Reggeli Sajtófigyelő, 2001. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-04-18
4 Magyar tulajdonba került a huszonötezer lélekszámú Gyergyószentmiklóson olyan vasöntöde, ahol a rendszerváltozás előtt kétezerötszázan dolgoztak. A cég tönkrement, de magyarországi tőkével és ötven munkással beindították az üzemet, az ott gyártott villanymotorokat, köszörűket, satukat itthon adj ák el. Információink szerint ezt a céget hétmilliárd lejért, azaz hetvenmillió forintért vásárolta meg a magyarországi tulajdonos. A gazdasági előrejelzések szerint DélMagyarországon fokozottabb lesz az érdeklődés a vajdasági privatizáció iránt, és felülm úlja majd a romániait, amit azzal magyaráznak, hogy a jugoszláviai piac a balkáni háború ellenére sem pusztult annyira le, hogy ott ne találnák meg a számításukat. vissza Svejk és a nacionalista pártok A brünni Masaryk Egyetem politológusai összehasonlító tanulmányt készítettek az európai nacionalizmusokról és nacionalista pártokról. Ezek megítélésében eddig inkább érzelmek domináltak, mintsem a tudás, az indulati megközelítés szükségszerűen tévedésekhez vezethet. A cseh polito lógusok tanulmánykötete (Nacionalistické politické strany v Europe – Nacionalista politikai pártok Európában) a jelenség összehasonlító vizsgálatával úttörő szerepet vállalt. Érdemes megfigyelnünk, hogy miként látják a politikai nacionalizmus megjelenését a magyar pártoknál. Lukas Benda tanulmányában kifejti, hogy a nacionalizmusnak a történelmi Magyarországon a politikai konzervativizmus adott táptalajt, a két világháború között pedig „a magyar társadalom válasza volt a trianoni határrendezésre”. Benda hoz záteszi ehhez: „Tekintettel a két háború közötti magyarországi politikai rezsimre, illetve azért, mert a trianoni magyar határokat a második világháború utá n megerősítették, a magyar kommunisták – eltérően keleteurópai kollégáik többségétől – nem tudták a háború utáni években a nacionalista propagandát kihasználni, és egyedüli legitimációs lehetőségük a modernizáció jelszava, illetve a szovjet típusú fejlődé s maradt.” 1956 eseményei pedig a nacionalista magatartást megint nem tették lehetővé harminc évig a magyar kommunisták számára. Benda szerint a nacionalista eszmék feltámadása a rendszerváltás után ezért lehetett ennyire vehemens, ugyanakkor az előző negy ven esztendőnek is köszönhetően nem az extrém vagy radikális nacionalizmus került előtérbe, hanem ennek mérsékelt formái. „Ez a mérsékelt nacionalizmus – állapítja meg Benda – , amely messze tekintélyesebb képviselettel rendelkezik a magyar politikai életbe n, mint a radikális nacionalizmus, nem ellenséges a szomszédos nemzetekkel vagy az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel szemben. Nem képviseli az államalkotó nemzet eszméjét, inkább nemzetépítő állam óhajt lenni.” Benda szerint ez a mérsékelt nacion alizmus jellemzi a Fideszt és a MDNPt, illetve 1997 után a kisgazdákat is. Felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a konzervatív pártok a kilencvenes évek elején még lehetségesnek vélték a határok békés, a szomszédokkal való megegyezés alapján történő megvál toztatását, de a kedvezőtlen nemzetközi visszhangra való tekintettel erről lemondtak, s ezt helyettesítették a magyar államnak a határain kívül élő magyar kisebbségekért vállalt felelősség hangsúlyozásával. Részletesen mutatja be a szerző a MIÉP programját és tevékenységét, melyet egyértelműen extrém, radikális nacionalizmusként jellemez. Kiemeli, hogy e párt a határok revíziójára törekszik, és retorikájában jelen van az antiszemitizmus. És a többiek? Maradjunk a közelebbi és távolabbi szomszédoknál, bár a tanulmánykötetből sajnálatosan hiányzik a Balkán, tehát a horvát, a szlovén, a szerb, de még a bolgár és román nacionalizmus bemutatása is. Igen veszélyesnek minősíti a kötet a szlovák nacionalizmust; Vladimír Meciar országlásának hosszú esztendei alatt ez az ideológia a középeurópai térségben egyedül emelkedhetett az állami politika szintjére a maga primitív cseh, magyar- és cigányellenességével. Ami a szlovák nacionalizmus álbaloldali színezetét illeti, éppen ennek segítésével sikerült 1968ban, az akko ri Csehszlovákiában az úgynevezett Brezsnyevdoktrínát érvényesíteni a „prágai tavasszal” szemben. Némileg váratlan a lengyel nacionalizmus helyzetének jellemzése. „Lengyelországban nem találunk olyan releváns politikai pártot, amelynek fő ismertetőjele a nacionalizmus lenne. Lengyelországban ezért nem fenyeget egy Haider típusú fenomén megjelenése... A lengyel nacionalizmus leggyakrabban kissé romantikus, múltba néző. Történelmi sztereotípiát tükröz a lengyel nemzet kiválóságáról alkotott elképzelés. A lengyel nacionalizmus jelenleg nem harcos, nem agresszív, és semmi esetre sem fenyegeti sem a saját ne mzetiségeket, sem a szomszédos népeket.” Az ukrán nacionalizmus jellemzésében az a meggyőződés dominál, hogy az a Szovjetunió felbomlásával lényegében céljai maximumát érte el, és ezért a szépszámú nacionalista mozgalom az egymás elleni küzdelmekkel van el foglalva. Csehországban egyes, igen alacsony támogatottságú szélsőséges csoportoknál tapasztalható az idegenellenesség vagy az antiszemitizmus, de ezek aligha kerülhetnek a parlamenti képviselet szintjére. Viszont legalábbis meglepő az a megállapítás, hogy : a cseheknél hiányzik a nemzeti öntudat. Talán inkább csak azok a kifejezési módok hiányoznak, amelyeket más nációknál megszoktak. Mert azért Svejk nagyon is tudta, hogy cseh, de az igaz, hogy nem rokonszenvezett a magyarfaló Vodickával, az árkásszal. vissza
