Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-24
6 A rendszerváltás után minden érintett országban visszaesett a gazdaság teljesítménye és az amúgy sem magas életszínvonal. De olyan nagymértékű és hosszan tartó hanyatlás egyetlen keleteurópai országban sem következett be, mint Ukrajnában, és egyetlenegy sem lábal ki a válságból olyan nehezen, mint Ukrajna. Ukrajnának ebben a tíz évben sokkal nagyobb nehézségekkel kellett megküzdenie, mint a többi volt szocialista országnak. Nem helyre kellett állítania egy negyven évvel el őbb már létezett független államot, hanem teljesen újat kellett teremtenie. A kapitalizmust olyan országban kellett elfogadtatnia, amelyikben hetven éven át a magántulajdon, a magánvállalkozás, a piaci viszonyok maradványainak felszámolása volt a legfontos abb követelmény. Olyan országban kellett a politikai függetlenséget valóságossá, életképessé tennie, amelyiknek a gazdasága „tervszerűen” összenőtt az unió köztársaságainak gazdaságával, nyersanyag- és energiaellátása azoktól, főként az oroszoktól függ ma is, és exportjának is ők a felvevői. A rendszerváltó ukrán elit a nagy szláv testvérnek nem hátat fordítva, de tőle mégis eltávolodva Nyugat felé akar orientálódni. Ha ezek a körülmények magyarázzák is az ukrán rendszerváltás lassúságát, azon a tényen nem változtat, hogy az ukrán politikai elit eddig nem tudta teljesíteni tíz évvel ezelőtti vállalásait. Megtartotta ugyan az ország függetlenségét, megőrizte a társadalmi békét, megteremtette a demokratikus átalakulás nélkülözhetetlen feltételét, a többpártren dszert, de nem volt képes hatékonyan működő politikai szisztémát kialakítani, az erősen centralizált pártállami irányítást felváltani az önigazgatás demokratikus elvei szerint dolgozó intézményekkel. A köztársasági elnök és a parlament közötti huzavona már tíz éve tart. Mind a két félnek csak arra van ereje, hogy a másikat megakadályozza a cselekvésben, az égetően szükséges reformok bevezetésében. Ez a döntésképtelenség teszi lehetetlenné a haladást, a privatizáció lebonyolítását, a mezőgazdasági birtokvisz onyok rendezését. A többpártrendszer kialakítása viszont túlságosan „jól” sikerült. Mintegy harminc párt és pártocska tevékenykedik a parlamentben, ami önmagában ingataggá teszi a politikai rendszert, de azt is jelzi, hogy a társadalom nagyon megosztott, n incs társadalmi közmegegyezéshez közeli állapot sem. Újra erősödik az olyan pártok hangja, amelyek az önállóság feladását, az orosz – fehérorosz unióhoz való csatlakozás szükségességét hirdetik. Mi, magyarok, az elmúlt tíz évben aggódva figyeltük az ukrajnai változásokat, abban reménykedve, hogy az átalakulás felgyorsul, és a reformok kiszélesítik a két ország jól indult, de – sajnos – beszűkült kapcsolatait. Azt tekintettük, és ma is csak azt tekinthetjük kapcsolataink legfőbb konkrét eredményének, hogy a ki sebbségi nyilatkozat alapján hozott ukrán törvények oly mértékben (ha nem is a helybeliek teljes megelégedésére) tágították a kárpátaljai magyarok jogait, hogy azok ma kiállják az öszszehasonlítás próbáját bármelyik szomszéd országban élő magyar kisebbség jogaival. Az itt élő magyarok sorsa ma nem azért nehéz, mert nincsenek kisebbségi jogaik, nem tanulhatnak anyanyelvükön, nem ápolhatják hagyományaikat, nem gyakorolhatják vallásukat, nem utazhatnak Magyarországra, hanem azért, mert a napi megélhetésért fol yó küzdelmet, a kilátástalanságot, tíz évvel ezelőtti reményeik szertefoszlását – elkerülhetetlenül – kisebbségi létük, magyarságuk, jogaik sérelmeként élik meg. Magyarországnak ma is az az érdeke, mint tíz évvel ezelőtt, hogy az ukrán állam megszilárduljo n, a demokratikus rend intézményei kiépüljenek, a piacgazdaság életképessé váljon, a gazdasági növekedés végre felgyorsuljon, a lakosság érezhesse a nemzeti függetlenség és a rendszerváltás eredményeit. Ilyen változások nélkül ugyanis a gazdasági kapcsolat okban – ami pedig mindkét fél számára hasznos lehetne – nem tudunk előbbre jutni. A hozzánk eljutott adatok szerint végre megváltozni látszik az eddigi trend, mert tavaly már a GDP hat százalékkal, folyó év első négy hónapjában pedig kilenc százalékkal növ ekedett. Biztatónak látszik Anatolij Kinahnak, az idén megválasztott új miniszterelnöknek az a nyilatkozata is, amelyikben gazdasági növekedést, piacgazdasági reformokat és az európai integrációs politika folytatását ígérte. Brzezinski azt írta A nagy sakk tábla című könyvében: „A Nyugat – főleg az Egyesült Államok – késve ismerte fel a független ukrán állam geopolitikai fontosságát.” Napjainkban azonban változás jelei figyelhetők meg ezen a téren. Bush elnök nemrégen Varsóban szólította fel Európát: segítse Ukrajnát a tartós demokrácia és a piacgazdaság kiépítésében. Azt is hozzátette: „ki kell nyújtanunk kezünket Ukrajna felé”. Lehet, hogy az USA eddigi egyoldalú Moszkvaorientációja ezután Kijevre is ki fog terjedni? Reméljük, hogy a jövőben Ukrajnáról sen ki sem mondhatja, hogy bizonytalansági tényező KeletKözépEurópában, hanem éppen ellenkezőleg, a biztonság egyik oszlopaként tekintenek majd rá. S a politikusok sem arról vitatkoznak ezután, kapitulále Ukrajna, hanem arról: milyen szerepet töltsön be az európai nemzetek közösségében? Ukrajna barátai örömmel üdvözölnék az ilyen fordulatot. vissza Dr. Páldi András a Magyar Ukrán Társaság elnöke, nyugalmazott nagykövet Nem elég az üdvösséghez Úgy tűnik, mintha NyugatEurópa biz onytalan lenne a magyar kormányzat megítélésében, s e bizonytalanság érzékelhető a Financial Times című tekintélyes brit lap legutóbb közölt két
