Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-24
9 A Magyar Koalíció Pártja kormánypárti partnereinek rossz politikai ízlése és mellébeszélései miatt került csapdába Bugár súlyos döntés elõtt áll Idestova négy évvel ezelõtt, amikor a Markíza kereskedelmi televízió oroszlánrészt vállalt az SOP létrejöttében, s nagy szerepe volt abban, hogy ki legyen az SDK szóvivõje, a szlovák értelmiségiek és a diplomaták hallgattak. STEFAN HRÍB 2 Mások, fõleg az akkori ellenzéki politikusok azt hangoztatták, hogy Meciart végre le kell gyõzni. Ezért nem vetették meg sem a gõgös Pavol Rusko (aki akkor még azt sugallta a tévéjében, hogy nem a Magyar Koalíció Pártjával, hanem Slotáékkal kell egy ezkedni), sem pedig a nevetséges Schuster segítségét (aki eljátszotta azt, hogy mennyire szereti az MKP politikusait, ám ezt a szánalmas színjátékot csak azért rendezte meg, hogy magyarjaink a köztársaságielnökválasztáskor rá szavazzanak). Akkor is hallga ttak a szlovák értelmiségiek és a diplomaták, amikor nem sokkal ezután Mikulás Dzurinda és Jozef Migas rangrejtve, nagy titokban a parkokban sétálgatott órákon át, és arról alkudoztak, hogy miképpen osztozzanak a hatalmon. Ezzel a másodhegedûs szerepébe sz orították és megalázták a Magyar Koalíció Pártját, holott addig éppen az MKP volt – és lehetett volna továbbra is – az SDK legközelebbi partnere. Ezek a tulajdonképpen senki által sem bírált, titkos alkuk aztán oda vezettek, hogy az SDL aránytalanul sok po zícióhoz jutott a Dzurindakabinetben. Ekkor a legtöbb kormánypárti politikus és a média többsége azt hangoztatta, hogy a kabinet megalakulása elképzelhetetlen kompromisszumok nélkül. Sõt még olyan vélekedések is elhangoztak, hogy az SDL már a mienk, szívv ellélekkel reformpárti, s ezért a nagy titokban sétálgató, parkokban alkudozó két személy egymáshoz illõ páros. Amikor aztán az SDK néhány vezetõje egyértelmûen megsértette az elõzetes egyezségeket, mert nem voltak hajlandók visszatérni az ötpárti koalíc ióhoz, s nem támogatták az anyapártok teljes jogi szubjektumának és mozgásterének a visszaállítását, derék politikusaink és diplomatáink szintén nem nyitották ki a szájukat. Pedig ez a makacsság a legerõsebb koalíciós tömörülés széteséséhez, a jobboldal me ggyengüléséhez és végsõ soron a kormányfõ pozíciójának a megrendüléséhez vezetett. Ebbõl a folyamatból legtöbbet az SDL profitált, újra csak az MKP hátrányára. Mindezt azonban csak nagyon kevesen vették észre, s még kevesebben adtak hangot rosszallásuknak. A legtöbben azt harsogták, hogy a jobbközépen is "integrálni" kell, s egyébként is a KDH sosem lesz a miénk, mert nem liberális párt. A nagy néppártról alkotott agyszülemény sokak józan eszét homályosította el. És bekövetkezett a közigazgatási reformmal kapcsolatos nagy átverés, amelyet síri csend követett. Csak Dzurinda ragyogott, és "jó hírrõl" gagyogott, az Európai Unió pedig tájékozatlanul és cinikusan üdvözölte a rossz reform beindítását. És ebben a pillanatban harsant fel a Magyar Koalíció Pártjának határozott hangja: Elég, egy tapodtat sem tovább! Ennek a pártnak még van önbecsülése. Bugár Béla jól tudta, hogy ha másképp cselekszik, vagyis szemet huny a történtek fölött, akkor a gerinctelen és jellegtelen politikusok szintjére süllyed. És egyszeribe n mindenki rikácsolni kezdett. Valójában ez a legfelháborítóbb az egészben, ez az igazi botrány. Mert azok a neves szlovák értelmiségiek, akik aláírták azt a nyilatkozatot, amelynek a szerzõje ismeretlen, bizony nem tettek tanúbizonyságot bölcsességrõl és felelõsségérzetrõl. Mert milyen magatartás az, hogy addig hallgatok, ameddig a gáncsoskodások, politikai mélyütések és átverések másokat érintenek, s csak akkor szólalok meg, amikor már a következmények valamennyiünket érinthetnek. Rövidlátó és önzõ ez a m agatartás, ráadásul a szlovák értelmiségiek azt szeretnék bizonygatni és elhitetni, hogy ha Bugárék kilépnek, akkor õk lesznek a bûnbakok. Ez a nyilatkozat nem a nemzet által joggal elvárt, tisztességes elvi magatartásról tanúskodik. Valójában a túlontúl o lcsó, az értelmiségiekhez méltatlan hazugságokat és csúsztatásokat erõsíti. A szöveg ugyan látszólag kiegyensúlyozott, a Magyar Koalíció Pártját hõsiesen védelmezi és elmarasztalja, egyszersmind valamennyi kormánypártot hibáztatja a kialakult helyzet miatt . És éppen ez a legnagyobb hibája. Az igazság ugyanis mindig konkrét, személyhez vagy szubjektumhoz kötött, miként a felelõsség is. A "kiegyensúlyozott" állásfoglalás valójában elködösíti az igazságot. Legalább a nyilatkozatot jegyzõ politológusoktól és sz ociológusoktól elvárható lett volna nagyobb intellektuális tisztesség. Csõdöt mondtak a diplomaták is. Most arról gyõzködik a Magyar Koalíció Pártjának vezetõit, hogy simuljanak az elvtelen politizáláshoz, mert különben a velünk szemben eddig jóságos, meg értõ Eés a NATO összevonja a szemöldökét, netán haragra gerjed. Ezzel nemcsak olyan ügybe avatkoznak be, amely kizárólag egyegy párt felségterülete, hanem kétségbe vonják az MKP politikai érettségét és felelõsségérzetét is. Három éven át nem voltak képese k felismerni azokat a jelenségeket, amelyek a jelenlegi belpolitikai válsághoz vezettek, s most sem azokra igyekeznek nyomást gyakorolni, akik a jelenlegi helyzetet okozták. Joggal merül hát fel a kérdés: milyen diplomaták az ilyenek? A Magyar Koalíció Pá rtja a kormánypárti többség rossz politikai ízlésének és jellemtelenségeinek csapdájába került. Nemrég ebben vergõdött a Demokrata Párt és a KDH is. Ez a kisebbik rossz ízlése, a hallgatás, amikor 2 a Domino Forum főszerkesztője
