Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-05
5 ugyanakkor életben kell tartania az európai stílusok és hagyományok sokszínûségét. Európa olyan értékes, de igen komplikált harmónia, amelyben a disszonanciák úgy találnak egymásra, hogy nem szüntetik meg egymást és önmaguka t." (Klaus Mann) Bár maga az "Európa"terminus eredetileg egy meghatározott területet jelöl, ezen túl a fogalomnak van egy sajátos jelentéstartalma is: ami sajátos gazdasági és társadalmi viszonyokra, civilizációra és kultúrára, társadalmi és emberi magata rtásformákra való utalást is tartalmaz. Mind földrajzilag, mind történelmileg változó kategóriáról van szó, habár régiói minden különbözõségük és a régióhatárok folytonos változásai ellenére egy egységet alkotnak. Európa tehát egység, a sokféleség egysége. Ez különbözteti meg minden más kontinenstõl és fejlõdéstõl, még akkor is, ha az egységesülési folyamat csak Európa nyugati részében tette lehetõvé a sokféleséget hosszú évtizedeken keresztül. KeletEurópában pedig az egységet "a párttal" és néppel országo nként képzeltették el velünk, a homogén, egynemû nemzeti államok megteremtése céljából. Ez a korszak éppen ezért óriási veszélyt hordozott a térségben a kis nemzetek és nemzetiségek létére nézve. Hatása máig érezhetõ, sõt ittott reneszánsza van. Az európ ai egységgondolat elõzményeit már Immanuel Kantnál és Victor Hugónál is megtaláljuk. Ortega y Gasset pedig A tömegek lázadása címû, 1930ban írott könyvében már felveti az összeurópai intézmények szükségességét is. Ugyanakkor ma már tudjuk, hogy a XX. szá zad fordulójára Európa nemzetei fejlõdésük kritikus szakaszába léptek. A kor politikusai kizárólag nemzeti kategóriákban gondolkodtak. Az I. világháborút követõ versaillesi békeszerzõdés nyomán megszaporodó nemzeti határok újabb gátakat szabtak a fellángo ló nacionalizmussal amúgy is túlterhelt gazdasági együttmûködésnek, ami az európai integráció alapja lehetett volna. Európa térvesztésének mértékét jól mutatja, hogy míg 191939 között az USA ipari termelése 150 százalékkal, a Szovjetunióé mintegy 600 száz alékkal nõtt, ennek az idõszaknak az európai átlaga csak 40 százalék. A nemzeti ellentétekkel küszködõ, a világválság gazdasági terhével sújtott és belpolitikailag is bénult országok európai összefogás híján egymás után estek a fasizmus áldozatául, majd a II. világháború után a nagyhatalmak élezõdõ vitájában Európa 1947 nyarára kettészakadt. Mint közismert, nyugati fele amerikai segítségért és katonai védelemért folyamodott, keleti felét pedig szovjetizálták. KeletEurópa a szervetlen integráció modelljévé vált. Következményeit valamennyien ismerjük. A mai Európai Unió közel fél évszázados integrációs folyamat eredményeként jött létre. 1957ben hat alapító tagállam volt az aláíró (Franciaország, Németország, Olaszország, Beneluxállamok). A római szerzõdés szerint az alapvetõ cél egy vámunió létrehozása volt, szabad és egyenlõ versennyel a hat tagállam között és egy közös külsõ tarifarendszerrel a kívülállókkal szemben. A közös piac kiépítését egy 12 éves idõszak alatt tervezték megvalósítani. Az integráció építése egyszerre volt pragmatikus és ambiciózus. A 60as években több gazdasági célkitûzést sikerült is elérni. 195870 között a kereskedelmi forgalom a hatok között ötszörösére növekedett. 1970ben kezdõdtek NagyBritannia, Dánia, Írország és Norvégia tá rgyalásai a csatlakozásról. Az új tagoknak el kellett fogadniuk az EK teljes joganyagát. Az EK lakosságának létszáma 250 millió fõre nõtt. A kibõvült közösség már magáénak mondhatta a világkereskedelem egyötödét. 1974ben létrehozzák az Európai Regionális Fejlesztési Alapot a regionális egyenlõtlenségek csökkentése érdekében. A következõ években kudarcok és eredmények jellemzik az integrációs folyamatot. Ugyanakkor a 70es évek közepén elindulnak a politikai uniós folyamat tervezési munkálatai is. A tovább i csatlakozási folyamatot a politikai stabilizációs funkció indokolta, Görögország 1981ben, míg Spanyolország és Portugália 1986ban válik az EK tagjává. Az integráció folyamata a 80as évek közepétõl ismét felgyorsul, 1985ben kezdeményezik az EK intézmé nyi reformját, 1986 februárjában aláírják az Európai Egységes Aktát, mely végrehajtja a közösséget alapító szerzõdések revízióját, és az EK hatáskörét kiterjeszti a környezetvédelem és a mûszaki együttmûködés területére is. Továbbá megerõsítették a pénzügy i unió létrehozásának a szándékát. Ezzel megteremtették az igazi közös piac döntéshozatali hátterét, ahol megvalósul az EK eredeti célja: a személyek, a javak, a szolgáltatások és a tõke teljesen szabad forgalma. Az Egységes Akta elfogadásakor próbálták re ndezni a politikai és gazdasági következményeket és létrehozni az integráció továbbfejlesztése alapjául szolgáló új politikai konszenzust. Az 1991. december 11i, Maastrichtban tartott csúcstalálkozón fogadták el a tervezetet, amelynek legfontosabb követk ezményei, hogy az Európai Közösségek elnevezés helyére az Európai Unió elnevezés lép, illetve hogy legkésõbb 1999ig közös európai valutát vezetnek be és létrehozzák az ehhez szükséges intézményeket is, az Európai Uniónak közös kül- és biztonságpolitikája lesz, az Európai Parlament jogköre szélesedik a tudomány, a kultúra, az
