Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-09
5 magyarok és a kétoldalú viszony szempontjából Meciar visszatérése a hatalomba. S mintha azzal sem vetettek volna számot, mekkora szerencséjük volt eddig, hogy nem egy Meciar vezette k ormánnyal volt dolguk. vissza Kis Tibor Radikális magyar hang a Felvidékről Neszméri Sándor (Pozsony) Külföldi tudósítónktól Felküldve: 2001. augusztus 09. 9 . oldal Magyar Föderalista Párt lesz a neve annak az új politikai tömörülésnek, amelyet az előkészítő bizottság még a nyár folyamán szer etne bejegyeztetni a szlovák belügyminisztériumban. Lapunknak Mihajlovics József elmondta: a párt célja Szlovákia szövetségi állammá alakítása, mivel kifejezésre jutna, hogy az ország többnemzetiségű. A többségi szlovák nemzet és a magyar kisebbség kapcsol atrendszere a társnemzeti viszonyra épülne, amelynek egyik kifejezője az lenne, hogy a magyar nyelvet is hivatalos államnyelvvé nyilvánítaná a szlovák törvényhozás. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) Országos Tanácsa augusztus 25én dönt majd a kilépésről, a s zlovák lapok azonban már kész tényként kezelik, hogy a Dzurindakabinet kisebbségi kormányzásra szorul. A Pravda és a Sme szemleírója is, de a Národná Obroda vendégkommentátora is úgy látja: a magyarokat „igazából kiszorították a kormányból” azok az erők, amelyek népszerűsége egyre csökken, s vezetőik - tévesen - úgy látják, hogy „újra elő kell venni a magyar kártyát”, s a nacionalista ellenzékhez hasonló elutasítással kell viszonyulni a magyarokhoz. A szemleírók legtöbbje szerint erre utal az is, hogy a po sztkommunista baloldal és a teljes összeomlás előtt álló Polgári Egyetértés Pártja nem tartja kizártnak, hogy a kisebbségi kormányzáshoz nem az MKP támogatását kéri majd - amire Bugárék hajlandóságot mutatnak , hanem az ellenzékkel készülnek tárgyalni. A szlovák lapok szemleírói „politikai amatőröknek” nevezik ezzel kapcsolatban főként a kormányalelnöki posztról nemrég visszahívott Pavol Hamzíkot, a Polgári Egyetértés Pártja elnökét, mert milyen érdeke fűződhetne a kormányprogram teljesítéséhez annak a mec iari ellenzéknek, amely Dzurinda leváltását is kezdeményezte már, s idő előtti választások kiírását sürgeti, mondván, ez a kormány Szlovákiát az összeomlás felé sodorja. Orbán Viktor miniszterelnök szokásos szerdai rádióinterjújában elmondta, hogy a szlo vákiai közigazgatási beosztás kérdésében egyetért a felvidéki magyarokkal, és megérti a Magyar Koalíció Pártjának „felhorkanását”, hiszen a kormány tagjaként nem tudtak eredményt elérni a számukra legfontosabb ügyek egyikében. Orbán Viktor véleménye szerin t a szlovák parlament által elfogadott közigazgatási törvény a magyarok szempontjából a lehető legrosszabb a nyilvánosságot kapott variációk közül. vissza A NATO mint biztosítási kötvény Henry Kissinger víziói a XXI. század világpolitikai kilátásairól · Diplomáciai dilemmák lex ikona Joseph C. Kun Szerző Felküldve: 2001. augusztus 09. 6 . oldal Nemrégiben jelent meg Henry Kissinger legújabb könyve Does America Need a Foreign Policy? címmel. Kissingertől a kérdés maga furcsának tűnik. Szüksége vane Amerikának külpolitikára? – k érdezi az amerikai diplomácia egyik legismertebb korábbi vezetője. Az olvasó megnyugtatására előre is elárulom, hogy a válasz igen. A kérdés csak az, milyen külpolitikára, milyen diplomáciára lesz szüksége az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy a XXI. század ú j követelményeinek megfeleljen. A német születésű Kissingernek hatalmas befolyása volt az amerikai diplomáciára Richard Nixon és Gerald Ford elnöksége alatt. Ő rendezte el 1972ben Nixon kínai útját, ami lényegében megnyitotta az addig elzárt kommunista Kí nát a világnak. Mint külügyminiszter, Kissinger elérte azt a diplomáciai sikert, hogy az Egyesült Államok befejezze beavatkozását a délkeletázsiai konfliktusban, s ezért Nobeldíjat kapott. Habár Kissingert főleg államférfiként ismerik, minden munkáján át érzik az európai diplomáciai történelem mély ismerete és az úgynevezett reálpolitika iránti érdeklődése. Diplomáciai tevékenységében Kissinger megpróbált reális külpolitikát folytatni, amiért kritikusai a hetvenes években gyakran elítélték. Saját véleménye szerint a konzervatívok olyan külpolitikával szerettek volna, mintha
