Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-11
9 nem méltatta figyelemre a palesztinai arabok nemzetté válásának folyamatát, és úgy tett, mintha a "Néptelen földet földtelen népnek" jelmondata valamiféle földrajzi valóságot takart volna. Ugyanígy igaz, hogy a palesztin nemz eti mozgalmat hosszú ideig koncepciótlan, ezért megegyezésre is képtelen demagógok vezették, és az általuk is okozott 1948as katasztrófa után a palesztin nép sanyarú sorsáért arab szomszédaik főleg krokodilkönnyeket hullattak. A két nép vezetőinek nagyjá ból fél évszázadra volt szükségük ahhoz, hogy szembenézzenek a jelennel és a múlttal, hogy az elvont és ezért embertelen erkölcs és a szent könyvek egymás fejéhez hajítása helyett elfogadják az elkerülhetetlent: a méltóságában egyenlő másikat. Ez, amit mos t oslói folyamatnak hívunk, két olyan nemes államférfi, mint Szadat és Rabin és számos, Magyarországon kevéssé ismert nagyszere palesztin értelmiségi, valamint számtalan ismeretlen civil életébe került. Kellő távolság és dokumentumok híján még nem tudni p ontosan, miért akadt meg az oslói folyamat. Annyi azonban biztos, hogy mindkét oldalon számos ellenérdekelt és mögöttük számtalan, még náluk is ellenérdekeltebb kibic állt. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy a nyerésre álló és tisztességes békét kínáló P eresz helyett a tehetségtelen és tisztességtelen Netanjahut a választások előtt két héttel megindított merényletsorozat segítette nyeregbe. Csak részleges információink vannak arról, hogy Baraknak a konfliktus végét lényegében testközelbe hozó, a palesztin aiak szinte minden igényét kielégítő, az ENSZhatározatokat is tiszteletben tartó ajánlatát miért és hogyan vetette el Jasszer Arafat. Végül senki sem tudja, boszorkányinasként ő indítottae el a második intifádát, vagy csak jobb híján csatlakozott hozzá. Dolgunk - ha nem akarunk a nemzetközi közvélemény előtt nevetségessé válni - természetesen nem az, hogy Budapestről igazságot tegyünk. Abból se lenne haszna senkinek, hogy miután oly sokáig a hivatalos szovjet állásponthoz ragadtunk, most a másik oldal ál láspontját "támogatnánk". A magyar külpolitika már a rendszerváltás előtti években kialakította mindkét fél irányában elfogulatlan és barátságos álláspontját. - politika hitele az elmúlt tíz évben csak erősödött. Mozgásterünk ugyan a csekélynél is kevesebb , de nem nulla. De mit mondhat a kicsi és távoli Magyarország a harcoló és szenvedő feleknek? Elsősorban azt, hogy a múlt romjaira nem lehet építeni: az ilyen tákolmányok általában összeomlanak. Ennél csak egy veszélyesebb: ha az agyonértelmezett történel em vallásimetafizikai meggondolásokkal elegyedik. Ilyen esetben az építmény felrobban, maga alá temetve benösöket és ártatlanokat. Másodsorban hogy a határok nem csupán elválasztják egymástól az embereket, de szükség esetén védik is őket. Ezért a határok mindkét oldalán élőknek egyaránt érdekük, hogy ezek pontosan kijelöltek, elfogadottak és állandóak legyenek. A kor szelleme - helyesen - az átjárhatóságot, sőt a légiességet sugallja: légiesíteni azonban csak azt lehet, ami létezik! Harmadsorban hogy meg egyezés és igazság nem feltétlenül ellentétpár. Jó kompromisszum az, ami a legkevésbé igazságtalan. Az elvont igazság keresése általában szétzúzza a törékeny kompromisszumokat, és helyükbe a lehető legnagyobb igazságtalanságot hozza. Olyan háborút, amelyet öreg emberek hirdetnek meg, de fiatalok életét követelik. A zsidónál, aki az utolsó arabig, a palesztinainál, aki az utolsó izraeliig hirdeti a szent háborút, csak egy undorítóbb: a kibic, akinek egyikük élete se túl drága. Negyedszer, és inkább magyarm agyar, mint izraeliarab használatra: úriember nem kommunistázik. Ezért nem sportszere arra utalni, hogy a MIÉP tollnokai közül, éppen a közelkeleti ügyben, többen hatalmas nyelvcsapásokkal közvetítették a hajdani szovjet álláspontot. Mai hitelképességüke t számba véve viszont nem árt erre gondolni. És végül: a palesztinai népnek - és tetszik, nem tetszik, egyetlen vezetőjének, Jasszer Arafatnak - sok mindenre szüksége van manapság. Egyre azonban egészen biztosan nincs. A MIÉP támogatására. vissza A szerző író Tízezer perc Ne ijedjen meg nyájas Olvasó, belátható időn belül nem jön több millió külföldi vendégmunkás, még akkor sem, ha Orbán Viktor a nyitottságot szerető amerikai gazdasági kamara minapi értekezletén ezt mond ta. Igaz, másnap, a kicsit zárkózottabb magyar gazdák tanácskozásán már finomított, és csak néhány tízezerről beszélt. A látszat ellenére a miniszterelnök nem a magyar munkaerőpiacról szólt, hanem politizált. Európának azt üzente, hogy nem kell a magyarok munkavállalását korlátozni, ha belépünk az unióba, mert lám, nem hogy feleslegünk lenne a munkaerőből, de még mi szorulunk behozatalra. Azt is üzente a Nyugatnak, hogy hiába mondják el őt mindenféle nacionalistának, aki Berlusconival, Stoiberrel, Schüsse llel barátkozik, ő alapvetően liberális, aki íme, most kitárja a kapukat a nagyvilág előtt.
