Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-10
12 kisebbséget illetően a túlzott óvatosság volt a jellemző: a rendőrség rendszeresen razziázott az albán többségű településekben, sokan kerültek börtönbe politikai okból, és 1995ben földig rombolták a tetovói albán egyetem kezdetleges épül etét, letartóztatva és jól elverve a tiltakozó diákokat (egy közülük meg is halt). Az intézmény illegalitásba vonult, magánházakban, pincékben és a szabad ég alatt működött nagy sikerrel: a hat karból tizenhárom lett, és kezdeti ötszáz főnyi diákserege hat ezer fölé duzzadt, annak ellenére, hogy diplomáját a világon sehol nem ismerik el. 1998 után a nyugati fazonra igazított Belső Macedón Forradalmi Szervezet kerül hatalomra, amely koalícióra lépett a legradikálisabbnak mondott kisebbségi szervezettel, az Al bán Demokrata Párttal. A márciusban Budapesten járt Tomislav Stojanovski parlamenti alelnök szerit minden feltétel adott ahhoz, hogy a macedónok és az albánok hosszú távon képesek legyenek a békés együttélésre, a parlamenti képviselők ötöde, a kormány alel nöke és öt minisztere (köztük az igazságügyi és a gazdasági tárca vezetője) albán nemzetiségű. Még nincs minden rendben: az egyetem kérdésében a fegyveres konfliktus kirobbanásáig nemigen történt előrelépés, a közhivatalokban továbbra is kevés az albán és függőben maradt a nyelvhasználat kérdése is. A koszovói tragédia idején háromszázezer albán menekült érkezett Macedóniába. A hivatalos politika NATObarát volt, a lakosság azonban a szerbekkel szimpatizált, a kisebbségi albán vezetőknek pedig a nemzetközi erők koszovói beavatkozása után egyre nehezebb volt elmagyarázni, hogy jogaik érvényesítéséhez mégiscsak a békés megoldás járhatóbb, mintsem a pristinai példa. A Milosevicsrezsimnek – talán kevéssé tudatosan – sikerült bosszút állnia a leválásért, hiszen gyújtóbombák helyett a menekültekkel izzította fel az etnikai konfliktus parazsát Macedóniában. Az albánok immár a „gyors megoldást” szorgalmazzák a lassú előrehaladás helyett – a terrorizmus kiötlői erre taktikáztak, nem kevés sikerrel. Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó főbiztosa tavaly májusban még azt nyilatkozta egy horvát lapnak, hogy növelni kellene a macedóniai albánoknak biztosított felsőoktatási lehetőségeket, de nem támogatja az illegálisan működő tetovói egyetem elisme rését. Ehhez képest most már arról szólnak a hírek, hogy az iskola a jövőben Max van der Stoel nevét viseli, és nyugati intézmények, magánadományozók finanszírozzák. Az Európai Unió és az Egyesült Államok hét és fél milliárd forintnyi támogatást ígért a pr ivatizált egyetemnek az első négy évre, emellett márciusban az EUtagországok vezetői további negyvenmillió eurós segély folyósításáról döntöttek, ezt a tetovói egyetem, valamint albán nyelvű rádió- és tévéállomások kapják. Hogy miért lett ennyire fontos a z ügy? Borisz Trajkovszki államfő május eleji, washingtoni látogatásán George Bush úgy vélekedett, hogy a macedón vezetésnek biztosítania kell az albánokat megillető jogokat (ilyen például a tetovói egyetem megteremtése), cserébe a kisebbség nem nyúlhat a terror és az erőszak eszközéhez. Mi a helyzet eközben Romániában? Az erdélyi magyar társadalom a századok folyamán önerőből biztosította az értelmiségi utánpótlást, egészen a trianoni békeegyezményig. A második világháborút követő béketárgyalások sikere cé ljából Románia létrehozta a Bolyai Tudományegyetemet – ezt 1959ben Ceausescu vezényletével beleolvasztották a román karba. Az 1989es változások után természetes óhaja volt a majd kétmilliónyi romániai magyar adófizetőnek, hogy állami magyar egyetemen tan ulhasson gyermeke, de ezt a kérést az Iliescu vezette posztkommunista hatalom nem vette figyelembe. 1996ban, a demokratikus erők választási győzelmekor testközelbe került a Bolyai újraindítása – a hatalomba kerülő RMDSZ is prioritásként fogalmazta meg a v ágyat. Amikor kiderült, hogy kevés erre az esély, a romániai magyarok érdekvédelmi szervezete még a koalícióból való kilépést is fontolgatta, aztán a funkcióikat féltő politikusainak köszönhetően elállt a tervtől. A Konvenció azért megijedt, s meglebegtett e a „multikulturális” Petőfi – Schiller egyetem vízióját, ám ez a kezdeményezés sem volt több politikai blöffnél. Új helyzetet az Orbánkormány kétmilliárd forintos támogatása jelentett. Az erdélyi magyar egyetem létrehozására hivatott összeget a történelmi magyar egyházak által felügyelt Sapientia Alapítvány kapta meg. Markó Béláék azóta sem tudják palástolni sértettségüket, de választóikkal nem mehetnek szembe – az időközben ismét hatalomra jutó PDSRnél ímmelámmal szorgalmazzák a magyar
