Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-03
4 fogják tapasztalni, hogy kedvezményeik semmit sem érnek. (Aki már utazott például MÁV- kocsiban vagy ápoltatta magát magyar kórházban, tanult magyar egyetemen, az tudja, hogy mit érnek e szolgáltatások.) Amit a törvény a határon túli magyarok számára kínál - az porhintés. A kedvezményezettség látszata azonban arra elég lesz, hogy a magyar állampolgárok a határon t úli magyarokban potyautasokat lássanak. Ezáltal a törvény éppen az ellentétes hatást fogja elérni ahhoz képest, amit elérni akart. A Kárpátmedencei magyar nemzeti öszszetartás érzése jelentősen gyengülni fog. A kedvezményezettség látszata nyilván felbőszí ti majd azokat a nem magyar állampolgárokat, akik azt hiszik, hogy a velük azonos politikai kötelékben elő, de kulturális értelemben véve más nemzethez tartozó honfitársaikat Magyarország tejbenvajban fürdeti. A következmény az etnikai konfliktus kiéleződ ése lesz, ami nyilván negatívan hat majd a magyar állam és a szomszéd államok közötti kapcsolatokra. A nemzeti szocialista program megvalósítása érdekében tett lépések nem Európa fele, hanem onnan elfele vezetnek. Hiába akar a magyar társadalom józan fele Európához tartozni, ha a másik fele úgy képzeli, hogy "Európán kívül is van élet". Ami nyolcvan évvel ezelőtt Trianonban történt, az nem elsősorban magyar, hanem polgári tragédia volt. Ezzel szemben a magyar politikai elit a trianoni, majd a párizsi békeszerződésekben elsősorban nemzeti tragédiát látott. Végzetes hiba, ha az új évezredbe n az új magyar politikai elit ott folytatja, ahol a szovjet megszállás okán kényszerűen abba kellett hagynia. Az etnocentrikus szemléletet követő nemzeti státustörvény helyett egy másik törvényen kellene gondolkozni. Ez a törvény a státust a középeurópai léthez kötné, s mindenki számára esélyt adna, hogy éljen a hajdani Monarchia bármelyik utódállamában, a másik államban is otthon érezze magát. Ezáltal eltűnne a törvény nemzeti diszkriminációs jellege, s a részt vevő államok polgárait mintegy felkészítené a nagyobb nemzetközi közösség, az Európai Unió tagságára. Még nincs késő, de késő lesz, ha a parlament elfogadja a státustörvényt, mely adni nem ad semmit senkinek, de annál többet vesz el mindenkitől. Ha viszont ez a törvény megszületik, jelentőségére tek intettel érdemes volna azt népszavazásra bocsátani. A kérdés az, hogy európai magyarok vagy az ugar magyarjai akarunk lenni. vissza Csepeli György szociálpszichológus AHOGY MI LÁTJUK Elindult a lavina Amire számíthattunk, b ekövetkezett. A magyarországi státustörvény tervezetének parlamenti vitája elindította a lavinát, egymás után szólalnak meg ellenzői, fogalmazzák meg kifogásaikat Magyarországon s még inkább a szomszédos államokban, amelyek magyarságáért készül a törvény. Magyarországon az ellenzéki SZDSZ teljesen elhatárolta magát a tervezettől, a szocialista párt, fenntartásokkal ugyan, de támogatta, a médiában megoszlanak a vélemények, a közvéleménykutatási eredmények szerint viszont a lakosság többsége egyetért azzal, hogy a mindenkori kormánynak törődnie kell az elszakított nemzetrészekkel. Magyarország szomszédai közül elsőként Romániában kritizálták a készülő törvényt, aztán Ukrajnában és Szlovákiában is csakhamar megszólaltak ellenzői. Nálunk a mindig hangoskodó Va dim – Funar kettős után megszólalt az államelnök, a külügyminiszter, s legutóbb a kormányfő is beállt a bírálók sorába. Egybehangzóan diszkriminatív, feszültséget szülő törvénynek nevezték a készülő jogszabályt, mely ártana a román – magyar viszonynak, s ellen ségeskedést szülne a romániai magyarság és a többségi román lakosság között. Geoanã külügyminiszter egyenesen azt kezdeményezte, hogy a Magyarországgal szomszédos államok dolgozzanak ki közös álláspontot a készülő törvénnyel kapcsolatban. Kísért a kisantan t réme. Egyébként már akkor bírálták a törvénytervezetet, amikor nem is ismerhették azt – a konzultálás elmaradását külön felrótták a magyar kormánynak – , így tehát tartalmától független részükről az ellenérzés, az elutasítás. Nãstase nyilatkozatát hallva , nem szalasztották el az alkalmat a tiltakozásra a Hargita és Kovászna megyei román kulturális egyesületek képviselői sem, akik az állam vezetőihez küldött levelükben fogalmazták meg aggályaikat a státustörvénnyel kapcsolatosan. Nem tartozik közvetlenül a témához, de ide kívánkozik a legutóbbi strasbourgi eset: Vadim a román küldöttség tagjaként hangosan tiltakozott, kiabált a csángó név magyarul való leírása ellen. Azért említem ezt, mert jelzi, nehéz a szóértés némelyekkel. Az igazsághoz tartozik, hogy a romániai magyarok részéről is érik bírálatok a törvénytervezetet egyesek úgy vélik, elsősorban belpolitikai célokat szolgál, a jövő évi választásra készülve próbálja kormánypártivá hangolni a
