Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-23
10 most mutatko zik először valódi, összromán politikai akarat arra nézve, hogy legalább e tekintetben megoldódjék a nemzetiségi kérdés. (Kivéve természetesen a NagyRománia Pártot, amely az alkotmánybírósághoz fordult az alkalmazás megakadályozása végett.) Viszont a gyak orlatig minden bizonnyal rögös út vezet. Közismert, hogy Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere helyi népszámlálást akart szervezni, mert úgy véli: Kolozsvárt a magyarság részaránya nem éri el a 20 százalékot. "Fentről" megmagyarázták neki, hogy népszámlá lást csak a kormány írhat ki. Annak idején Kolozsvár lakosságának a 22,7 százaléka vallotta magát magyarnak. Nyilvánvaló, hogy nemcsak Funar lesz az egyetlen román közhivatalnok, aki majd megpróbálja úgy csűrnicsavarni a törvényt, hogy paragrafusait ne ke lljen életbe ültetnie. Igen heves vita várható a helységnevekről is. Erdélyben 1920ban egy erre létrehozott bizottság fogott hozzá a magyar helységnevek lefordításához, s ahol erre nem volt lehetőség, ott fonetikusan átírták a falvak nevét (például: Alsób oldogasszonyfalva - Bodogaia). Most mind gyakrabban hallani román részről a kifogást: csak nem képzeli a magyarság, hogy az olyan hagyományos falunevek, mint Magyarbikal, Magyarfodorháza, Magyarvalka, Magyarkapus, Magyarpalatka visszakapja eredeti nevét, h iszen ez "sértené a román büszkeséget". Szerencsére létezik olyan akadémiai kiadvány, amely tartalmazza a magyar, német és román történelmi helységneveket, viszont sajnos a törvényben tételesen nincs benne, hogy a tradicionális településneveket kell kiírni a helységek határába. A Kolozs megyei hatóságiak például azzal sem értenek egyet, hogy Bánffyhunyad (csaknem negyvenszázalékos magyarsággal) e nevet kapja vissza, mert a román elnevezésben csak a Hunyad (Huedin) szerepel. A kifogások között van az az aggo dalom is, hogy ezután az erdélyi hivatalokba csak olyanokat vesznek fel, akik ismerik a magyar nyelvet, holott arról van szó, hogy létezniük kell olyan közalkalmazottaknak is, akik ismerik a magyar nyelvet. A gáncsoskodók azt is szóba hozzák, hogy egyelőre nem világos: ki finanszírozza a nem egykét lejbe kerülő helységnévtáblák és útjelzők gyártását. A helységek költségvetése sok esetben annyira szűkös, hogy még a hivatalnokok bérére és a közvilágításra sem futja belőle. Gond lesz az is, hogy az országban alig vannak hivatásos tolmácsok. A törvény alkalmazásának a legnagyobb kerékkötője a halogatás lesz. Már most hallhattuk több tanácsi értekezleten román hivatalnokoktól a megjegyzést: majd csak akkor lehet alkalmazni a törvényt, ha a kormányzat, a közigaz gatási minisztérium nyilvánosságra hozza az alkalmazási utasításokat. A romániai magyar politikusok azt hangoztatják: ilyesmire nincs szükség, mert a törvény előírásai világosak. A vita azonban hónapokig is elhúzódhat. Egyébként bár több éve csiszolódik a törvény, jócskán vannak homályos előírásai. A marosvásárhelyi szemináriumon Markó Béla pontosan vázolta a törvény kiindulópontjait, majd így fogalmazott: az életbe ültetés nem lesz zökkenőmentes, és mindenképpen óvatosságra van szükség ahhoz, hogy az etni kumközi konfliktusokat elkerülve léptessék életbe a törvényt azok, akiknek kötelességük ezt megtenni. A törvényre azért volt szükség, hogy immár világos legyen: Romániában alkalmazni kell az európai normákat, főleg azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek et Bukarest is aláírt és ratifikált. A második világháború óta nemzetiségi szempontból nem született ennél jelentősebb törvény Romániában. Remélhetően a magyarok és a románok és vezetőik kellő bölcsességgel, belátással, toleranciával rendelkeznek ahhoz, h ogy a törvény szelleme és betűje gyakorlattá váljon. vissza A szerző marosvásárhelyi újságíró Készítette: Boér Krisztina * a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar N emzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava - NM = Napi Magyarország - MaNcs = Magyar Narancs - MF = Magyar Fórum - ÉS = Élet és Irodalom - VH = Vasárnapi Hírek - Vg = Világgazdaság
