogós dobszólókat követő napokon felhagytak kedvenc szokásukkal, a szemeteskukák éjszaka i döntögetésével is. A miniszterelnöki előadásra nagyon sok középkorú és idős házaspár is eljött. A Benedek család például Szentegyházáról autózott át a família tizenöt éves Daciáján. – Ahányszor Orbán Viktor jön, itt a helyünk – mondták – , mert végre van egy magyar miniszterelnök, aki nem Bukarestbe megy a sorsunkról tárgyalni, hanem ide mer állni, és elmondja, hogyan gondolkodnak rólunk az anyaországban. A házaspár kérdéssel is készült: szórványvidékre költözött fiuk nem tudja a három unokát magyar iskolá ba járatni, mert ott nincs olyan, de hétvégeken rends zeresen hordja őket az egyház által szervezett magyar órákra (a csángók nagy része is hasonló gondokkal küzd – a szerk.). Jó lenne tudni, hogy nekik járe a törvényben ígért oktatási támogatás – érdeklődnek Benedekék, s meg is kapják a választ, amely szeri nt ha dokumentálhatóan nincs magyar iskola, és a gyerekek járnak egy elismert magyar képzési formára, akkor ők is megkaphatják a gyerekek után az évi húszezer forintnyi támogatást. Az Orbánelőadást megelőző éjszakán borvíz után indultunk a hargitai éjszak ába. A völgyben a nemzetpolitikai vitákban megfáradt hallgatóság épp a P. Mobil együttes zenéjére tombolt, éjfél körül járhatott az idő. Az egyik kanyarban Noémi stoppol kishúgával. A lány egyik kezében egy szál kardvirág volt, a másikban a faragott Jézus – lám, mégiscsak megvásárolta az ajándékot édesanyjának. Felvettük a gyerekeket, s mielőtt Bükszádon kiszálltak volna, megkérdeztük: tudjáke, holnap ki érkezik a táborba? Tagadó válaszukra elmondtuk, hogy Magyarország miniszterelnökét várják. Noémi elgond olkodott cseppet, aztán megkérdezte: – S vajon az málnát veszene? vissza Készítette: Boér Krisztina és Csoma Sándorné * a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava - NM = Napi Magyarország - MaNcs = Magyar Narancs - MF = Magyar Fórum - ÉS = Élet és Irodalom - VH = Vasárnapi Hírek
