Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-29
7 Markó hangsúlyozta, hogy Erdélyben az RMDSZ képes ellátni az ajánló szervezet szerepét, bár mint fogalmazott, ez nehéz vállalkozásnak ígérkezik, s az egyházak és a civil szervezetek szolidaritására is szükségük lesz. A rom án politikusok és a média által indított státustörvényellenes kampányt az RMDSZ egyedül nem tudja kezelni – fogalmazott a politikus, aki éppen ezért örül annak, hogy a magyar és a román kormány között elkezdődtek a megbeszélések, s a két ország szakértői találkoztak egymással. Az elnök egyébként nem tud arról: Románia felkérte volna az Európai Uniót és az Európa Tanácsot, hogy állapítsa meg, a státustörvény mennyire eukonform. A Nemzeti Liberális Párt elnökének, Valeriu Stoicanak a tegnapi kijelentésére, miszerint a státustörvény etnikai koncepción nyugszik és a volt Jugoszláviában történtekhez hasonló méretű konfliktust robbant ki, Markó leszögezte: amikor egy liberális nacionalistább akar lenni a nacionalistánál, akkor éppen liberális minőségét veszíti e l. vissza Televízió határok nélkül A napokban kiírt pályázatával hatszázmillió forinttal támogatja az Illyés Közalapítvány a Kárpátmedencei magyar nyelvű televíziózást. A határon túli magyar (közszolgálati jellegű) stúdiók s zámára tárgyi eszköz vásárlására és infrastrukturális beruházásra összesen háromszázmillió forintot különítettek el, anyaországi és kisebbségi magyar gyártású közszolgálati műsorok produkciós költségére ugyanekkora keretből lehet pályázni. A most kiírt öss zeg nagyságát jelzi, hogy 1990 és 2000 között a határon túli támogatásokat koordináló alapítvány összesen ötszázmillió forinttal tudta támogatni a határon túli magyar nyelvű írott és elektronikus sajtót. A Televízió határok nélkül – 2001 elnevezésű pályáza t határideje június 30., a közalapítvány kuratóriuma várhatóan júliusban dönt. (L. Cs.) vissza A NATO jövője a tét Csontos Csaba Munkatársunktól Felküldve: 2001. május 29. 7 . oldal Európában drámai változások zajlottak az elmúlt évtizedben és ez a NATOt sem hagyta érintetlenül. A hidegháborút egyetlen puskalövés nélkül megnyerte a NATO. Két éve a szervezet megvívta első valódi háborúját is. A NATO két éve új tagokkal is bővült és olyan országok léptek be a szervezetbe, ame lyek néhány évvel korábban még a képzeletbeli hidegháborús frontvonal másik oldalán álltak. Ehhez pedig az kellett, hogy az Európát kettéosztó ideológiai, politikai és katonai frontszakasz megszűnjön. A Varsói Szerződés a keleteurópai országokban lezajlot t demokratikus fordulat után szinte percek alatt megszűnt, és a nyugati világ legfőbb politikaikatonai szerveződése, a NATO valóságos ellenség nélkül maradt, hiszen az új demokráciák mindegyike a nyugati értékrend mellett kötelezte el magát és szinte mind egyik rendszerváltó kormány első számú célkitűzése volt a csatlakozás az euroatlanti integrációs szervezetekhez. Azóta a NATO folyamatosan önmeghatározási kényszerben van. Pontosabban szinte állandóan újra és újra definiálni kell azokat a célokat, amelyek értelmet adnak a katonaipolitikai szervezet további működésének. Magyarország, amely a Varsói Szerződés létezésének és beavatkozási politikájának egyik szenvedő alanya volt, elsőként mondta ki: kilép a szervezetből. Ezek után a VSZ, mintegy kártyavár össz eomlott és a helyén keletkező biztonságpolitikai űr sokáig aggasztotta is a Nyugatot. Ennek a vákuumnak a betöltésére az egyik lehetséges megoldás a NATO keleti kibővítése, a biztonság kiterjesztése volt. Csakhogy közben sokakban megkérdőjeleződött a NATO létezésének az ésszerűsége is, mondván, az csakúgy, mint a VSZ, a hidegháborús szembenállás szükségszerű terméke és az ellenségeskedés megszűnte után, akárcsak mint keleti ellenpárjára, nincs szükség. Természetesen e szirénhangok első számú ihlető forrása Moszkva, a hidegháború nagy vesztese volt. Oroszország nemcsak az egykori Szovjetunió határain kívül található szövetségeseit veszítette el, de a birodalom széthullásával soksok, vele nem minden esetben barátságos kis állam jött létre. Ezek egy része önme ghatározásához éppen az egykori birodalmi központtól való távolság definiálása volt a legfontosabb. Különösen nagy volt a távolodási készség a balti államokban, amelyek már a függetlenség első éveitől kezdve a NATO felé orientálódtak. A szervezet a bővítés és a biztonság kiterjesztése felé tett első lépésként partneri kapcsolatot létesített Európa akkor még szürke biztonságpolitikai övezetében fekvő egykori VSZtagállamokkal és a posztszovjet régió valamennyi államával. Moszkva természetesen bőszen ellenezt e egykori érdekszférájában a NATO új térnyerését, azonban kénytelen volt lenyelni a szervezet első kibővítését. Oroszországban, bár erre ígéretet senki sem adott, néhányan azért talán bíztak benne, hogy a NATO, a történelmi hagyományai miatt egyébként is i nkább a nyugati érdekszférához tartozó Magyarország, Csehország és Lengyelország integrálása után már nem merészkedik közelebb az orosz határhoz. Nem így történt. A NATO további bővítése ugyanis most ismét napirenden van. Az pedig különösen szép jelkép, ho gy az új tagállamok egyikében, Magyarországon, a budapesti külügyminiszteri találkozón kezdődhet meg a konkrét vita a tagjelöltek felvételéről.
