Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-07
4 rendelkezésére áll a törvény tervezetének angol nyelvű munkafordítása. A törvény egyébként éppen az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményében rögzített szellemiség és célok gyakorlati megvalósí tását szolgálja. Ha úgy vesszük, Szlovákia 1997ben és Románia 1998ban elfogadott, hasonló, a külföldön élő szlovákok, illetve románok támogatását célzó törvényei után a mi törvényünk „csak” a harmadik a térségünkben, de nem hiszem, hogy bárki is emlékezn e bármilyen nemzetközi visszhangra azok elfogadása kapcsán. Azért nem, mert a szlovák és román törekvés a határaikon túl élő nemzeti kisebbségeik identitásának támogatására megfeleltek a vonatkozó nemzetközi normáknak. Csakúgy, mint a magyar törvény. – Úg y tűnt, mintha Magyarország nem lett volna kellőképpen felkészülve a törvény elfogadása utáni heves román támadásokra. Napokig késett a magyar válasz. Miért? – A törvény parlamenti elfogadását követő napon a román fél hivatalos úton tudatta álláspontját, és jelezte igényét a törvénnyel kapcsolatos konzultációra. Erre pozitív választ adtunk. A további diplomáciai egyeztetés és a kért konzultáció helyett azonban román részről egy igen heves és gyakran érthetetlen hangvételű nyilatkozatkampány indult meg, am ire mi nem kívántunk hasonló módon reagálni. Diplomáciai lépéseinkről azokat követően adtunk tényszerű tájékoztatást a sajtó útján a határon túli magyar közösségeknek, valamint a hazai és a nemzetközi közvéleménynek. Mi szilárdan valljuk, hogy a jószomszéd i kapcsolatok lehetővé és egyben elengedhetetlenné teszik akár a legérzékenyebb kérdések hivatalos megbeszélések keretében történő rendezését. A sajtó útján közvetített nyilatkozatok és álláspontok nem léphetnek a diplomácia és a konzultációk helyébe. Szám unkra a higgadt és józan diplomácia volt és lesz a követendő magatartás. Május végén román kollégámmal megállapodtunk, hogy álláspontjaikat nem a sajtónak adott nyilatkozatok, hanem a hivatalos érintkezések útján közlik velünk. Én remélem, hogy már túl vag yunk ezen a szakaszon. Érzékelem a román fél új hangnemét a hivatalos érintkezésekben, és bízom abban, hogy a tervezett szakértői vagy akár magasabb szintű találkozókon el tudjuk oszlatni a román fél gyanakvását és félreértéseit a törvénnyel kapcsolatban. – A román miniszterelnök európaiatlannak nevezte a státustörvényt, a magyar kormányfő viszont a heves román reagálást minősítette „európai mércével nehezen érthetőnek”. Hol van a határon túli kisebbségek kérdésében a normalitás, az elfogadott európai gyak orlat határa? – Európában általánosan elfogadott, hogy a kisebbségek támogatása nem diszkrimináció, hiszen az esélyegyenlőségük megteremtését kívánja előmozdítani. A térség stabilitása erősödik azáltal, ha a régió országai a területükön élő kisebbségek tá mogatása mellett a határon túl élő kisebbségeik szülőföldjükön való boldogulását, identitásuk megőrzését is segítik. A magyar státustörvény megfelel az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezménye szellemiségének és céljainak, annak gyakorlati megvalósít ását jelenti. Az Európai Bizottság megállapítása szerint a törvény teljes mértékben összhangban áll Magyarország és az Európai Unió társulási megállapodásával. A jövőbeni európai integrációs kötelezettségeink betartására a törvény 27. paragrafusának (2) be kezdése irányadó, ami leszögezi, hogy Magyarország uniós csatlakozásától a törvényt a csatlakozási szerződésünkkel és az uniós szabályozással összhangban kell alkalmazni. Ez így is fog történni. A törvény kidolgozása során gondosan figyelembe vettük a kise bbségek identitásának támogatásával kapcsolatos uniós szabályozást és a létező uniós példákat. Az Európai Bizottság számos olyan programhoz nyújt pénzügyi és politikai támogatást, amelyek az Európai Unióban élő nemzeti kisebbségek identitásának megőrzését segítik elő. Többek között támogatják a baszk, katalán, walesi, breton, skótkelta, burgenlandi magyar és horvát, olaszországi és ausztriai szlovén kisebbségek programját. Az uniós szabályozás és gyakorlat szerint tehát az ilyen támogatások nem minősülnek etnikai megkülönböztetésnek, sőt a kisebbségek esélyegyenlőségének elősegítése révén ezek az Európai Unión belül létező támogatások egyértelműen antidiszkriminatív jellegűek. Ilyen továbbá például a nemzeti kisebbségek támogatásának Németország és Dánia kö zött létező
