Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-28
12 A magyar delegáció, amelynek tanácskozásán részt vett a határon túli magyarok két parlamenti képviselője is, visszautasította azokat a román vádakat, amelyek a területenkívüliségi elv érvényesítését és diszkriminatív jelleget véln ek felfedezni a státustörvényben. - Arra törekedtünk, hogy ne nyissunk harcot Románia és Magyarország között, egyfajta felvilágosító munkával értessük meg a román delegációval, hogy ez a törvény nem árt Romániának, nem árt a román többségnek, sőt nem tesz mást, mint a gyakorlatba átülteti azokat az elveket, amelyeket a kétoldalú egyezmények körvonalaztak - szögezte le Surján. Tabajdi Csaba MSZPs képviselő lapunknak elmondta: a magyar delegáció tegnap délelőtti tanácskozásán indítványozták: az Európa Tanács készítsen átfogó felmérést az egyes európai országok kisebbségvédelmi gyakorlatáról. A beadványhoz aláírásokat gyűjtenek. "Megpróbáljuk helyrehozni azt, amit a kormány elrontott" - így jellemezte Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselő a magyar delegáció munkáját az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén. Az úgynevezett státustörvényt elítélő román kezdeményezéshez már több mint egytucatnyi képviselő csatlakozott, köztük jó néhány nyugateurópai. vissza Amatőrök 20010628 (a n yomtatott MH cikke) Három axióma: 1. A státustörvény enyhe "kisantant"képző hatása borítékolható volt. 2. Szintén előre lehetett látni, hogy a Nyugat, finoman szólva, nem fog mellette mozgósítani. 3. A parlament ennek ellenére nagy többséggel, sőt fel állva tapsolva elfogadta, fittyet hányva rá, hogy kivitelezésére a kormánynak nincsenek támogató külső erőforrásai. Ezek után joggal merül fel a kérdés: vajon miért? A külvilág lenne ennyire gonosz, avagy mi magyarok vagyunk (tisztelet a kivételeknek) enn yire hülyék? Percig se vitás: amíg Európában nem tűnnek el a kölcsönös állami kordonok, addig árgus szemekkel figyelnünk kell a magyar kisebbségek helyzetének alakulását. Sorsukon azonban csupán okosan, a nemzetközi játékszabályok s főleg a hatalmi, diplo máciai rafinériák fölényes ismeretének birtokában lehetne javítani - semmiképp se így. Ha kell, akkor hátsó gondolatoktól mentes pártközi egyeztetéssel, és kell, mert ha valami, ez a feladat aztán tényleg operatív nemzeti egységet igényel. Felelőtlen az a politikai erő, amelyik ebben az ügyben a saját szakállára dolgozik, és nagyot téved, ha azt hiszi, hogy egyedül - netán másokat csőbe húzva - boldogulhat. A jelenlegi kormány első számú nemzetiségi politikusa például hiába hatalmas homlok, hatalmas ész, bá rmilyen hatalmas, a fenti problematikát aligha fogja összmagyar és európai közmegelégedésre megoldani. Már csak azért se, mert ami a jelenlegi kormány szóban forgó motivációit illeti, azok elég világosak. A fideszes külpolitika többnyire nem más, mint blö ffölős belpolitikájuk folytatása - ugyanolyan eszközökkel. S odafent sajnos azt hiszik, hogy ami itthon nemegyszer beválik, azt odakint is reflexből megkayálják, noha a státustörvénnyel kapcsolatos finnyásságot a józanabb magyar nemzetiségi erők édessavan yú mosolya már előre jelezte. Ők rögtön tudták: a törvény nagyobb része lufi, s lényegében nem ad többet, mint az alapszerződések. Érezték, hogy a maguk részéről csupán parasztok Orbánék belpolitikai sakktábláján, s ha nem jön össze a parti, akkor - szinte a semmiért - sokat veszíthetnek. Márpedig a parti, úgy fest, nem jön össze. Még akkor sem, ha egyébként felesleges a nyugati reakciókat mértéktelenül dramatizálni. Hiszen a Fidesz amatőrizmusa ez esetben az ország buktája, nem beszélve arról, hogy azért a nyugati államok se a hibátlan nemzetiségi politika tanítómesterei. Tény viszont, hogy a sajtó kendőzetlenebb, illetve a diplomácia fátyolosabb hangján most megüzenték félreérthetetlen ejnyebejnyéjüket. Sőt helyenként annál jóval többet. A spanyol El País német nevű szerzője egyenesen azt írta, hogy a magyar parlament döntése "kevéssé korrekt, mert a föld és a vér XIX. századi elvén alapul. Aláaknázza azt a fogalmat, amelyet az EU maximális buzgalommal kíván előírni térségében, vagyis az állampolgárság fog almát a véren alapuló faji jogokkal szemben", valamint hogy "innen már csak egy lépés hiányzik ahhoz, hogy a határon vérvizsgálatot követeljenek". A cikk józan ésszel olvasva bombasztikusan túlzó és manipulatív, hiszen a parlamenterek többségének fejében i lyesmi nyilván meg se fordult - ám épp ebben a túlhabzó mivoltában figyelmeztető. Jelzi, hogy a diplomáciailag gyatrán, pontosabban sehogy se előkészített, rosszul kommunikált(!) státustörvénnyel mind szomszédainknál, mind Nyugaton átléptünk egy olyan érzé kenységi határt, amelyet tetszik, nem tetszik, politikailag muszáj komolyan venni. Kétségtelen, minderre felelhetjük azt is, hogy íme, a világ ilyen gonosz. Lehetne aztán, saját érzékenységünket magyarázandó, hosszadalmas történelmi magyarázatokba fogni. És persze megpróbálhatjuk a legésszerűbbet: közösen menteni a menthetőt. Csak egy nem kifizetődő. Kacor királyként, Böhöm vezérként visszaüzenni. vissza Galló Béla
