Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-10
8 kormánypártok, ebben az esetben Brüss zel is behunyná az egyik szemét. Persze nem tudni, megkeverie és milyen mértékben a lapokat az új torzszülött, a Ruskoféle ANO. Az eddigi tapasztalatok szerint szimpatizánsokat aligha a HZDStől tud átcsábítani, inkább a Smer és egyes kormánypártok háza táján lehet keresnivalója. Szándékosan említettem az előbb Brüsszelt, mint a kormány leggyakoribb, mármár fetisizált hivatkozási alapját. Bizony, lényegében Románia esetében is behunyta az egyik szemét, mert mi mást tehetett volna, ha nem akarja teljesen elvadítani Bukarestet. Több okból is rendkívül időszerűnek tűnik a BukarestPozsonypárhuzam. A HZDS és a PDSR között sok a hasonlóság, Meciar és Iliescu között úgyszintén, s most már a HZDSnek is alapvető érdeke lenne, hogy kihagyja a kormányhatalomból a z SNSt, ahogy azt a PDSR tette a Tudorféle NagyRománia Párttal. Nemcsak a legnagyobb román és a legnagyobb szlovák párt jellege és lehetőségei hasonlítanak szinte kísértetiesen egymásra - beleértve azt is, hogy Iliescu a kényelmes államfői székért cseré be már lemondott a pártelnöki posztról , hanem az RMDSZ és az MKP pozíciói, kilátásai is szinte azonosak. Ami abból fakad, hogy a többségi román nemzet és meghatározó politikai erői, valamint a többségi szlovák nemzet és meghatározó politikai erői egyform án viszonyulnak a magyarokhoz. A tapasztalatok is kölcsönösen hasznosíthatók, s azok azt mondatják az emberrel, hogy az MKPnak is meg kellene kezdenie a felkészülést az ellenzéki szerepre. Az ellenzéki politizálás egy kormányszereplés után komoly próbatét el, nem árt előre elgondolkodni az alapelveken és a stratégián, nem muszáj megvárni, amíg nálunk is bekövetkezik a kormányerők csúfos veresége. Az MKPt fáziskéséssel ugyan, de utolérik az RMDSZszindrómák. Korábban az RMDSZ kormányzati szerepvállalása osz totta meg az ottaniakat, s akkor azt gondolhattuk, hogy ennél mélyebb már nem lehet körükben a válság. De az RMDSZ ellenzéki pozícióba kerülése bebizonyította: lehet még rosszabb is. Az a tény, hogy az RMDSZ a törvényhozásban bizonyos engedmények fejében k ívülről megtámogatja a PDSRt, csak mélyíti a szakadékot - jobb kifejezés híján - az úgynevezett pragmatikusok meg az elvi politizálás hívei között. 2002 után az MKP is könnyen ilyen helyzetbe kerülhet; arra utaló jelek is vannak, ahogy a mostani PDSR sem ugyanaz, mint az 1996 előtti volt, így valószínűleg a 2002 utáni HZDS sem lesz azonos az 1998 előttivel. Mielőtt bárki árulással vádolna vagy azzal, hogy az MKPt összeboronálnám Meciarékkal, leszögezném: nem erről van szó, hanem arról, hogy minden lehetős égre fel kell készülni. A szlovákiai magyarságnak 2002 után is itt kell élnie, éspedig a lehető legtisztességesebb körülmények között - megalkuvással nem, de a mindenkori lehetőségek kihasználásával igen. És ki mérje fel ezeket, ha nem az a politikai elit, amelyet választottunk magunknak? Persze lehet vitatkozni azon, érdemese már most az ellenzéki szereppel foglalkozni. Tény, hogy a 2002es választásokig még sok minden történhet, különféle variációk lehetségesek, a kormánypártok feltámadhatnak, de azért c sodák nincsenek. Az RMDSZben is már évekkel ezelőtt többen felvetették az ellenzéki szerep gondolatát, s ha anno kényelmesen hozzálátnak egy olyan stratégiai minimum kidolgozásához, amellyel a Tőkés László és a Markó Béla nevével fémjelzett tábor is egyet tudott volna érteni, akkor most ott is kisebbek lennének a megrázkódtatások. Az említett fáziskésés miatt az MKP most van abban a kritikus szakaszban, hogy mérlegre kell tennie kormányzati szerepének pluszait és mínuszait, nem beszélve arról, hogy a kormá nykoalíción belüli kiélezett helyzet miatt most először vált igazán törékennyé az MKP egysége is. Némi iróniával mondhatnánk, hogy az MKP importálta a szlovák pártok nyavalyáit. Csak nehogy súlyos árat kelljen fizetnie érte. S végezetül az egység margójára : nos, ez az, amivel egyetlen magyar politikus sem hazardírozhat, mert 2002 után is nagy szükség lesz rá. vissza Malinák István (Pozsonyi Új Szó) Már a magyarjaink is? Évekig úgy tűnt, legalább a hazai magyarság képes tisztes séggel átvészelni az eldurvult, elembertelenedett szlovákiai politizálást. Három éven át többnyire betartották a megállapodásokat, megőrizték nemes viselkedésüket, humorérzéküket, és igyekeztek nem lopni. Európa ezen tájékán ők képviselték a legjobban a ki sebbségi érdekeket. Azonban nem biztos, hogy ez sokáig így lesz. A felforgató elemek az MKPba is behatoltak. Mindez nem derült égből villámcsapásként jött. Az MKPn belül mindig is léteztek eltérő vonulatok. Olyanok is, amelyek A. Nagy Lászlót még 1990be n a magyarok árulójának bélyegezték csak azért, mert a
