Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-01
10 vannak kifogások, mert talán nem kaptak az illető kormányok különböző csatornákon elegendő információt a törvény előkészítése során, hanem inkább a saját n acionalista ellenzékeiknek üzentek azzal, hogy felemelték szavukat a státustörvénnyel szemben” – fogalmazott a felvidéki magyar politikus. vissza Simon Judit Vajdasági magyarok kiszorítása Az előző évtizedben még a fog lalkoztatáspolitikát is a nagyszerb gondolkodás határozta meg Jugoszláviában Guszton András (Újvidék) Szerző Felküldve: 2001. június 01. 6 . oldal Jugoszláviában, mint sok más mindenről, a magyarok foglalkoztatásáról sincsenek megbízható, hivatalos adato k, ezért a hírlapíró főleg meglátására és tapasztalatára támaszkodhat. Ami kétségtelen tény, az az, hogy a Vajdaság tényleges autonómiájának 1989ben történt megszüntetése után az állami szervek foglalkoztatáspolitikáját a nagyszerb politika diktálta, és e nnek nyomán a magyarok fokozatosan és szinte teljesen kiszorultak az államigazgatás, a bíróságok és a rendőrség vezetéséből. Voltak olyan pillanatok, amikor a Vajdaságban – ahol még mindig nyolc magyar többségű önkormányzat van – egyetlen magyar sem állt a helyi rendőrség, bíróság, illetve ügyészség élén. Az októberi változások után, amelyekből a magyarok is derekasan kivették a részüket, sokan számítottak fordulatra e tekintetben is, de az igazságszolgáltatási és a rendőrségi szervekben még meg sem kezdődö tt a tényleges kádercsere, sőt a korábbi vezetők némelyike egyre pimaszabb. Így történhetett meg, hogy Szabadkán az önkormányzat tiltakozása ellenére a bíróság szerb elnöke szobrot állított Dusan cárnak, akinek éppen semmilyen kötődése nincs az egykor a dé lvidéki magyarság központjának számító északbácskai városhoz. Ugyanebben az időszakban, tehát a kilencvenes években vált kifejezetté a magyarok kiszorítása a gazdasági életből is, és a vegyes összetételű környezetekben csak elvétve maradtak magyar igazgat ók, ők is többnyire a kevésbé jövedelmező ágazatokban, mint amilyen például az államilag kiszipolyozott mezőgazdaság vagy a textilipar. Az igazgató nemzetiségi hovatartozása határozta meg a vállalatokon belüli hierarchiát is, így sok helyen a magyarok foko zatosan a rosszabbul fizetett posztokra kerültek. A háborúkkal telített előző évtized megpróbáltatásai a vajdasági magyarság esetében többfajta reakciót váltottak ki. Jelentős tömeg, az óvatos becslések szerint is legalább ötvenezer ember – ami a tekintély esnek számító Tiszaparti Zenta lakosságának kétszerese – elhagyta a Vajdaságot. Százalékokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a magyarok csaknem tizenöt százaléka távozott a Vajdaságból, és a problémát súlyosbítja, hogy ugyanebben az időszakban csaknem hár omszázezer menekült érkezett a tartományba, ami azt jelenti, hogy a magyarok és a menekültek száma szinte kiegyenlítődött, a foglalkoztatásban pedig a menekültek élveztek abszolút előnyt. A vérveszteségen túl a magyar problémát súlyosbítja az is, hogy álta lában a fiatalok és a viszonylag tőkeerősek távoztak, így a magyar többségű településekről szinte eltűnt az úgynevezett középréteg, és ami még ennél is nagyobb baj, helyét fokozatosan a Horvátországból és Boszniából érkezett, nemritkán kétes üzletekkel fog lalkozó menekültréteg foglalta el. Az itthon maradottak körében ugyanakkor az érdektelenség érzése uralkodott el. Különösen érezhető volt ez a tavaly komolyabban beindult magánosításkor, amikor a magyarok közül nagyon kevesen igényelték a munkaévenként nég yszáz márka értékű ingyenes részvényt, annak ellenére, hogy ez még csak nagyon bonyolult utánajárási folyamatot sem igényel. A privatizációnak ezt a formáját, amelyből a magyarok önként kirekesztették magukat, az új kormány leállította ugyan, de a bejelent ések szerint nem fogják megsemmisíteni az eddig végbement magánosítást. Így a magyarság már csak a hamarosan beinduló folytatásban vehet részt, akkor azonban pusztán a vállalatok töredékét osztják el ingyenes részvények formájában. A jelenlegi helyzetet az ellentmondások jellemzik, az októberi fordulatot még mindig nem követte a gazdaság talpraállása, Jugoszláviában az ipar fél kapacitással működik, és ez tükröződik a kereseteken is. Sokan, köztük magyarok is, továbbra is kényszerszabadságon vannak, és a má r régen kiürült tartalékokat csak tavasszal és ősszel, a mezőgazdasági munkák idején tudják úgyahogy feltölteni. Ilyen tekintetben nagy várakozás előzi meg a státustörvény elfogadását, amely egyebek mellett három hónapos magyarországi munkavállalást tesz lehetővé. Furcsamód annak ellenére, hogy a mezőgazdaságot az árpolitikával az előző évtizedben alaposan kizsákmányolták, a gazdák többségének sikerült talpon maradnia, sőt az utóbbi években már valóságos birtokok kialakulásának lehetünk szemtanúi. Ha tényl eg változnak a gazdasági feltételek, akkor gazdasági értelemben talán ezek a gazdák válhatnak a vajdasági magyarság húzóerejévé. vissza Munkaerőpiaci kilátástalanság a Felvidéken A szlovákiai magyar fiatalok körében különöse n nagy az érdeklődés a státustörvény iránt
