Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-20
4 A jogalkotás sikerességének egyik legfontosabb feltétele a jogosultak és kötelezettek körének értelmes megragadása. A legalapvetőbb jogok minden embert megilletnek, a politikaiak általában már csak az állampolgárokat. Helye van természetesen a munkavállalók, a fogyasztók, a nyugdíjasok vagy bármilyen m ás módon kijelölt csoport közhatalmi megszólításának. Ebből a szempontból szembeötlő, hogy a törvény már ennek az elemi követelménynek sem képes megfelelni. Teljességgel indokolatlan a közvetlenül határos országokban élő magyarokra korlátozni a rendelkezés ek alkalmazását. Semmi nem alapozza meg, hogy például Svájcban vagy épp Csehországban élő nemzettársaink ki legyenek rekesztve a magyarországi kulturális értékeknek az állampolgárokkal azonos módon való élvezetéből. De még a címében foglalt törekvést sem t ükrözi vissza a törvény hatóköre, hiszen az Ausztriában élő magyarok az eredeti javaslattal szemben nem élhetnek a felkínált kedvezményekkel. A törvény még tovább tördeli az előnyben részesített csoportokat. A leszűkített személyi kör teljességét illeti me g a kulturális javakhoz való hozzáférés, az utazási kedvezmények egy része, amelyek részletes szabályozását a törvény nem tartalmazza. Ezen túlmenően további ismérvek alapján behatárolt jogosulti körök részesülhetnek egyéb juttatásokban, pozitív megkülönbö ztetésben. Az igazán lényeges munkavállalás kérdésében a törvény szűkmarkú. Mindössze annyit mond, hogy: "Az engedélyezési eljárás során a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az engedély naptári évenként összesen három hónap időtartamra a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül adható ki. Külön jogszabály hoszszabb időtartamra szóló engedély kiadását is lehetővé teheti ugyanilyen módon." A Magyarországon munká t végzők külön jogszabályban meghatározott egészségügyi és nyugdíjellátást kaphatnak, a tanulni vágyók ösztöndíjakat és méltányos feltételekkel részvételi lehetőséget a felsőoktatásban. A diákok a magyar diákigazolvány előnyeit élvezhetik, de az egyetemist ákon és főiskolásokon kívül csak azok, akik magyar nyelven tanulnak Nevelésioktatási támogatásban részesülhet az a szülő, aki saját háztartásában legalább két kiskorú gyermeket nevel, minden olyan gyermeke után, aki az életkorának megfelelő nevelési vagy oktatási intézménybe jár, és abban magyar nyelvű nevelésben vagy oktatásban részesül, ha az iskola a szülő lakóhelye szerinti szomszédos államban működik. A vitathatóan kiporciózott, többnyire további szabályok megalkotásától függővé tett jogok mellett a t örvény rendelkezik olyan állami feladatokról is, amelyek még az előbbieknél is kevésbé számon kérhetők. A magyar kitüntetések megszerzésének lehetősége, a hazai közszolgálati tájékoztatás értékközvetítő szerepe, illetve a magyar tudósok akadémiai elismerés e feleslegesen került be a státustörvénybe, mivel ezek nem jogként megragadható igények, másrészt nyilvánvalóan nem is korlátozódnak a szomszédos országban élő nemzettársakra. A szűkmarkúan felkínált kedvezményeket bonyolult, a jogosultak számára biztosíta ndó anyagiakat megközelítő költségeket felemésztő rendszerben lehet igényelni. A "magyar igazolvány" mellett a közvetlen családtagok számára "magyar hozzátartozói igazolványt" fognak külön kérelemre kiadni. A dokumentumokat a magyar kormány által elismert külföldi ajánló szervezet támogatásával lehet megszerezni. A törvényben konkrétan nem nevesített, a szomszédos országokban működő társadalmi intézmények magyar közhatalmi jogosítványokkal való felruházása a törvény leggyengébb, mind alkotmányosan, mind ped ig nemzetközi jogilag megkérdőjelezhető pontja. A felhatalmazást megszerző szervezetek tanúsítani fogják a kérelmező magyar nemzetiségét, ami itthon más téren egyáltalában nem megengedett megoldás. Emlékeztetek arra, micsoda hivatalos felháborodás volt abb ól, amikor egyes kisebbségi önkormányzatok származási igazolásokat állítottak ki emigrálni szándékozó romák részére. Most ugyanez törvényes intézmény rangjára emelkedett. Mondani sem kell, hogy az érintett országok nem veszik jó néven, ha felségterületükön a nemzetközi jog által nem elismert szervezetek aláírásokat hitelesítenek, nemzetiségi hovatartozást igazolnak és saját állampolgáraik között megkülönböztetést ere dményező működést fejtenek ki. Igazuk van. Véleményem szerint ehhez a törvényi rendelkezéshez nem csupán előzetes konzultációkra, hanem megállapodásra lett volna szükség a szomszédos államok kormányaival. Ettől függetlenül is szerencsétlen ötlet volt a kin ti magyarok ilyen formális megkülönböztetése, hiszen megjósolható, hogyan viselkednek majd az ottani hivatalos közegek az igazolvány észlelésekor. Az pedig egyenesen megalázó, hogy tizennyolc éves kortól a 60. életév betöltéséig ötévenként meg kell ismétel ni az egész eljárást: a magyarságot ilyen időközönként felülvizsgálják. Magam is vallom, hogy az anyaországtól elszakított magyaroknak minden segítséget meg kell adni a nemzethez való tartozás tudatának és gyakorlatának erősítése érdekében. Ez egyben
