Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-18
13 odaállna a jobboldal „nemzetpolitikája” mögé, s egyáltalán nem állít vele szembe koncepcionális alternatívát, az SZDSZ pedig csak megkésve mond rá nemet. Az elmúlt három évben nem szegezte öntudatosan szembe vele azt a koncepciót, amely logikus folytatása lehetne az előző kormánykoalíció által folytatott politikának, s amely – Bíró Bélával szólva – nem „a hangzatos szavak, szimbolikus gesztusok”, hanem „a politikai partnerekkel folytatott alkudozások” útján alapozza meg a kisebbség megmaradását, emancipációját és integrációját. Magam a státustörvény most véget ért parlamenti vitájában erre tettem kísérletet. A parlamentben is előadtam a Népszabadságban megfogalmazott javaslatomat, hogy a magyar állam az M2 és a Duna TV mellett az M1 és a két ker eskedelmi adó műsorát is tegye műholdról hozzáférhetővé a kisebbségi magyarok számára. A kormány és a koalíciós pártok dühödt elutasítása jelzi, hogy mennyire nem az érdemi segíteni akarás vezeti őket a státustörvény megalkotásakor. vissza Bauer Tamás országgyűlési képviselő (SZDSZ) MONDOM A MAGAMÉT • Halódás születés előtt Baló György és Orbán Viktor beszélgetésének csak a legvégét láttam. Az interjú készítője megkérdezte a miniszterelnöktől, hogy miféle európai uniós bírálat érte a státustörvényt. Orbán körülbelül azt felelte, hogy a levelet Martonyi kapta, nem pedig ő. Baló nem kezdte faggatni, mint kötelessége lett volna, hogy a külügyminiszter nem szoktae beavatni a miniszterelnököt a tudomására jutó államügyekbe. "Ötpárt i megegyezéssel fogadjuk el a státustörvényt - fejezte be az interjút Orbán , és ez ugye nem rossz eredmény." Beszélgetőtársa helyeslő dünnyögésre szánta el magát, mintha magától értetődő lenne, hogy a hatodik pártnak nem lehet igaza az összes többivel sz emben. Pedig emlékeztethette volna Orbánt arra, hogy a Fidesz is képviselte már egyedül az igazságot. A Trianoni Szerződés hetvenedik évfordulóján például egyedül vonult ki a Parlament ülésterméből, mert az összes többi párttól eltérően nem volt hajlandó a házelnök felszólítására gyászos vigyázzállásba merevedni. Nemcsak egyetlen pártnak - egyetlen embernek is igaza lehet az összes többivel szemben, mint ez a Bibliában is olvasható, például a Mózes vagy Jézus alakja köré szövött történetekben. Szerencséjére a státustörvény körül kialakult bonyodalom ügyében Orbán kisegítette Balót. Annyit azért tud a dologról, mondta, hogy a szóban forgó levél szerint az Európai Unió tagállamainak állampolgárai között semmiféle különbség nem tehető. A minisztertanács ezért ú gy döntött, hogy az ausztriai magyarokat kiveszi a státustörvény hatálya alól. Baló erre nem kérdezte meg, hogy a kisebbségi sorban élő magyarokat nem egyforma elvek alapján kelle a magyar államnak kezelnie, hanem megnyugodott lélekkel tudomásul vette, ho gy egy kezdődő konfliktus az Orbánkormány rugalmassága következtében elhullatta méregfogait. Csakugyan elhullattae? A magyar kormány többször is hangot adott annak a reményének, hogy Szlovákiát és Szlovéniát hamarosan szintén felveszik majd az Európai Un ióba. Sőt, azt a vágyát is kifejezte már, hogy Románia szintén csatlakozhat a demokratikus európai államok családjához. Ha ez a remény és vágy őszinte, akkor most olyan státustörvényt fabrikál a nemzetgyűlés, amelytől már születése előtt azt várják, hogy b árcsak minél gyorsabban múlna ki. Hiszen azt reméljük és arra vágyunk, hogy minél előbb létrejön az európai államoknak az a közössége, amely a most meghozandó törvényt eleve illegitimnek tekinti. Az öt pártnak, amely ezt az abszurditást szorgalmazza, Orbán Viktor szerint igaza van, csak a szabad demokratáknak nincs igazuk. Baló György némelyest zavarodottan helyesel neki. Ebből a tényállásból Németh Zsolt néhány héttel ezelőtt a maga kecses módján azt a következtetést vonta le, hogy az ötpárti egyetértéssel hiánytalan nemzeti konszenzus alakult ki. Vagyis a szabad demokraták nem tartoznak a nemzethez. Ma már így beszélhet az Orbánkabinet egy tagja. De ha a szabad demokraták nem tartoznak a nemzethez, akkor vajon hova tartoznak? Ha Németh Zsolt felelne erre a kérdésre, vagyis kimondaná, amire célzott, akkor Csurka István jóváhagyóan bólintana. A nemzethez tartozásnak ebben az esetben az a kritériuma, hogy egy szájból kell fújnunk a hideget meg a meleget is. Az Európai Unió úgy csökkentené geopolitikai zónánk nyomorúságát, hogy a térség államait magába fogadva gyakorlatilag megszünteti a köztük húzódó határokat. A státustörvény filozófiájának középpontjába a nemzet eleven testét szétmetélő határokat helyezi, és a környező államok polgárai közül a magukat magyar ul vallókat kedvezményekkel jutalmazza. Csakhogy nem törekedhetünk egyszerre egyrészt a határok megszüntetésére, másrészt változatlan vagy módosított formában történő fenntartására. Aki ezt a dilemmát végiggondolja, és mégis integrálódni akar az Európai Un ióba, az nem akarhatja a
