Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-31
3 támogatásával a magyar ok számára elfogadhatatlan területi elrendezést – elutasította Dzurinda ebbéli szándékát. Az MKP Országos Tanácsa egyébként augusztus 25én tartja azt az ülését, amelyen végleg eldönti, elhagyjae a párt a kormánykoalíciót. vissza A hal találja meg a horgászt és nem fordítva A kedvezménytörvény nyújtotta lehetőségek és a szórványmagyarság szellemilelki táplálékáról Györffy László Szerző Felküldve: 2001. július 31. 6 . oldal Európa Kelet felé lejt. Geográfiai és szellemi értelemben egyaránt. Néhány évvel ezelőtt – miután éve kig nem tehettem – volt szerencsém egy, a tengerszint felett 700 méterre található svájci kisfaluból kora hajnalban útra kelni, éjfél előtt Bécsbe érkezni, s aztán másnap Budapestre utazni, majd Csíkszeredába autózni. Így három nap alatt megtapasztaltam, m ennyire is lejt ez az Európa. Nemcsak a svájci hegyektől a laposabb bécsi medencén és a magyar Alföldön átutazva, hanem megérkezve a már évtizedek óta látogatott román valóságba. A földrajzi adottságok nyilvánvalók, a szellemiség kialakulását pedig a sok é vszázados történelmi sorsfordulók irányították. Úgy tűnik azonban, hogy a véget érő XX. század, az Európát eddig megosztó kétpólusú politikai és gazdasági rendszerek megszűnésével a Kelet felé fél évszázada mesterségesen süllyedő szellemiségben is minőségi változásnak kellett bekövetkeznie. Természetesen mind gazdasági, mind kulturális szempontból ma még csak elképzeléseink lehetnek ezekről a változásokról, de bennünket, több mint nyolcvan éve zsugorított hazában élőket és határon túli magyarokat igen erőse n befolyásolhat majd egy új európai közösség. Hiszen ebben az új Európában nincs még egy nemzet, amelynek 13 ezer falujából csupán 3200 maradt a hazában, abban a hazában, amelyet saját egykori földje határol. S bár törvények, rendeletek születnek majd, de a jog csak életszerűségre épülhet és végül is rajtunk múlik, a hétköznapi emberi kapcsolatainkon, hogy miként is élünk az adott lehetőségeinkkel. Legyen az európai uniós tagság vagy státustörvény, honi magyarok számára külföldi munkavállalás, vagy az elcsa tolt területek magyarjainak szorosabb kötődése az egykori hazához. S hogy miért fontos hangsúlyozni a hétköznapi emberi kapcsolatokat? Mert a nagypolitikát, a kötelező diplomáciai munkát igencsak kiegészítheti a civil segítőkészség, az úgynevezett civil di plomácia. Hiszen bármely törvény annyit ér, amennyire az a hétköznapokban eredményesen működik, amennyire életszerű, emberi tartalommal megtölthető. Különben írott malaszt marad, valóságos emberi tartalom nélkül. Hiába a jogkövető magatartás meg az európai jogharmonizáció, ha mindez az emberek egymás közti viszonya, az összetartó nemzeti érzés hiánya vagy kicsinyes félreértések okán félresiklik. A rendszerfordulás óta eltelt tíz esztendőben pedig a több évtizedes mesterséges elszakítottság után néha nehézke sen, félreértésekkel is számolva alakulgattak a nyugati magyarság, az elcsatolt területek magyarsága és a honi magyarok közti emberi kapcsolatok. Persze ez érthető bizonyos mértékig, hiszen évtizedek óta kialakult emberi mentalitást kellett mind a külhoni, mind a hazai magyaroknak tolerálni. És miként a nyugati, egykori emigráció is különböző országokban élve, másmás emberi tapasztalásokra tett szert, úgy különböznek egymástól az erdélyi, felvidéki vagy vajdasági magyarok élettapasztalásai is. Természetese n minket, honi magyarokat sem lehet egységesen megítélni, hiszen elég, ha csak arra gondolunk, hogy az elmúlt tíz esztendőben milyen riasztó életszínvonalbeli különbségek alakították az egyes családok helyzetét. Tehát a jövő Európáját meghatározó törvények és rendeletek csak akkor hozhatnak bennünket, elszakított magyarokat közelebb egymáshoz, ha egyéni, emberi magatartásunkkal, civil diplomataként, észben tartva a Szabó Dezsői mondást – minden magyar felelős minden magyarért – próbáljuk az elszakított bar áti, ismerősi, családi szálakat
