Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-11
11 probléma azonban alapvetően az, hogy amennyiben egy ország nem akarja elfogadni a szabályokat, akkor nagyon nehéz ezeket betartatni vele. Ha egy állam már tagja az uniónak, akkor azért könnyebb, mert fellebbezni lehet ellene az Európai Igazságügyi Bírósághoz, a luxemburgi törvényszékhez – hangoztatta Schöpflin György. Romániára visszaértve – fogalmazott a professzor – az Eur ópai Parlament éppen a napokban hozta a nyilvánosságra, hogy az árvaházakban uralkodó katasztrofális helyzet miatt akár meg is szakíthatják Bukaresttel a csatlakozási tárgyalásokat. Kivételes esetnek számít ugyan, hogy a sajtóban is megjelentek ezek a kifo gások, de ha már a nyilvánosság elé került ez az ügy, akkor az uniónak ebben a szituációban mindenképpen cselekednie kell. A professzor véleménye alapján a románoknak igazuk va, amikor a készülő státustörvény kapcsán a magyar kisebbséggel szemben alkalmazo tt pozitív diszkriminációt emlegetnek, de Budapestről nézve is elfogadható a jogszabály és Európában sem ütközik különösebb korlátokba. „Amikor Bukarest arra hivatkozik, hogy a státustörvény nem felel meg az európai normáknak, akkor nincs igaza” – hangozta tta Schöpflin György, aki szerint a jogszabály meg fogja erősíteni a határon túl elő magyarokat, azok szervezeteit. vissza Sütő András az erdélyi változatlanságokról A magyar – magyar kapcsolatok továbbfejlesztése elemi érdek Ablonczy Bálint Szerző Felküldve: 2001. június 11. 15 . oldal Ugyanúgy, mint eddig. Erdélyi magyar sorskérdések foglyaként. Kollektív létünk omlásának krónikásaként. Az önvédelmi kisebbségi küzdelem cselekvő és szemlélődő részeseként.” Sütő András s a leg nagyobb lélekszámú határon túli magyar közösség reményekkel, csalódásokkal teli, nehéz évtizedének szívszorítóan pontos krónikája a Herderdíjas író legújabb kötete, amelynek fülszövegében található ez a pár soros látlelet. A Kossuth Egyetemi Kiadó gondozá sában Cs. Nagy Ibolya igényes, értő szerkesztésében a Debrecenben Erdélyi változatlanságok címmel megjelent kötet Sütő András az elmúlt bő évtizedben írt esszéit, tárcáit, jegyzeteit és a vele készült interjúkat gyűjtötte egybe. Figyelemmel kísérhetjük 198 9 végének, 1990 legelejének reménykedését. Az interjúkból, cikkekből kirajzolódik a romániai kisebbségi „probléma” kezelésére, a román hivatalos politika asszisztálásával megszervezett marosvásárhelyi pogrom hiteles története, amelyben Sütő András életvesz élyesen megsebesült. Helyet kapott a kötetben az író szülőföldjének, az erdélyi Mezőségnek s az egész erdélyi magyar szórványvilágnak nyelviemberi elesettsége, és színházi gondokról, politikáról is esik szó. A könyvet a Debreceni Akadémiai Bizottság székh ázában péntek délután rendezett könyvbemutatón ismerhették meg az érdeklődők; Sütő András Márkus Béla irodalomtörténész kérdéseire válaszolt. A beszélgetés elején az író elmondta: a diktatúra alatt úgy jött Debrecenbe értő és érző barátok közé, mintha sira tófalhoz zarándokolna, mára azonban a cívisváros számára vigasztaló, nyílt szellemi vár lett. – Majd egy évszázados szorongásos idő lenyomata a cím, mert úgy érzem: helyzetünk a viszonylagos változási folyamatban is változatlan – utalt az író kötetének cím ére. Hozzátette, hogy a revízió revíziójaként az erdélyi magyarság helyzetének javulását a kiterjedt kulturálisterületi autonómia és a határok fogalmának másként értelmezése oldhatja meg. Ehhez arra van szükség, hogy erő, erkölcs, tudás és közösségi akara t támogassa a gondolatot. Márkus Béla kérdésére – az autonómiához elengedhetetlenül szükséges egység mint politikaiszellemi eszme, mennyire megvalósítható – Sütő András úgy vélekedett, hogy Magyarországhoz hasonlóan Erdélyben is szellemi magyar belháború zajlik. Szükség van az egységre a létfeltételek megteremtéséhez, de ez persze nem jelenthet szellemi uniformizálódást. Ez még akkor is így van, ha a határon túl is dúló „alapítványesztétika” a modernség jegyében megtagad minden, általa provinciálisnak tar tott hagyományt, közösségi gondban való megszólalást. Sütő András további kérdésekre válaszolva szót ejtett a szórványmagyarság helyzetéről is. Riasztó példaként említette, hogy szülőfalujának, Pusztakamarásnak több évszázada működő magyar iskolája megszűnt, mert már nincs elég magyar gyerek egy osztály indít ásához. Ez nem mai jelenség, hiszen már Kemény Zsigmond figyelmeztetett a magyarság csökkenő erejére, ugyanakkor mára az asszimiláció annyira felerősödött, hogy néhány éven belül egész magyar közösségek szűnhetnek meg. Ezért sürgős segítségre van szükség a szórványvidékeken (Hunyadban, Bánátban, Fehér megyében, Mezőségben, Máramarosban) az iskolaügy, a művelődés fejlesztésére, már csak azért is, mert a kétmilliós romániai magyarság fele szórványban él. A beszélgetés végén az író szót ejtett alkotói terveir ől és az általa pozitívnak ítélt fejleményekről is. Véleménye szerint a millennium és a modern kommunikáció lehetőségei szinte korlátlan lehetőséget teremtettek a magyar – magyar kapcsolattartásra. Ennek kihasználása, továbbfejlesztése elemi érdeke nemcsak a határon
